Nyitva hagyom neked a verandaajtót

2019. április 17. 07:33 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Sara Pennypacker: Pax

Pax és Peter azóta elválaszthatatlanok, hogy a fiú magához vette az elárvult kisrókát. Ám egy nap megtörténik az elképzelhetetlen: Peter apja bevonul a hadseregbe, és rákényszeríti a fiát, hogy szabadon eressze Paxot.left-to-fend-for-himself-pax-the-fox-must-find-his-human-friend-466280184-1455203718.jpg

Nagyapjánál, otthonától háromszáz mérföldnyire Peter rádöbben, hogy az ő helye nem ott van – hanem Pax mellett. Az egyre közeledő frontra fittyet hányva felkerekedik, hogy újra együtt lehessen barátjával. Hajtja a szeretet, a ragaszkodás és a keserűség.

Eközben Pax, míg kitartóan várja, hogy kis gazdája visszatérjen, maga is kalandokba keveredik, és felfedezi a világot. 

Peter édesanyja balesetben meghal a fiú hétéves korában, és nem sokkal később talál egy 2-3 hetes kisrókát. A szülei már nem élnek, a testvérei is szépen sorra elaludtak végleg, de ő még küzd. Peter magához veszi és felneveli, Pax, a róka pedig hű társa, aki védelmezi őt a zárlatos ventilátortól és haragos, örökké mogorva apjától is. De az élet kegyetlen. Háború dúl, a fiú apja bevonul a seregbe, és már veszélyben van a régi otthonuk is, ezért Paxot szabadon engedik az erdőben, Peter pedig a nagyapjához költözik 300 mérfölddel távolabb. Nem marad ott sokáig, már az első nap éjjelén útnak is indul, hogy megkeresse kis barátját, de sajnos megsérül. Eltörik a lába. És ekkor megismerkedik egy erdőben élő asszonnyal...

"Amikor utoljára láttam, törődött velem, noha ő maga is szenvedett. A szeméből víz folyt. 
Megsérült a szeme? 
Pax elmerengett a sírás misztériumán. 
Nem. Amikor bárhol máshol megsérül, a szeméből víz csorog. Lefolyik az arcán. Azt hiszem, enyhül a fájdalma a víztől. De ahogy közben lélegzik – kapkod a levegő után, mintha fuldokolna a fájdalom vizében."

Pax pedig eközben hűségesen visszajár az út mellé, ahol kirakták őt. Várja Petert, bízik benne, noha rájött, hogy Peter életében először nem volt vele őszinte. Egy nőstény, Borzas, és az öccse, Cingár keresztezik Pax útját, eleinte Borzas fél Paxtól, mert emberszaga van, és az ember gonosz. Látták, ahogyan a szüleiket agyonverik az emberek. Az embertől semmi jóra nem számíthatnak, ezt tudják. De Pax bízik. Bízik Peterben, mert ő más. Deres, a környék ura, egy idős róka hisz neki, így együtt útnak indulnak. Ám a háborgók egyre közelebb érnek, és a pusztítás már az otthonukat veszélyezteti...0214-bks-rundell-facebookjumbo-v2.jpg

Vajon egymásra talál mindennek a végén a két barát? És minden ugyanolyan lesz, mint előtte? Egy teljesen szelíd róka, aki sosem vadászott, életben tud maradni a vadonban? 

Egy szívfacsaró történet hűségről és barátságról, emberségről és embertelenségről, kegyetlenségről, háborúról, pusztításról és szeretetről. Egy vérbeli ifjúsági regény ez nagyon fontos tanulsággal. Fontos tanulsággal az emberekről, az állatokról, az összetartozásról és az elengedésről. A rókák viselkedése teljesen természetes, a kommunikációjuk, a vadászatuk, a hierarchiájuk, Sara Pennypacker nem bízta a véletlenre, és nem akarta meseszerűen leírni őket. Emellett sajnos az emberi viselkedés is teljesen élethűre sikeredett. Mármint azért sajnos, mert elég rendesen kidomborította emberi létünk sötét, negatív oldalát, a kegyetlenségünket, a távolságtartásunkat. Persze nem csak ezt.

"Félárva volt. Vajon csak ezen a héten hány kisgyerek ébredt ugyanerre a felfordult világra, mert a háború elnyelte a szüleit talán örökre? Ez persze a legrosszabb eshetőség. De mi van a többi veszteséggel? Hány gyerek vágyódik hiába bátyja vagy nővére után hónapokon át? Hány jó barát kénytelen örökre búcsút inteni egymásnak? Hány kisgyerek éhezik? Hányat hurcoltak új, idegen otthonba? És ők hány kedves állatot hagytak hátra magára utalva? 
     És ezeket a dolgokat miért nem tartja nyilván senki? „Beszélnünk kellene róla, mi az ára egy háborúnak”, mondta egyszer Vola. Ezek vajon nem éppilyen áldozatok?"

Fontos és pontos rész volt Vola, a féllábú asszony története, aki PTSD-ben szenved, és aki magát bünteti, amiért harcolt. A háború kitörölhetetlen nyomot hagyott benne. Peter belátása és hozzáállása végtelenül emberi (a szó fennkölt, és nem valósághű értelmében), végtelenül bölcs, ami talán korához nem is illő, de szerintem teljesen helytálló. Egy gyerek sokkal egyszerűbben képes látni a világot - és emiatt sokszor sokkal bölcsebb is, mint egy felnőtt. Nem viszik tévútra a részletek, nem téved el az útvesztőben. zdj_cie_22_11_2016_14_25_39.jpg

Jon Klassen illusztrációi egyszerűek, de aranyosak a könyvben. A borítója mindent visz :)

"Mi az a háború? 
Deres egy percig hallgatott. 
Van egy kór, ami néha megfertőzi a rókát. Elhagyja miatta a megszokott utakat, idegenekre támad. A háború is ilyen betegség, csak az embereké."

Ez a könyv legyen kötelező olvasmány 12 évesen. Ne az Egri csillagok. Aminek értékét nem vitatom, bár... igazából de, azt is vitatom, mert nem sok jóra tanít és történelmileg is ferdít, de a lényeg, hogy nem 12 éves gyerekeknek íródott. Ez a könyv igen. 

A könyvet a Könyvmolyképző Kiadó adta ki, a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Mert minden csavarnak szüksége van egy anyára!

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr3314755691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.