Alapművek és divatkönyvek

2019. március 05. 07:57 - Arthur Arthurus

Mindenki hallott már az 1001 könyves listáról, mindenkinek volt kötelező olvasmánya a suliban, amit vagy szeretett, vagy nem, és mindenki tudja, ki az a Harry Potter, vagy mi az a Twilight. Okoznak-e ezek az elvárások és hullámok szorongó perceket egy átlagembernek?old-books-436498_1920.jpg

Sajnos igen, képesek. Mindenki hallott már olyat, hogy "Nem olvastad az XY könyvet???" - sajnálkozó, szinte utálkozó lenézéssel, sőt, aki szokott utazás közben olvasni (véleményem szerint máshogy nem is lehet elviselni az utazást), az is találkozott már néha utálkozó pillantásokkal azért a könyvért, amit a kezében tart. Kell nekünk ezzel foglalkozni? Szerintem a legkevésbé sem, de azért most az egyszer leírom az álláspontomat és a helyzetemet a témával kapcsolatban.

Ezt a témát egyébként Anett (zakkant olvas) vesézte ki, az egyik azon két blogger közül, akiket hosszú évek óta követek. Gondolkodtam, hogy ott helyben reagálok a posztjára, de végül úgy döntöttem, egy külön posztban teszem meg. Meg is kérdeztem egy kis könyves baráti csoportot, hogy nekik mi a véleményük a témáról, és a helyzet odáig fajult, hogy egy 17 kérdésből álló kérdőívet raktam össze. Érdekes - és részemről legalábbis várható - eredmények születtek. Minden kérdés - az eldöntendő is - kifejtős volt, hogy mindenki a saját szavaival írja le a válaszát, és ne előre kalibráltból kelljen választania. Eddig kilencen töltötték ki.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy egy könyves baráti csoportról van szó, tehát olyanokról, akik szeretnek (és tudnak) és szoktak olvasni, sokféle könyveket, követik az új megjelenéseket, együtt megyünk a nagyobb könyves rendezvényekre (pl. könyvfesztivál lesz a legközelebbi) tobzódni, és úgy általában sokszor ajánlunk, adunk, veszünk, cserélünk könyveket. A következőkben ezeket a kérdéseket és az azokra adott válaszokat elemezzük ki, hozzátéve a saját válaszaimat. Akinek van kedve, hozzászólásban válaszolhat a kérdésekre, vagy bármire a témával kapcsolatban :)

1. Elolvastál minden kötelezőt?

Ketten igen, a többiek nem. Én sem. Ez egy nagyon hosszú és nagyon messzire vezető téma, ezért most nem vágnék bele, de csak annyit megjegyeznék, hogy nem csodálom. A kötelezők egy része sajnos nem jókor kerül a gyerekek kezébe, sőt, jónéhányat én teljesen ki is hagynék, már csak azért is, mert 150-200 éve sem gyerekeknek szánták őket. Én sem olvastam mindet, és volt sok, amit egyenesen utáltam. De volt olyan is, amit szerettem.

2. Milyennek tartottad őket akkor, és milyennek most?

Van, aki szerint a véleménye akkor volt érvényes, ma már nem biztos, hogy az lenne. A legtöbben azt emelték ki, hogy érthetetlenek, unalmasak voltak, nem mai nyelvezetűek, ami egy gyereknek megterhelő, nem szerettetik meg az olvasást, és úgy általában azon túl, hogy a gyerek megutálja a könyveket, semmi mást nem érnek el velük. 

3. Szerinted mit jelent az alapműveltség?

Na ez már egy érdekesebb kérdés. Van, aki egyenesen baromságnak titulálja, más azt mondja, hogy nem lehet mindenkitől ugyanazt az ismeretanyagot elvárni, megint más pedig az élet dolgaiban való tájékozottsággal, vagy azzal azonosítja, hogy tudja az ember, mi mikor történt, miért, tudjon számolni, olvasni, helyesen írni. Van, aki pedig egy általános tájékozottságot ért alatta. 
Szerintem fontos, azzal együtt, hogy ahány ember, annyiféle. Én pl. nagyon fontosnak tartom, hogy az emberek bizonyos alapvető tudományos és történelmi tényekkel legyenek tisztában. Mivel engem mindkét dolog érdekel, nyilván nálam sokkal nagyobb súllyal esik ez latba, mint pl. egy nyelvészet vagy filmművészet vagy jazz iránt rajongót, mert nálam a nyelvészet pl. kimerül a helyesírásban és nyelvhelyességben, ennél mélyebben soha nem is érdekelt a nyelvtan, a filmművészet kimerül abban, hogy néha elmegyek moziba megnézni egy filmet, szeretem a filmeket, sorozatokat, de a legkevésbé sem érdekel, ha valaki azt mondja valamire, hogy alapmű (könyvben sem egyébként), a saját ítéletem szerint döntök. A jazz meg a lehető legtávolabb áll tőlem, sosem kedveltem a műfajt, nem is tudnék két jazz-zenészt sem hirtelen felsorolni. Számomra ez nem tartozik az alapműveltségbe, de bizonyos történelmi vagy tudományos tények igen.

4. Fontosnak tartod a műveltséget és olvasottságot?

 Ezt fontosnak tartották mindannyian, de mindenki kicsit másképp értelmezte, akárcsak az alapműveltség esetén is. Nem részletezném, mert sosem érünk a végére. :) De én is fontosnak tartom, és én is nyilván kicsit másképp értelmezem ezt, mint mások. 

5. Biztos belefutottál már tucatnyi listába, amelyek azokat sorolják fel, amelyeket mindenkinek el kéne olvasnia, ott van pl. az 1001 könyves lista. Mi a véleményed ezekről?

Mindenki egyetértett abban, hogy ezek a listák alapvetően nem jelentenek semmit. Érdekességnek nem rosszak, vagy esetleg ötleteket meríteni, de senki nem érzi magát kevesebbnek azért, hogy nem követ végig egy ilyen listát, és nincs bennünk kényszer, hogy márpedig olvassuk el az összeset, ami rajta van. Főleg, mert minden lista szubjektív. Én is így gondolom. 

 6. Van benned némi késztetés, hogy klasszikusnak számító alapműveket elolvass, akkor is, ha nem érdekel a témája?

A többségben nincs, de van, akiben már nincs. Már bennem sincs. Utána lehet nézni, miről szól, miért kapta az elismeréseket, néhány elemzést, recenziót, ajánlót elolvasni, aztán ha érdekel, hajrá, ha nem, akkor elköszönünk egymástól. Szerintem ez a normális. Szégyenérzet nélkül.

A következő két kérdést nem elemezném ki, annyi, hogy soroljon fel mindenki 5 könyvet, amit középiskolás korúak kezébe adna, és ötöt, amit felnőttek kezébe. A legtöbben egyetértettek abban, hogy nincs ilyen öt könyv, illetve mindenkinek más, és inkább témákat, műfajokat soroltak, és hogy azon belül válasszon maga az olvasó. Persze volt, aki sorolt is könyveket, amelyekkel én személy szerint vagy egyetértek, vagy nem. Nekem nagy szívfájdalmam, hogy a kötelező olvasmányokat (ha már vannak ilyenek, ugye) "túszul ejtette" az irodalom. Pedig nagyon fontosnak tartanám, hogy a diák és a felnőtt is találkozzon ismeretterjesztő, természettudományos, történelmi, társadalomtudományos könyvekkel, esetleg életrajzokkal is. Példának okáért Bill Bryson: Majdnem minden rövid történetét minden 16-17 éves kezébe adnám. Vastag, de érdekes, rendkívül sokrétű, humoros ismeretterjesztő írás tényleg majdnem mindenről. Egy ilyen könyv felébresztheti a fiatalok rég földbe döngetett  és már gyerekkorban kivégzett természetes érdeklődését (és talán hatásos lehet az agyament teóriákkal szemben is, mint pl. laposföld és társai).

9. Követed a nemzetközi irodalmi díjazásokat, vagy van, hogy csak amiatt olvasol el egy könyvet, mert az vagy a szerzője valami rangos díjat kapott?

Többségében nem a válasz, persze többen követik, van, aki csak az irodalmi Nobelt, de a többség nem veszi a kezébe csak és kizárólag ezért. Sőt, van, akit egyenesen eltántorít.

10. Mi a véleményed az ún. "divatkönyvekről"?

(Ide értek mindent, ami valamiért felkapott, legyen az jó vagy rossz, ami szubjektív ugye. Tehát a Twilightot, A szürke ötven árnyalatát éppúgy, mint mondjuk a Harry Pottert, A Gyűrűk Urát, A tűz és jég dalát, vagy a Hygge-féle könyveket, esetleg Coelho könyveit... bármit, ami valamikor valamiért felkapott volt.)
Mindenki úgy volt vele, hogy vegyes a felhozatal, ha egyébként érdekesnek tartja, érdekli, akkor elolvassa, ha nem, nem. (Elég egészségesen állunk a könyvekhez egyébként, úgy érzem. :))

11. Szoktál felkapott könyveket olvasni? Számít, hogy épp azt olvassák akár több ezren, és ha igen, akkor pozitív vagy negatív irányba befolyásol?

A többségnek nem számít, van, akit inkább kicsit eltántorít, van, aki már fürdött be ilyen könyvekkel, mert neki nem tetszett. Engem sem befolyásol, max annyiban, hogy ha sokan beszélnek könyves berkekben egy adott könyvről, akkor elolvasom a fülszövegét (amit egyébként nem szoktam), és ha az alapján érdekel, akkor kívánságlistára rakom, ha jobban érdekel, megveszem és elolvasom idővel. Aztán majd eldöntöm, tetszett-e vagy sem.

12. Mi alapján választod meg a következő olvasmányod?

Nos, mindenki másképp. Van, aki kihívásokon vesz részt, és azokhoz (is) választ, mást a megérzései vezérelnek, és számít a baráti ajánlás is. Nekem a blog miatt specifikusabb a helyzetem: alapvetően a recenziós példányok közül választok következő olvasmányt, és számít a kiadó is meg a stílus is (hogy ne egymás után olvassak pl. három Austert vagy két Fumax-fantasy-t vagy két skandináv krimit...), de ezeken belül véletlenszerűen sokszor.

13. Volt már, hogy szégyellted, hogy elolvastál/szerettél egy könyvet? 

Volt, akinek igen, de nem fejtette ki bővebben, a többségnek viszont nem. Nekem sem. Nem azért, mert nem olvastunk/szerettünk sokak által hulladéknak tartott könyveket, hanem azért, mert nem érdekel mások véleménye. Én olvastam és szerettem pl. a Twilightot is és A szürke ötven árnyalatát is, akár szégyellnem kéne ezt, akár nem. És a legrosszabb olvasmányélményeim között van Krasznahorkai egyik könyve, akármennyire is az év legnagyobb magyar kulturális eseménye, hogy megjelenik egy kötete. Épp ma, amikor ezeket a sorokat írom (napokig tartott ám, amíg összeraktam ezt a posztot :)), kérdeztem meg a kis könyves csoportunkban, akikkel a kérdőívet is kitöltettem, hogy miket olvastak februárban, ugyanis minden hónap végén megbeszéljük, ki mit olvasott és hogy tetszett az adott könyv. Az én februárom úgy nézett ki, hogy tíz könyvet olvastam, igaz, ezek között van olyan, amit még decemberben vagy januárban kezdtem, de az ilyen felsorolásoknál mindig az olvasás befejezését nézem. Szóval tíz könyv, ebből egy kortárs posztmodern szépirodalom, egy 2300 éves ógörög hőseposz, három krimi, amiből kettő dán, egy amerikai, két fantasy, az egyik egy amerikai szerző trilógiájának második könyve, a másik egy rövidke kis magyar szerző által írt fantasy, egy társadalomtudományos könyv az emberiség erőszakhoz való hozzáállásáról és annak változásáról, és két természettudományos, az egyik genetikával, a másik agykutatással/mesterséges intelligenciával/jövőkutatással foglalkozik. Azt szoktam mondani, hogy ha valaki az alapján ítél meg, hogy épp mit olvasok vagy mi tetszett, akkor az magáról mond ítéletet. Mert érdekelnek a könnyed, akár erotikus regények is, és érdekel az életrajz, természettudomány, társadalomtudomány is. Mikor mire van "szükségem".

14. Futottál már bele negatív megszólalásba amiatt, amit épp olvasol?

Volt, aki igen, volt, aki nem. Én igen. De ezt fent kifejtettem :)

15. Sorolj fel pár könyvet, amit kedvencnek tartasz!

Nos, itt persze mindenki mást írt, nem sorolom fel mindenkiét, csak a sajátomat :)

Colleen Hoover: Slammed-trilógia, Velünk véget ér (és még pár könyve)
Harlan Coben, Jo Nesbo, J.D. Barker krimijei
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története
Anthony Ryan fantasy regényei
Jeffrey Archer regényei, főleg a Clifton-krónikák
Roald Huntford: Scott és Amundsen
Joe Simpson: Zuhanás a csöndbe
Jon Krakauer: Ég és jég
Valerian Albanov: A fehér halál országában
David Roberts: Egyedül a jég ellen
Timothy Ferris: A világmindenség
A. Meredith Walters: Find You in the Dark
John Keegan: A csata arca, A parancsnoklás álarca, Az amerikai polgárháború
Scott Jurek: Futni, enni, élni
Timothy Snyder könyvei
Melissa Landers: Elidegenítve trilógia
Michio Kaku: Az elme jövője
Harry Potter, A Gyűrűk Ura könyvek
J. L. Armentrout: Luxen sorozat
Philip Pullman: Az Úr Sötét Anyagai sorozat
Sarah J. Maas ACOTAR sorozata
Ken Follett Évszázad-trilógiája
Stendhaltól az Armance és a Vörös és fekete (Vörös és fehér még jobb lenne, de sajnos befejezetlen)
Simon Singh: A nagy Fermat-sejtés
Richard Dawkins: Isteni téveszme, A vak órásmester és A valóság varázsa
Dick Swaab: A kreatív agy
Victoria Schwab: Verity szörnyei duológia

A teljesség igénye nélkül.

17. Le tudod írni pár szóban mindegyikről, hogy miért kedvenc?

Le tudom. De nem fogom, ahhoz túl sok. :)

Azt hiszem, a fentiekben elég jól sikerült megfogalmazni a véleményem bizonyos aspektusait erről a témáról. A legfontosabbnak azt tartom, hogy nem szégyellem, ha egy klasszikust nem olvastam vagy nem is érdekel, és nem szégyellem, ha egy "szégyellnivalót" szeretek. És azt hiszem, ez lenne a normális.

 

Ha érdekel egy kis összegzés arról, hogy hogy is működik nálunk a kapcsolat a kiadókkal, kattints ide!

Kövess minket Facebookon!

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr5114642744

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.