Kulináris szocializáció - humorral

2019. április 13. 05:05 - Carbonari

Könyvajánló - Karen Le Billon: Falra hányt borsó?

p1120352.JPGMi ez a könyv? 
Fordulatos családregény vagy kulináris baba-ételkészítő tanfolyam? 
Kicsit ez is, az is, ellenállhatatlan humorral fűszerezve 
egy professzor-asszony tollából. 
Már a cím is ellenállhatatlan, Falra hány borsó? - 
avagy mit tégy anyaként, hogy ne a falon végezze 
a ded táplálására készített kreálmányod. 

A Jaffa Kiadó elkötelezetten adja ki azokat a családsegítő, önfejlesztő, önsegítő könyveket, amelyek az egyénnek és a családok könyvtárába gyakorlati receptekkel szolgálnak a mindennapok zűrös dolgait illetően. Ez a kötet, Karen Le Billon Falra hányt borsó című műve sem ígér többet, mint személyes hangvételű eligazodást az ételek és ahhoz való hozzáállás kérdésében, különös tekintettel a francia étkezési szokásokra.

Miért sikeresebbek a francia szülők gyerekeik ételre szoktatásával kapcsolatban? 
Hogyhogy nem válogatnak ezek a gyerekek? 
Egyáltalán: mi az, hogy francia kulinária?
Hogyan látja egy kanadai háziasszony, foglalkozására nézve professzor, mi a titok a kérdésben?

karen_1.jpgA szerző, Karen Le Billon

Karen Le Billion professzor kanadai, férjhez ment egy francia emberhez, így idejüket felváltva töltik hol Kanadában, hol Franciaországban. A hölgy tudományos könyveket ír és jelentet meg, miközben két kislánya is született. Az első gyermek híresen rossz evő volt, a csecsemőkori ételek nagy része a gyereken kívül materializálódott, az etetőszékre egyenesen kínzóeszközként tekintett. Nem így a kisebbik, amelyik franciaországi bölcsődében, kóstolgatási kajaszabályok alapján szocializálódott. Nem, nem kell finomságokkal vigasztalni a gyerekeket, nem kell külön ételt csomagolni a gyerekeknek, meg fogják enni a menzán nekik tálalt ételt is. Karen ezen módfelett elcsodálkozott, és úgy döntött, utánajár a kérdésnek.p1120354.JPGA művet nem úgy kell elképzelni, mint tankönyvet, annak minden szárazságával. Inkább humoros, főleg az étkezés terén életvezetési tanácsokkal is szolgáló családregény-féle ez a történet, tele hasznos tanácsokkal. Ilyenekkel, mint például hogyan lehet a te gyereked is mindenevő, de hogyan ne próbáljuk mindenevővé p1120351.JPGváltoztatni ugyanezt a gyermeket, mi a helyzet az új ételekkel, miért van az, hogy a franciák nem nassolnak, hogyan lehet magunkat boldoggá és egészségessé enni. Nemcsak az a lényeg, hogy mit eszel, hanem az is, hogy hogyan eszel. Az ételt nem szabad játékként, nyugtatóként, megvesztegetésként, figyelemelterelésként, büntetésként vagy jutalomként használni. Talán ebben a mondatban rejtezik a legnagyobb titok. 

Minden túlzás rossz, szokta mondani nekem drága Jánosom, amit a szerző is leszögez: "Az evés élvezet, nem szenvedés. Az összes szabályra tekintsünk szokásként, ajánlásként, és ne véresen komoly, kötelező törvényként. Senkinek sem árt, ha időnként lazítunk a gyeplőn." Szóval: csak lazán, feleim! Persze, a helyzet nem ilyen egyszerű. Igazi ételeket főzni (főzetni) nap, mint nap egyáltalán nem is olyan egyszerű, se otthon, se a környezetünkben (munkahelyi, iskolai, óvodai menzák), minden egyes nap megtalálni azt a nem túl kései időpontot, ahol a család körbeülhet egy asztalnál, amikor kényelmesen, minden sietség nélkül, jó hangulatban beszélgetve, egészséges és finom, házilag elkészített ételeket kóstolgatva zárhatja be a napot... igen, nagyon nem egyszerű.p1120353.JPGAhogy írtam, nemcsak recepteket, gyakorlati tanácsokat tartalmaz a kötet, hanem egy szeleburdi, mindenre nyitott család mindennapjainál is ott lehetünk. Körbeülhetjük az asztalt a francia rokonságnál, nevethetünk a soha véget nem érő, szeretetteljes ugratásaikon, kőkemény almáspitét süthetünk a kanadai íróval a francia rokonság legnagyobb derültségére, kuncoghatunk napestig a terített asztal körül előfordulható fonákságokon. A történetet Sarah Jane Wright illusztrációi egészítik ki és teszik szívderítő olvasmánnyá szinte minden korosztály számára.

Szerintem ne hagyd ki! Egyrészt komoly segítséget nyújt az egészséges táplálkozáshoz, kisgyerekek változatos ételre szoktatásához, másrészt léleküdítő olvasmány a sok kulináris próféta után, akik szerint úgy, és csak úgy jutsz az üdvösséghez, ha őt követed. Itt semmit sem muszáj, mégis szimpatikussá válik a szerző és tanácsai pusztán azért, mert érezzük: ő már végigbotladozott az úton és többé-kevésbé abszolválta a témát. Ha amolyan Szeleburdi család (magyar film, 1981) módjára, de akkor is.

falra.jpg

 

 

A kötetet a Jaffa Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr1414379190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.