A Végső Háború utáni régi és új ember összecsapása

2019. április 15. 00:05 - Carbonari

Könyvajánló - Urbánszki László: Sápadtak

apokal.jpgA Végső Háború után 200 évvel járunk a mában, amikor a Tisza, Duna körül gyilkosan süt a nap, nem pöfögnek a gépek, nem működnek a gyárak, nincsenek sztrádák, sem autók, az élet teljesen átalakult. Szinte kihaltak a kutyák, új kedvencnek pedig az északról idehúzódott menyétféle, a rozsomák lépett elő az újfajta ember számára.  Mindenki igyekezett alkalmazkodni ahhoz, ami van. 

A Metropolis Média új szerzőt és annak új műfaját jelenteti meg pár napon belül: Urbánszki László kitörni látszik a sikeres történelmi kalandregény írói vonalból. Új zsáner felé vette útját, a sci-fi világába kalauzol el bennünket, olvasóit. A mű címe: Sápadtak, amely A vége után sorozat első darabja.

Már akkor, amikor meghallottam Urbánszki mester kalandozási szándékát a történelmi kalandregény formától, lelkesen pártfogoltam: biztos voltam abban, hogy a szerző az a fajta macsó, aki nem tűr határokat maga mellett szinte semmiben. Aki közelebbről ismeri őt, pontosan tudja, hogy személyében minden iránt érdeklődő ember, épp úgy avatott mestere a fának, mint ahogy hajózni és batikolni is tud vagy éppen regényt írni. Mindennek megfizeti az árát és tanulópénzt sem rest leszurkolni érte, csak haladjon az a szekér. 

A műfajváltás sikerrel járt. Igaz, visszaköszönnek jellemző karakterábrázolások a történelmi kalandregényekből is: életszagú leírások, kíméletlen valósággal való szembesítések, duhaj életkedv, kegyetlen ugratások, macsó vonások, de istenem, büntetlenül senki sem vetheti le azt, ami önmagát jelenti. Ugyanakkor dicséretesen eredeti helyszíneket, növény és állatvilágot, új embereket festett le posztapokaliptikus művében, adott nekik meghatározó gondolatokat, cselekvési szabadságot, bekorlátozva mindazzal a  sok zöldséggel, amit pihent agyából ki tudott sajtolni (de lehet lila, hupikék, amilyennek parancsolod). 

Miről is van szó a cselekményben?

Valami nagyon rettenetes dolog történik a világban, ami után minden megváltozik a mai Magyarország területén: a  történés után 200 évvel a nap gyilkosan tűz le a földre, véget ér az a fejlődés, amely idáig éltette az embereket. Nincsenek gépek, internet, az autópályák gondozás és szükség híján omladoznak - rágja őket az idő, a STOP táblák ezentúl legfeljebb a lovak fején páncélnak lesznek jók, kis átalakítás után.  Az emberek vagy átalakultak a természeti körülményekhez alkalmazkodva és megmaradtak, vagy elpusztultak, netán nyomorult mutánsként élték tovább életüket, akár kannibalizmus árán is. Az új emberfajtához új kedvencek társultak, miután a kutyák jóformán kihaltak: egy menyétféle rozsomák, akit az akkori emberek csak kismedvének hívtak. A karmosok képében új, riasztó és kikerülhetetlen fenyegetés merült fel a mindennapok során, akik ellen jóformán csak a kismedvék vethetők be (karmosok: régi, elvadult, átalakult macskák - miért nem szereti a szerző a macskákat? különben nem csinált volna belőlük ilyen ijesztő szörnyet). A régiek tudása itt-ott fennmaradt a kasztokba, nemzetségekbe, törzsekbe tömörülő emberiség számára, de a legtöbb ismerettel nem tudnak mit kezdeni.urbi_5.jpgA szerző, Urbánszki László

A Végső Háború után 200 évvel a Dabasiak élik mindennapi életüket, ami nem is olyan egyszerű dolog. Valahogy minden nagyobb, mint 200 évvel azelőtt, a fák, a ragadozók, minden. A szabadban nem is tartózkodhatnak mások, mint életerős, egészséges emberek, mert az élet errefelé kegyetlen valóságában tenyészik: aki nem elég ügyes,  az hamar éhesre ábrándozhatja magát, sőt, pikk-pakkra meg is halhat. Ez azért nem semmi szelekció szempontjából, el kell ismerni.
Várkony, Kerecse fia az Urbi nemzetségből, újember, süldő kamasz a férfivá érés előtt 2 perccel. Éli a közösség megszokott életét, amely tele van ügyességet, erőt és találékonyságot követelő helyzetekkel (Urbi nemzetség.. na jól van...). A törzs megélhetése marhacsordáikból függ, hozzáértésükön áll vagy bukik, hogy milyen évet zárnak. A marhák jóléte saját helyzetük kulcsa. Ezentúl a csordát és határt vigyázni is kell, sok éhenkórásznak és csirkefogónak fáj a foga marhapecsenyére munka nélkül.

Várkony a kötet elején felderítő munkát kap feladatul apjától, ami közben megment egy rabszolgát a másik törzsi szerveződéstől. Itt is és később is pofonok csattannak, ugratások kelnek életre, éles nyelvek köszörülnek mindenen, bármin, amin nevetni lehet, ami az ügyesség próbája lehet. Ha elhajtják a csordát, ők visszahajtják, ha valamelyik szomszédos törzs elszemtelenedik, móresre tanítják, ha nagyobb erőre van szükség, alkalmi szövetségeket kötnek. Így "morzsolgatják" az életet, amikor...

...amikor felbukkannak emberek, akik gondolkodás nélkül ölnek, rabolnak - akik a régiek fegyvereivel jönnek, olyan ruhában, mint amilyenben a közösségi tudástárban fellelhető utolsó képeken vannak az akkori emberek. És nagyon sápadtak. Kik lehetnek ők? Mit akarnak? Honnan jöttek? Hogyan élték túl jelentős változás és átalakulás nélkül az apokalipszist?rozsomak.jpg

Rozsomák, a "kismedve"

Anélkül, hogy jelentősen spojlereznék, ennyit tudok elárulni a műről, amit fenn írtam. A regény szenzációsan sikerült! Mindenképpen új kedvencet avatok Bocsi (rozsomák, a kismedve) személyében: elképesztően humoros, életszagú, nem tudom, több szuperlatívusz nem jut eszembe róla, pedig elbírná az alak. Nagyon sokat nevettem a kismedve "emberiességén", egyenes, de gazdája által mégis hajlítható jellemén, gesztusain, lefestett gondolkodásmódján. Kell nekem egy ilyen, nem is kérdés! De addig is, amíg nem lesznek a rozsomákok ilyen kezes-félék, megelégszem a pulim meg a cicáim közelségével (nem, még mindig nem térek magamhoz, hogy a macskákból szörnyet csinált a szerző).

A kötet nagy erőssége a magyar vonatkozású helyszínek használata. Szinte láttam magam előtt az omladozó M5-ös autópályát, Dabas házait, szőlőit, az egész területre jellemző domborzatot, az elvadult Tiszát, Dunát, mocsarakat. A táj ismerete közelebb hozta hozzám a cselekményt is, és valószínűleg más is így lesz ezzel. A jellemábrázolások erőssége, életszagúsága, a cselekmény gördülékenysége, a zsigerből előtörő, hiteles humor önmagában eladja a történetet. Igen, felelősséggel ajánlom minden sci-fi kedvelő figyelmébe Urbánszki László legújabb művét, A vége után sorozat első részét, a Sápadtak című könyvet.

sapadt.jpg 

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre!

Köszönöm, Metropolis Média!

 

Megértettél vagy üsselek? Igen, ez is Urbánszki. Érdekel? Kattints!

 

Érdekelnek a könyvújdonságok, hogy mit olvass és miért? Akkor kövess minket a Facebookon is!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr2114763804

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.