Amerikai lúzer az amerikai rémálomban

2019. április 02. 00:01 - Carbonari

Könyvajánló - John Updike: Nyúlketrec

vietnam1.jpgKhm.. itten mindenki mindenkivel? Vagy hogy is van ez?
John Updike Nyúl-sorozatának második része 1969-ben játszódik, 
amikor nagyon fontos dolgok történtek az USA-ban. 
Például holdra szállt az első ember, 
javában dúlt a lakosságot megosztó vietnami háború, 
Nyúl pedig.. hát ő ketrecbe zárta magát.

A 21. Század Kiadó idén új Nyúl-kötettel örvendeztette meg olvasóit: John Updike korábban megjelent művei új, igényes köntöst kaptak. Jelenleg a Nyúl-sorozat második része került a boltok polcaira, Nyúlketrec címmel.

A 21. Század kiadó az Európa Kiadó után most Gy. Horváth László fordításában tavaly megjelentette John Updike Nyúl sorozatának első részét, a Nyúlcipőt, most pedig a második rész is az olvasóknál lehet. Szépen, sorra érkezni fog a többi rész is, sőt, a kiadó páratlan módon, eggyel meg is fejeli az eddig ismert részeket, amelyért gondolom, egymás sarkát fogják taposni az irodalomszeretők. Az új fordításról elmondható, kis túlzással új Nyúl-sorozatot tár a hazai közönség elé.

Elöljáróban leszögezem: ha nem akarod magad idegesíteni, bele se kezdj. Nem azért remekmű, hogy komfortérzéseiden belül tartson. A nagy nihil könyve. Az előző részben Nyúl még elfut a felelősség elől, most már futni sem tud. Elhízott, elpunnyadt, már csak bujkálni képes az életét meghatározó történések elől, beletörődik akármibe, konfrontáció és konfliktuskerülő lett, közönyös bármivel és bárkivel szemben, ami és aki nem kifejezetten az alapfunkcióit érinti (evés, alvás, szex, fedél a feje felett).

Hogy is vigyem hozzád közel a művet?
Figyelj, emlékszel még gyerekkori álmaidra? Feltalálod a rák ellenszerét. A világ legismertebb és legkiválóbb művésze leszel. Ha egyszer megnősülsz / férjhez mégy, sosem fogsz elválni. Ha egyszer neked gyereked lesz, te aztán fogod tudni, hogyan kell nevelni. Sosem leszel irigy vagy megkeseredett. Nem fogsz elhízni.
Na? updike.jpgA szerző, John Updike

És aztán rájössz, ha hízásra hajlamos vagy, hogy a soványságért meg kell dolgoznod az evési önfegyelem mellett is. A rák ellenszeréhez sokkal többet kellett volna foglalkoznod már tiniként biológiával, kémiával és te már akkor sajnáltad az idődet ilyen baromságokra pazarolni, mint kovalens kötés vagy a neuronok és az agy kapcsolata. Legkiválóbb színművésznek lenni színházban vagy a filmvilágban olyan elköteleződést igényel, amihez sosem volt kanalad. Ugyanez az elköteleződés szükséges a házasság életben tartásához is, és akkor a folyamatos melóról, energiabefektetésről szó sem esett, ami igen kívánatos a fenti folyamatokban, és amihez úgyszintén kevés ember tud vagy akar megfelelő bátorsággal és időráfordítással hozzáállni. Tulajdonképpen magát a munkát utálod, a tevékenységet és az áldozathozatalt, amikor semmiből valami lesz, ami neked aztán hasznot hoz testileg, lelkileg, javadra válik. Nagyon utálod. Végletesen nagyon.  Sokkal egyszerűbb kinn focizni, játszani, később kocsmázni, nőket hajkurászni, kirándulni vagy bármilyen azonnali örömet okozó tevékenységet művelni, mint gyakorolni, tökéletesíteni valami olyan tudást, ami később hoz csak kézzel fogható eredményt. Gyereknevelés... ja... a képeken nagyon bájos a csecsemő, de a valóságban alul-felül folyik, rettenetesen zajos és nem mellesleg évekig 24 órás szolgálatot igényel a szülőktől. A kamasz meg.... á, hagyjuk.

A nyugodt élethez elengedhetetlennek tekinted a zavartalanságot, de folyamatosan konfliktusokba, akadályokba ütközöl. Például elégedetlen a feleséged / férjed, a gyerekedre akkor is figyelned kell, amikor haldokolsz a fáradtságtól, ráadásul betépett zsebekkel jött haza, az osztályfőnöke bekéret az iskolába, a munkahelyeden kreténekkel vagy körülvéve, és még az ország vezetése sem olyan, amilyennek te elképzelted és így hazádban a dolgok egyáltalán nem olyan irányba mennek, ami neked tetszene. 
Sajnálni kezded magad. Személyes sértésnek veszel mindent, bármit, ami nem engedi, hogy békésen élvezd az élet általad örömnek tekintett tevékenységeit, az evést, ivást, szexet, hobbijaid művelését. hold_1.jpgLegszívesebben megsimogatnám a fejedet, hogy ilyen az élet picinyem... folyamatos út, folyamatos kihívások, folyamatos meló, folyamatos konfrontációk, és gyakran csak a hozzáállásodon múlik, hogy a kudarcokat és rossz eseményeket hogyan értékeled. 
Szar ügy, mi?

Na, valami ilyesmiben van benne főhősünk. Tapicskol az állóvízben, körülötte a közbeszédben holdraszállás,  hippik, unott harmincasok, vietkongok, könnyű drogok, unalmas, de folyton zajló politika. Személyes terében elrontott házasság, semmirevaló hétköznapok, lélekölő robot, elköltöző asszony, aki Nelsont (gyerek) nála hagyja, otthontalan hippi tini és egy önjelölt fekete messiás befogadása, Nyúl gyáva, megalkuvó hozzáállása mindenhez - ami óhatatlanul szörnyűségekbe torkollik.vietnam.jpgNyúl figurája egyre tragikusabb, most már őt hagyják el, közönye, fásultsága olyan eseményekbe sodorja bele, amelyekre végképp nincs hatással, tőle aztán a világ is összedőlhet körülötte, csak szex legyen, tojik rá mindenre és mindenkire. Sodródik, vergődik, áldozat, akit nem tud már sajnálni senki. Üdv az amerikai lúzer amerikai rémálmában! Ez a regény tipikus példája annak, hogy önmagában a szabadság lehetősége semmit sem ér. Ahhoz bánni is tudni kell vele, hogy élvezhetővé váljon. Felelősségvállalás, folyamatos munka önmagunk és környezetünk összhangba hozásával, laza és szorosabb együttműködések kint és bent. Na, ebből lehet(ne) valamit kihozni, kisfiam, mondanám ennek a béna alaknak, ha egyáltalán ... akarnék foglalkozni vele. Mert személyes meggyőződésem, hogy vannak emberek és élethelyzetek, akiken és amelyeken már nem érdemes segíteni. Túl késő. A jó irányba való változáshoz egész életét kellene az illetőnek sutba dobnia, azt pedig nem fogja. Ha megtenné, azzal elismerné, hogy gyáva, lusta dög, ami összeegyeztethetetlen azzal az énképpel, amivel védekezik élete és egyénisége összeomlása ellen. Túl macerás önmagunkkal ellentétbe kerülni, jobb az, ha békén hagyjuk, gondolja a főhős. Minden úgy van jól, ahogy van. Vagy nem, de már nem érdekes.

A mű az 1960-as évek végi Amerikájába repít bennünket vissza, az akkori események tömör összefoglalója. Megjelenik benne az a rengeteg politikai ideológia, amely az időszak sajátja volt. Olvasmányos, remek stílusban van arcunkba tolva a múlt: faji megkülönböztetés elleni harc, hippi világ, Vietnam, szexuális forradalom és önmagunk elárulása a kényelem és a fogyasztás szent kettőséért, időkorlát nélkül.

nyul_3.jpg

 

 

 

kötetet a 21. Század Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk.A borítóképre kattintva kedvezményesen megrendelheted a kiadó honlapján!

Érdekelnek a könyvújdonságok? Hogy mit olvass és miért? Ha tetszett az összeállítás, kövess minket a Facebook-on is!

Nyúlcipő, az első rész recenziója itt található, Ilyen az, amikor felnövünk címmel

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr2414633826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.