Mit tudsz a második világháború előestéjén Portugáliáról? 
Vagy a japánok és az Antikomintern kapcsolatáról? 
Mandzsúria mindennapjai hogyan kapcsolódtak nagyhatalmi stratégiákhoz? 
Milyen játszmák folytak a kisebb hatalmi tömörülések körül? 

A Kossuth Kiadó a boltok polcára tette a Lótusz-trilógia utolsó kötetét, J. R. dos Santos A középső birodalom című regényét. Sajnálatos módon befejeződik a történet, pedig szívesen olvastam volna még tovább, mi lett Nagyezsdával, Lian-huaval, Arturral, Fukuival, hogyan alakultak a kis és nagy hatalmi játszmák, amelyek némelyikéről középiskolai fokon magyarok nem is hallottak. 

Amikor bekapcsolódunk a történetbe, éppen puccs van Japánban, Fukui pedig alacsony rangú közalkalmazottként teszi dolgát és figyel fel arra, hogy a hatalomban egyre inkább előtérbe kerülnek az ultranacionalisták, akik csak viszik és viszik újabb és újabb hatalmi és fegyveres konfrontációk felé az országot. Szerencsétlenségére megmenti Okada Keiszuke miniszterelnököt, aki ellen merényletet követnek el. Ezzel reflektorfénybe helyezi magát, és ellentétbe kerül azokkal, akik határozottan háború felé lökik Japánt. Kacskaringós utakon keresztül végül Japán berlini nagykövetségére kerül, ahol - gondolják ellenfelei - kevesebb vizet zavarhat.

Artur éppen Ponta Delgadan teljesít szolgálatot. Magánéleti zűrbe kerül, behálózza egy rámenős, csinos fiatal hölgy, aki aztán teherbe is esik tőle. Nem mondhatni, hogy a kezdetben igéző kapcsolat ínyére lenne az ezredesnek, de szabadulni nem tud. A helyzetet az oldja meg, hogy felesége rájön hűtlenségére, és mindenáron el akar kerülni a szigetről. Miközben Artur Salazarnál igyekszik intézni áthelyezését, érdekes beszélgetésnek lesz parancsolt fültanúja az angol nagykövettel. Végül képes kijárni az elnöktől, hogy a berlini nagykövetségre kerüljön.                     

A Marco Polo-híd ma

Nagyezsda a mandzsúriai Dairenből, japán fennhatóságból menekül magánéleti problémája miatt Sanghajba, ahol hamar be tud illeszkedni, munkát és szerelmet is talál. Minden rendben lévőnek látszik egészen addig, amíg a japánok be nem törnek a városba.

Lian-hua Pekingben él szüleivel. Apja az amerikai egyetemen oktató, a Kuomintang tagja, de alapjaiban erősen a kínai hagyományhoz húzó, ezért házasságközvetítőt fogadnak, hogy Lian-hua megfelelő férjet találjon. 

A magánéleti történések alatt természetesen zajlik az élet. Kínában elrabolják Csang Kaj-seket, betörnek a városba a japánok, a kommunistákkal is csak baj van. Igazán senki sem érzi, hogy Kínát megreformálták volna, újra virágzik a korrupció és a nepotizmus. Fel kell tenniük a kérdést: milyen a világ? Olyan-e, mint valójában, vagy olyan, mint amilyennek néhány naiv lélek idealizálja? Az eszmék szolgálják az embert vagy az emberek az eszméket? Aki egyszerre mindent meg akar változtatni, az végül semmit sem fog megváltoztatni. A valóság megkérdőjelezhetetlen, mondja az egyik szereplő, el kell fogadnunk és harmóniában kell vele élnünk. De mi van akkor, ha ezt a valóságot kifordítják? 

Oliveira Salazar, portugál miniszterelnök (Tolnai Világ Lapja 1941. december 24-i számából)

Portugália Salazar alatt görnyed, miközben a diktátor azon töpreng, jó-e, ha az állampolgári öntudat teret nyer? Türelmesebbek lesznek-e az emberek, és jobban tiszteletben tartják-e ettől társaik meggyőződését? Salazar úgy véli, hagyományos ellenséggel szemben hagyományos baráthoz kell fordulni. Helyzetértékelése szerint ezen túl a mindenképpen eljövő fegyveres konfliktusban Portugália akkor lesz elfogadható állapotban, ha az alábbi négy feltételt konjuktívan képes megvalósítani: pénzügyi stabilitás, katonai potenciál, Angliát szövetségesének tudja és  Spanyolország semleges lesz. Ezen munkálkodik, a többit a történelemből már tudjuk, hogy simán összehozta. Mégis jó valamire a diktatúra is.

Japánban az ultramilitaristák felvették céljaik közé a hármas korlátozást: magántulajdon, egyéni gazdaság, ipari tőke magánkézben, amely, bármilyen meglepő, a szovjet-oroszok ideológiájával cseng össze. Japán radikalizálódik, az irányítás egyre inkább átcsúszik a katonák kezébe. A japánok szerint a bolsevikok internacionalizmusa egyszerűen humbug, amely az oroszok térhódítását szolgálja, ugyanakkor elvben a nemzeti szocializmus mellé leteszik a garast. Japán egyre inkább háborúba sodródik, miközben hagyomány és modernitás csap össze.

Nagyezsda rövid élete során annyi rosszba belekerült (éhezés, menekülés a szovjetek elől, menekülés apja abúzusa elől, japán betörés Sanghajba), hogy pontosan tudja, jelenlegi helyzetében - jobb híján prostituálódik - csak rossz, rosszabb és legrosszabb megoldások közül tud választani, ha Sanghajból is menekülnie kell. Ha bajban vagy, gondolkozik hangosan, csak a pénz segít. Sok pénz. Készpénz. Más nem. 

A két lány végül Makaóba kerül (Lian-hua és Nagyezsda), a két férfi pedig Berlinben teszi dolgát (Artur, Fukui). Ott búcsúzunk el hőseinktől, amikor a németek megtámadják Lengyelországot. A mű számtalan nagyhatalmi összefüggésről lebbenti fel a fátylat, amelyet az események iránt érdeklődő nagy figyelemmel követhet. 

Olyan kötet ez, amit történelem órák helyett szívesen abszolváltam volna. Igaz viszont, hogy középiskolás tanulmányaim nem érintették se Japánt, se Kínát, se Portugáliát, de még Oroszországot-Szovjetuniót sem ilyen aspektusokból. Izmusok, magántörténelem és ami mögöttük van.

Ki ne olvassa el? Az, akit nem érdekelnek nagyobb összefüggések és apró történetek a nagy egész fényében a korszakkal kapcsolatban. Mert annak roppant érdektelen lesz. A korszak pedig az 1930-40 között történteket tárgyalja Sanghajban, Pekingben, Mandzsúriában, Portugáliában, Japánban és nyomokban Berlinben. Én tobzódtam benne, az tuti!

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre!

Köszönjük, Kossuth Kiadó!

Tetszik, amit olvastál?