Az első ember: Neil Armstrong élete

2019. április 04. 00:24 - GReni

Könyvajánló - James R. Hansen: Az első ember

Ki volt Neil Armstrong azelőtt és azután, hogy első emberként a Holdra lépett?
Egy vidéki kissrác, aki a repülésről álmodott. Egy kissé elvont tini, aki előbb szerzett repülőre jogsit, mint autóra. Majd családapa, kiváló mérnök, pilóta, háborús hős, űrhajós és végül: legenda.

6c65fa15da5d9444aeafc9ef0a9feeb6.jpg

Neil Armstrongról számos könyv jelent már meg, de eddig még egyiknek sem sikerült ennyire mélyen bemutatnia a legendás amerikai űrhajóst. James R. Hansen napokon keresztül készítette az interjúkat, ráadásul fejezetről fejezetre haladva a piszkozatokat maga Neil is átolvasta.

A legendás űrhajós szerint egy ember története nem akkor kezdődik, amikor megszületik. E filozófia mentén indul el a történet több száz évvel korábbról, amikor családja átszelve az óceánt letelepedett a lehetőségek földjén, Amerikában. Megismerhetjük távoli őseit, majd végül szüleit és a napot, 1930. augusztus 5-ét, amikor Neil Alden Armstrong megszületett egy ohiói kisvárosban.

Szerető családban nőtt fel és hamar átragadt rá anyja könyvszeretete. Rengeteg olvasott, tanult, imádta a cserkészetet, nyitott volt a világra, könnyen szerzett barátokat. Mikor megszületett húga és öccse, ő lett az atyáskodó báty. Emellett minden idegszálával képes volt az őt érdeklő dolgokra koncentrálni. Időnként el is veszett számára a külvilág emiatt. Húga, June így emlékszik bátyjára Neil-re:

"Neil gyerekkorában sokat olvasott, ez jelentette számára a menekülést. De nem valami elől menekült, hanem valamihez, a képzelet világába. Gyerekként elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy elkalandozzék, mert tudta, hogy amikor visszatér, biztonságban lesz a meghitt otthonában."

Tíz évesen kapta élete első állását: óránként 10 centért füvet nyírt az egyik temetőben. Majd dolgozott pékségben, tizennégy évesen pedig irodai munkát vállalt egy fűszeresnél és egy alkatrészboltban, majd gyógyszertárban. Minden pénzt, amit megkeresett megtarthatott, mert szülei bíztak benne, hogy okosan takarékoskodik belőle.

e8cac94883de3ffeca540309a75b3f23.jpgFő szenvedélye a cserkészet volt. Rengeteg tanult, ráadásul Pearl Harbour után a cserkészcsapatoknak is akadt feladat: a látott repülőgépeket kellett felismerniük, majd modellezniük barátaikkal. Ezeket küldték el a vezetők a katonai és polgári védelmi hatóságoknak, hogy ezután könnyebben meg tudják különböztetni a baráti és ellenséges gépeket. Gyakran költöztek, de szerencsére az ifjú Neil-nek a beilleszkedéssel sem voltak gondjai.

Eszének és szorgalmának köszönhetően átugrott pár osztályt és 16 évesen fejezte be a középiskolát. Rajongott a repülőgépekért, bújta a repülős magazinokat, modelleket épített. Az volt az álma, hogy gépeket tervezhessen, de végül a pilótatanfolyamot is elvégezte:

"...úgy gondoltam, hogy a jó tervezőnek illik tisztában lennie a repülőgép működtetésével is."

És innen indul be igazán az ő kalandja. Három veterán katonai pilótától tanult repülni tizenhat évesen, majd megkezdte tanulmányait a Purdue Egyetemen Repülőmérnöki Karon. Felvették ugyan az MIT-re is, de a Purdue-n ösztöndíj várta, ami már akkor is rengeteg pénz megspórolását jelentette, ráadásul sokkal inkább volt gyakorlati az oktatás, ami kifejezetten tetszett Neil-nek. Ám akkoriban rengeteget fejlődtek, változtak a gépek, aminek nem kifejezetten örült. Rengeteg információt találunk a könyvben a '40-es évek gépeiről, a fejlődésről, az első alkalomról, mikor valaki átlépte a titokzatos "hanghatárt".

Az egyetem elvégzése után olyan munkára vágyott, ahol tervezhet és repülhet is. Visszament a Purdue-ra, tanult és tanított is és sokan biztosan nem tudják, de énekelt, sőt musicalt is írt. De ő még akkor is inkább mérnöknek tartotta magát, amikor a Holdra lépett és csak másodsorban pilótának és űrhajósnak.

A Haditengerészet döntően meghatározta az Egyesült Államok űrprogramját. Ha akkoriban valaki repülni, esetleg tervezni is akart, akkor ott volt a helye. Neil 20 évesen már megkapta a Haditengerészettől az aranyszárnyat, ami hatalmas szó volt. Hihetetlen tehetséges pilóta volt. Egykori kadéttársai, oktatói, felettesei is mind egyöntetűen elismeréssel nyilatkoznak az ifjú Armstrongról, bár kapott azért szép számmal átlagos pilóta minősítést is, ráadásul hajlamos volt elizgulni a dolgokat és volt, hogy még ennél is rosszabb eredményeket produkált.

A repülőgép-hordozós minősítés is meglett 1950 nyarán, majd a sugárhajtású gépek vezetése lett az álma. Nem is kellett rá sokáig várni, be is került az egyetlen ezzel foglalkozó századba és '51. január 5-én túl volt az első repülésén:

"Nagyon izgalmas volt számomra, hogy benne lehetettem az új sugárhajtású repülőgépek élvonalában."

51.jpgIzgalmas és érdekes történeteket olvashatunk az 51-es repülőszázadnál töltött idejéről, a repülésekről, a bevetésekről, több mint egy évvel később pedig a mellén tele kitüntetésekkel tért haza Koreából. Ezután kutatópilóta évei vették kezdetüket. A NASA elődje, a NACA kísérleti berepülő pilótájaként az volt a dolga, hogy a legkiválóbb gépek fejlesztését segítse.

Közben kapunk képet a magánéletéről is, egyetemi szerelméről, az esküvőről, az összeköltözésről. Majd vissza a munkához, amikor a Nagy Sebességű Repülési Bázison kapott kutatói állást. Rengeteg legendás pilóta és mérnök neve bukkan fel a könyvben, sokszor nem győzöm kapkodni a fejem, hogy "basszus, ez a csávó mindenkivel találkozott, aki számított akkoriban".

Aztán jött az áttörés, illetve a fontos kérdés. A NASA Emberes Űrrepülési Központja akarta a tehetséges pilótát, mérnököt a csapatába, de vajon Neil akart-e űrhajós lenni? Szerencsére akart. :) Előtte még sorra jöttek az átütő eredmények a repülésben. Rengeteg buktató és módosítás csodás eredményeket hozott és a pilóta teljesítménye is meggyőző volt.

13166835_1456978343.jpgMajd  a magánéletében szörnyű tragédiával, lánya elvesztésével is meg kellett küzdenie. Higgadt volt és nem mutatta ki érzelmeit, a későbbiekben szinte sosem beszélt lányáról és annak betegségéről. Nem vett ki szabadságot, beletemetkezett inkább a munkába. Talán pont ez vitte rá végül, hogy elküldte nevét az űrhajós kiválasztásra.

"Az ő kicsi lányának halála okozta nála, hogy a fölös energiáit valami nagyon pozitív dologba fektesse, valami olyanba, mint az induló űrprogram."

Jött a NASA, melynek első számú feladata volt, hogy embert juttasson az űrbe. Ekkoriban nehéz időszakot élt meg. De több balszerencsés repülése ellenére is kiváló pilótának tartották. Azt gondolták remek űrhajós lesz belőle. Átesett a teszteken, megvolt a költözés Houstonba és elindult űrhajós karrierje az "Új Kilencek" között.

Kapunk a kötetben egy adagot a történelmi, politikai helyzetekből, amelyek komolyan érintették a NASA-t. '61-ben Kennedy azt nyilatkozta, hogy a Holdra fognak szállni. Innentől az Apollo program lett a fő prioritás, Neil-nél pedig az űrhajós kiképzés.Ami egy kicsit ironikus, hogy nem igazán volt kitől tanulni, hiszen az űrhajózásban minden új volt. Majd jöttek a sikereres repülések, Neil-nek az első '66 tavaszán jött el, ekkor már parancsnoki státuszban ült be a rakétába. A Gemini-8-nak egy teljes fejezet jutott. Érdekes, izgalmas, szinte ott voltam a srácokkal olyan részletes képet kapunk az eseményről.

A űrhajóssá avanzsálás meglepően könnyen ment neki, amit nehezebben viselt, a celeb lét, amit ez hozott magával. Bármerre jártak a NASA űrhajósai az emberek az utcára tódultak, hogy találkozhassanak velük, minden lépésüket figyelték. Ez a visszahúzódó magának való tudósnak nehéz volt feldolgozni.

Ezután már aktívan ráálltak, hogy kezdetét vegye az évtized végére beígért holdraszállás előkészítése. 1967-ben még arra is remény volt, hogy akár előbb is megtörténhet. Sajnos voltak még gondok és egy szörnyű tragédia is árnyalja az Apollo programot. Az első kilövés előtti gyakorlatozás közben az Apollo-1 csapata rémes halált halt egy tűzben. Mindhárom a fülkében tartózkodó űrhajós, Gus Grissom, Edward White és Roger Chaffee is életét vesztette. Megtudjuk miként reagáltak erre a NASA-nál, hogyan dolgozták fel a kollégák, a barátok a tragédiát.

A következő két év rengeteg munkával járt, erről is számos kulisszatitokba nyújt betekintést a kötet. Sokat megtudunk a pilóta nélküli Apollo projektekről, az Apollo-7-ről, ahol már voltak űrhajósok is a rakétában, aztán jött az Apollo-8, amikor már egészen közel kerültek a Holdhoz, még pályára is álltak, aztán apránként eljut a kötet a legendás kilövéshez, az Apollo-11 indulásához.

1055615914.jpg

A korábbi tesztek, üres repülések, kudarcok, mind segítséget nyújtottak, hogy az Apollo-11 legénysége sikerrel landoljon a Holdon, de még bőven volt bizonytalan tényező. Az erről szóló fejezetek számos újdonságot tartogatnak. Rengeteg infó a csapatról, a mérnökökről, a médiacirkuszról, a felkészülést kellő részletességgel taglalja a kötet, és még kapunk egy darabot a csapaton belüli ellentétekről is, melyeket Neil kiválóan kezelt. Sok meglepetést nem árulok el, ha azt mondom, vita tárgya volt, ki legyen az első Holdra lépő...

Majd jött a sikeres kilövés, a pályára állás és a lényeg, a landolás a Hold felszínén. Számos a manőverek alatt folytatott beszélgetés is szerepel a könyvben, így tényleg kicsit együtt lehetett izgulni a srácokkal (Neil Armstrong, Edwin Aldrin, Michael Collins). Komoly előkészületek, tökéletes (na jó, apró malőrök azért voltak) repülés és végül a sikeres landolás 1969. július 21-én:

04:06:45:26           Aldrin: Hat méter, lefelé fél. Alig sodródunk előre.
                                      Jó. Oké. Az érintkezés jelzőfénye felvillant.

04:06:45:41    Armstrong: Leállítás.

04:06:45:42            Aldrin: Oké. A hajtómű leállt. 

04:06:45:58    Armstrong: Houston, itt a Nyugalom Tengere
                                      Bázis. A Sas leszállt.

Még némi előkészület, és Buzz-zal elindultak, hogy elsőként lépjenek a Holdra. Majd elhangzott az azóta legendássá vált mondat: Kis lépés egy embernek, de óriási ugrás az emberiség számára.

Ezután még olvashatunk róla, hogy mi mindent kellett megtenniük a Holdon a közel egy napos tartózkodásuk alatt, majd a holdkompon töltött időről, a fotókról, az élő közvetítésről, a beszédeikről, a telefonbeszélgetésről Nixon-nal, majd a hazatérésről, az utazás elemzéséről és az űrhajósok számára szinte elképzelhetetlen mértékű népszerűségéről, az élménybeszámolókról, melyeket a világ különböző pontjain tartottak. Világszerte ünnepelt sztárokká váltak pillanatok alatt.

Majd jutott egy fejezet a Hold utáni életről: munka a NASA-nál, majd tanítás a Cincinnati Egyetemen, cégalapítás, reklámok, rengeteget jótékonykodott, bár ezt sosem verte nagy dobra. Sosem szakadt el teljesen a NASA-tól, akkor is ott dolgozott, amikor az Apollo-13 katasztrófája bekövetkezett. De ki volt ekkor Neil Armstrong? '78-ban beválasztották a huszadik század 20 legnagyobb mérnöki teljesítménye közül a munkásságát, ekkor így nyilatkozott:

"Egy fehérgalléros, stréber mérnökember vagyok, és mindig is az leszek. És végtelen büszkeséget érzek a szakmám teljesítményeit illetően."

Ezután sem állt meg az élet, vonzotta az adrenalin. A könyvben olvashatunk a Hillary-expedícióval történő északi-sarki kalandjáról is, de azt is megtudjuk ki volt a példaképe, mikor találkozott vele és a későbbiekben milyen legendákkal volt lehetősége találkozni vagy milyen kitüntetésekkel illették a holdsétát követő években. Számos pletyka igazságáról vagy épp hazugságairól rántja le a leplet és miként ért véget élete egy koszorúér-bypass műtét után.

A könyv alapján készült film ősszel került a mozikba, ha még nem láttad, íme a mozi előzetese:

Nem állítom, hogy hibátlan a könyv és az is biztos, hogy nem mindenkit fog magával ragadni. Érdekes volt megismerni az embert az űrhajós mögött. Megtudni, hogy miként lett a vidéki mérnök-pilótából kiváló űrhajós. Érdekes volt belelátni az amerikai űrkutatásba. A NASA hosszú éveken át húzódó űrprogramjának megismerése izgalmas volt, bár emellett szomorú is, mert sokan talán nem is tudják, mennyi életet követelt, hogy embereket juttassanak a Holdra. Időnként nagyon száraz, amikor a gépekről, a technológiákról ír. De szerintem ez is kell ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk az űrhajózás eme fontos állomásáról és annak hőseiről.

4806483_5.jpgA kötetet az Akkord Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Tudott-e beszélni a neandervölgyi? Kattints!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr1214640894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.