Lúzer lennék?

2019. április 23. 00:11 - Carbonari

Könyvajánló - Jonas Lüscher: Kraft

prof1.jpgA Typotex Kiadó elkötelezetten adja ki azokat a magyar piacon hiánypótló műveket, amelyek elgondolkodtatnak, meghökkentenek, látszólagos reménytelenségük ellenére reményt adnak a ma emberének túlélni a mindennapok fásultságát, rendkívüli helyzetek méltánytalanságát. Ez a kötet is azok közé tartozik, Jonas Lüscher Kraft című műve.

A helyzet bármelyik országban előfordulhatna, ahol európai társadalmi berendezkedés a minta: Richard Kraft, német professzor, aki már Valaki az egyetemi katedrán, életközepi válságban szenved. Rájön, hogy eddigi élete, nagy reményei, fellángolásai mind előbb-utóbb csődöt mondtak. Nagy ideái ellenére nem sikerült többedjére sem olyan párt választani magának, akivel kedvvel és együtt gyűrhetnék a lepedőt és a mindennapokat, szakmai élete nulla, oké, olyan nulla, amiről csak ő tudja, hogy az, de akkor is. Egyetem óta barátja sem váltja be reményeit, a nagy beszélgetések, világmegváltások, elvazonosság már a múlté, alig képesek egymással valamit kezdeni, csak nagy hallgatások képesek áthidalni a közöttük tátongó szakadékot. Elvei, erkölcse, tudása, tartása lassan nem kell senkinek, nem tudja annyi mennyiségű pénzre váltani, amennyire hirtelen szüksége lenne: kezd kikopni a generációs és a negyedik ipari forradalom által megkövetelt hajtásból.

- Kit nem ismerek eléggé? - kérdezi magától ez a briliáns elméjű német professzor. - Önmagamat vagy a környezetemet? Lehetséges lenne - gondolkodik tovább hangosan, - hogy életem egyetlen nőjét sem a maga valójában értékeltem? Lúzer lennék? Én? Én, aki építettem a jövőt, de most fogalmam sincs jelenlegi mibenlétéről? Elfutott mellettem, amíg az egyetemi katedrán szónokoltam?  Mi az applikáció, a livestream, a startup, mik ezek a pofátlanul pimasz és sikeres, határtalanul idegen és rémisztő fogalmak? Hol az a liberalizmus, amit én ismerek, hová lett? Mi ez az új ugrabugra?

Itt áll tehát hősünk, és előtte a kihívás: kivásárolhatja magát romhalmaz házasságából. Csak egy pályázatot kell megnyerni, tétje egy millió dollár. Mi az neki! - buzdul fel hősünk, - semmiség! Igaz, hogy már a pályázat címét is blődségnek gondolja, de hát istenem, az a sok pénz! Nem létezik, hogy ne tudná megfelelően abszolválni a kérdést, csak kicsit erőt kell venni magán, elfelejteni saját meghatározó gondolatait és a kiíró-elbíráló szája íze szerint csavarni a szót és tudományos tényeket.

Bagatell.
Ja.
Az.

prof3.jpgA szerző, Jonas Lüschner

Már annak bagatell, aki hozzá van szokva ahhoz, hogy a valóságot különösebb morális megfontolások nélkül,  kénye-kedve szerint forgassa. Ez a hozzávetőleges becsületben szocializálódott személy azonban nem halad a témával, mert képtelen tükörbe nézni reggelente. Hogy fogja feloldani ezt a konfliktushelyzetet Kraft? Mit fog tenni ez az ember, aki éppen a pályázattal kapcsolatban döbben rá arra, hogy már nagyon régen letért élete helyes útjáról: harminc éves korára eltemette illúzióit és belefáradt a kenyérharcba, ráadásul személye élete egyetlen meghatározó nőjének sem volt igazán fontos soha. Megkeseredett, és nehezen birkózik meg azzal a problémával, hogy egzisztenciális kötelességből a zsűri szájíze szerint kell írni, felrúgva elveit. Tompa aggyal, bűntudattól roskadozva foglalkozik inkább saját élete kudarcaival, amelyek - mint később megállapítja - egyenes úton vezették el eddig az élethelyzetig. Mert egy dolog, hogy nem fog sikerrel járni, de másik, kegyetlenebb valóság, hogy erről rajta kívül senki sem tehet.

Soha, semmi sem egyszerű, hajtogatja mániákusan, és igazat kell adnom neki. Tényleg, szinte soha, semmi sem egyszerű. Csak ez alap, nem pedig felpanaszolni való kritika. Mindig történik valami életünk során, amelyre válaszokat kell adnunk. És ha nem csinálunk semmit, a mulasztás is egyfajta válasz. Ennek is, annak is következménye van, amit fel kell mérnünk, el kell viselnünk. Igen, van olyan is, hogy nem sikerül egy-egy párkapcsolatunk. Józanul mérleget kell vonni és körülményeink, lehetőségeink szerint lépni és / vagy kihozni a helyzetből a legjobbat, amit lehet, amit akarsz. De cselekvés helyett leülni és azon töprengeni, átkozódni, hogy semmi sem egyszerű, a lehető legrosszabb megoldás. Mert, ugye, mindenki hibás, csak te nem... hogyne. Mert a körülmények, azok a nyomorult körülmények mindig bekorlátoznak.  Az életnek tálcán kéne neked mindent kínálnia, rangot, megbecsülést, anyagi javakat, tudást, családot, tiszteletet, ugye? Hát, ezt benézted, édes egy öcsém. Amikortól elveszítetted önmagadat, onnantól minél görcsösebben kapaszkodtál emberekbe, tárgyakba, egyetemi katedrába, mindegyik csak éppen hogy tartott felszínen idáig.

Lesz-e feloldása a katarzisnak? Kínálkozik-e lehetőség Richard Kraft számára a megnyugvásra, megbékélésre? 

prof4.jpg

 

Köszönöm a lehetőséget a Typotex Kiadónak, a könyv hazai kiadójának. A borítóra kattintva elérhetitek kedvezményes áron a Typotextől.

Kövess minket Facebookon!

Fennmarad-e a csók az internet korában?
Te hogy látod?

Zsidó alvilág 1937-ben? Nézz rá!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr1014767362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.