Lincoln bugris, Marx sosem volt munkás

2019. április 07. 06:37 - Carbonari

Könyvajánló - Híres emberek, híres interjúk (1865-1931)

lincoln_1.jpgAbraham Lincoln

A Kossuth Kiadó újabb gyöngyszemmel örvendeztette meg a közelmúlttal kapcsolatosan élénk
érdeklődést tanúsító olvasóit. Olyan interjúkat gyűjtött kötetbe, amelyek híres emberekkel,
politikusokkal, tudósokkal, filozófusokkal (stb.) készültek 1865 és 1931 között. Akit érdekel a
történelem, a közelmúlt nagy és kisebb történései, első kézből akarnak tudomást szerezni
a korszak nagy áttöréseiről, azoknak feltétlenül ajánlható a könyv.

Bennem is mindig rejtőzött kíváncsiság más emberek élete iránt, dacára annak, hogy lényegében sosem vásárolok vagy olvasok bulvársajtót, az azon túli történetek érdekelnek. A bulvár tartalma számomra kukkolás. Így volt a tárgyalt korszak embere is az interjúkkal, nem szívesen adott, akitől kértek - nagyon lassan vált a mai újságírás bevett gyakorlatává a műfaj. Úgy vagyok vele, hogy minden ismert embernek jár a magánélet. Ha szembetalálkozom valahol ismert emberrel, nem hozom zavarba azzal, hogy lelkendezve köszöntöm. A művész, tudós, stb. ember élete számomra ott kezdődik, ahol fellép a színpadra, publikálja teóriáját és ott ér véget, amikor az illető lemegy a színpadról, becsukom a teóriáját ismertető kiadványt. Pont. Az életéről egyéb más nem tartozik rám. Hacsak önként elém nem tárja egy riport, a jóízlés határain belül.clemenceau.png

Persze, a pletykalapok, bulvárműsorok, közösségi média éhen halna, ha nem lennének nálam sokkal kíváncsibb emberek, akik mindent tudni akarnak kedvencükről, és ez az érdeklődés még kvalitási fokhoz sem köthető: van nekem ügyvéd barátnőm, aki rosszul van, ha nem kapja meg napi bulváradagját... ugyanakkor interjú és interjú között ég és föld lehet a különbség.

A műfaj tehát hosszan kristályosodott ki és vált elfogadottá a 19. századi társadalomban és vált meghatározó jellegűvé napjainkra. Számomra művelői közül egyértelműen a szakma doyenje, Szegő András viszi el a pálmát. Róla híresült el, hogy sosem készít jegyzeteket vagy használ diktafont interjúkészítés közben, mégis, ahogy olvasod az elkészült riportot, azt érzed, hogy ott ülsz közöttük és még a felszolgált kávé aromája is bekúszik az orrodba.

Ebben a kötetben régen elporladtak a kérdezők és a válaszolók is. Miért lehet érdekes mégis kézbe venni a művet? "A nagy politikusok, feltalálók, művészek gondolataival való találkozás mindig megvilágosító erejű. ... Az adott korszak és annak kiemelkedő személyisége, gondolataik, félelmeik és kinyilatkoztatásaik kézzel fogható közelségbe kerülnek." 

A kötet riportjait azok az olvasók fogják értékelni és helyén kezelni, akiket érdekel a korszak társadalmi felfogása (1865-1931), történelmi-politikai-gazdasági eseményei, és megfelelő kontextusba képesek helyezni az elkészült interjú tartalmát. A sorok olyan továbbgondolásra késztetnek, miszerint az oktatott történelmi, gazdaság-földrajzi, filozófiai, stb. művek emberei ugyanúgy emberek voltak, hazafik voltak vagy nem, mogorva-morcosak voltak, vagy nem, gyarlók-esendőek voltak vagy nem. Hogy nincs új a nap alatt. A mozgatórugók, amelyek egy-egy politikus, feltaláló, tudós életművét generálta, ugyanazok, mint amelyek a ma emberét mozgatják.curie.pngKikről olvashatsz első kézből? 

Abraham Lincolnról, akiről kissé elfogultan - természetesen negatív irányban -, magas lóról kezdett a riporter, Karl Marx-ról, aki szerint nagy tévedés, hogy az Internacionálé a munkásosztály kormánya lenne, Louis Pasteurről, aki nemcsak a baktériumokkal számolt le, hanem jó pár babonával is, Theodore Rooseveltről, aki a riport idején még messze állt a később ráaggatott címtől - politikai alfa-hím -, Thomas Alva Edisonról, aki már akkor nagyban gondolkodott, amikor mások még fel sem ébredtek az iparban, XIII. Leó pápáról, aki a lelkek felett szeretett volna uralkodni, és még sokan mások szerepelnek egyedi és megismételhetetlen gondolataikkal, világlátásukkal, pillanatnyi hangulatukkal. Például szembesülni lehet Clemenceau morcosságával, Ford filozófikus fegyelmével (a fordizmussal), Freud vidám alázatával, Chaplin zavartságával, Mussolini gőgjével, Marie Curie eltántoríthatatlan hivatástudatával, Churchill zseniális modorával, Marconi végtelen türelmével, Jules Verne jövőlátásával. Biztosan kihagytam néhány fontos, jelentős személyiséget, amit remélem, az illetők megbocsátanak nekem.

Öröm volt tobzódni régmúlt történetek, régmúlt indulatok leírásában, élvezet volt összehasonlítani akkori megítéléseket mai tudásunk fényében. Vedd kézbe, lapozgasd, olvass bele és merülj el benne! Nem fogod megbánni.

hires_1.jpg

 

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre!

Köszönjük, Kossuth Kiadó!

 

Tetszik, amit olvastál?

Akkor kövess minket a Facebookon is!

Ezeket a történelmi összefüggéseket így nem tanítják sehol

 

A korabeli képek az Arcanum adatbázisából származnak, engedélyükkel felhasználva.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr5014729929

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.