Adj esélyt!

2019. március 08. 00:04 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Bálint Erika: Adj esélyt!

Adorján ismert és elismert orvos, de van egy titka. A fiát 13 éve nem látta, mert a volt felesége megfenyegette, hogy kitálal. A társadalom pedig nem tűri a tévelygőket...tunnel-237656_1920.jpg

A történetbe akkor kapcsolódunk be, amikor Adorján előtt az úton baleset történik: egy fiatal fiút elüt egy autó. Első pillantásra a fiú nagyon hasonlít a rég nem látott fiára, és ez a gondolat befészkeli magát a fejébe. Ráadásul kiderül, hogy hasnyálmirigyrákban szenved, és nem sok esély van a gyógyulásra. Adorján erőt vesz magán, és megpróbál kapcsolatot létesíteni a fiával, elvégre az már nagykorú, és már a 21. században járunk, más idők járnak...

Adorján egy kis vidéki faluban született és nevelkedett, az apja egyszerű bányászember volt, egyszerű nézetekkel a családról és a férfiról. Beleszületett egy olyan társadalomba, olyan elvárásokba, amelyeknek nem tudott megfelelni. Adorján ugyanis homoszexuális. Megpróbálta. Megpróbált megfelelni a világnak, amelyben élt, elvett egy lányt, igaz csak azért, mert terhes lett. Imádta a fiát, de sosem volt igazán boldog a házasságában, nem volt önmaga. Aztán egy külföldi konferencia mindent megváltoztatott... Hazatérése után közölte a feleségével, hogy elhagyja, és azt is elmondta, hogy egy férfi miatt. 

Adorján ekkor már orvos volt, a pályája felfelé ívelt, és akkoriban, a 90-es években már egyszer végignézte, hogyan tették tönkre egy kollégája életét és karrierjét azért, mert kiderült róla, hogy a férfiakhoz vonzódik. Éva, a felesége nem engedte őt a fia közelébe, mert beteg ember, és megfenyegette, hogy kitálal, ha nem mond le róla. Adorján gyáva volt, de ez a gyávaság érthető. Érthető az egész neveltetéséből és a valós társadalmi környezetből. Ákos, Adorján jelenlegi párja egész más közegből érkezett: gazdag, felvilágosult budai család sarja, ők nem csináltak problémát abból, hogy a fiuk meleg. Ő is gyávának tartja Adorjánt, hogy ennyi évig nem kereste a fiát, hagyta, hogy a zsarnoki felesége vegye át az uralmat...

De persze Éva sem volt mindig ilyen. Megismerjük a szereplők fiatalkorát, a szerelmük alakulását, ami legalábbis Éva részéről valódi szerelem volt, Adorján részéről szeretet és tisztelet. Megismerjük Egont, Éva öccsét, és pár mondatban a gyerekkorukat is. Egon nem magától lett erőszakos, korlátolt, kivagyi és persze homofób sem (amiben van egy erős csavar, hála a kedves apukának), és Éva sem magától lett az az érzelemmentes, egyszerű gondolkodású, vasfegyelmet tartó nő, aki. 

Bálint Erika

És végül megismerjük Tomit, a lassan felnőtté érő gyereket, akinek személyiségét a gyerekkori, szeretett apjához fűződő emlékei és a mai rideg valóság egyaránt alakította és torzította. Egyértelműen jobb lett volna neki, ha lett volna apja. 

A könyv nagyon lendületesen indul, érdekes, ahogyan megismerjük a karaktereket, de egy kicsit sok a tragédia már rögtön az elején. Aztán egy pár napra le is kellett tennem a könyvet, mert kicsit túltengett bennem emiatt is és más miatt a #pusztuljunk érzése. Ebben a történetben mindenki beteg, elkeseredett, erősen sérült személyiség. Na jó, talán Ákos nem, az ő szereplése mindig üdítő volt, de ahhoz keveset volt jelen, hogy elvegye ezt az érzést. Talán így van ez jól, mert a társadalmunk is beteg. És ez nem valami újkori betegség: mindig is az volt. Buta, korlátolt, intoleráns, valós és képzelt sértettségeikben évtizedekig dagonyázó csakazértis emberek társadalma. Én nem ilyen világban akarok élni. Én ennek nem adnék esélyt. 

A karaktereket egyébként kissé egysíkúnak éreztem: Évát, Egont, Anyukát, Tomit, Adorjánt és Pétert, bár megismertük a múltjukat, akkor is súlytalanok és egysíkúak, múlt nélküliek lettek számomra. Egy olyan nő, mint Éva anyukája, mégis hogy kötött ki egy olyan férfi mellett, mint az apukája? Nekem nem lett volna gyomrom hozzá. Túl gyenge. Éva túl erős akar lenni, de a valaha volt egyetlen szerelme elárulta - ráadásul egy férfiért. Ez megkeményítette a szívét. Adorján meg akar felelni a beteg és korlátolt társadalomnak, amely őt tartja - tartaná - betegnek. Egon meg is felel ennek a társadalomnak, és a frusztráltságát erőszakossággal és nagyotmondással, hencegéssel leplezi. Tomi pedig egyrészt egy szimpatikus gondolkodású, de a gondolatait magában tartó, csak az élet egyszerű oldalával foglalkozó nagymama, másrészt egy mindent - őt is - irányítani akaró, megtört és keménnyé vált anya, harmadrészt egy halottnak hitt, szerető apa emlékei között nő fel. Nem lehet az, ami lenni akar, mert az anyja ragaszkodik a diplomához. Talán tanul az apja példájából, és kiáll magáért, mielőtt késő lesz. Elfojtások, hazugságok hálójában élnek. Megéri így élni?

Ajánlom a könyvet mindazoknak, akik nyitottak, vagy nyitottabbak szeretnének lenni. Nálam egy erős 4 csillag az 5-ből. 

Köszönöm a lehetőséget a Könyvmolyképző Kiadó csapatának! A kötet elérhető a borítóra kattintva kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.

Érdekel egy szuper regény egy másik magyar szerzőtől? Kattints ide!

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr1614671587

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.