Folyamatos múltidőből összetett jelen

2019. április 28. 05:55 - Carbonari

Könyvajánló - Konrád György: Öreg erdő (Ásatás 2.)

Nem gondoltam volna, hogy mennyire nehéz és mégis, egyszerre mennyire könnyű nőként egy férfi memoárjait olvasni, gondolatai mögé látni és megpillantani (meglesni) azokat levetkőztetett pőreségükben, az olvasónak szánt, ki, ha én nem, de titokban mégis féltve kimutatott gondolatokat.

A Magvető Kiadó Konrád György Ásatás 2. sorozatának második részét tette az olvasók asztalára Öreg erdő címmel. A kötet esszé formában megírt visszaemlékezéseket tartalmaz a szerző gazdag életéből. Magán és közéleti történések váltják egymást laponként, Széchenyi Istvántól a holokauszton, állampárton, hölgyeken, politikán keresztül a zsidókérdésig vagy egy gyújtósfáig minden szerepel, átitatva semmiségekkel vagy örök igazságokkal. Középút nem nagyon van. Tévedés ne essék: a szerző örök igazságairól beszélünk. Lehet, hogy neked, az olvasónak, ezek nagy részéhez semmi közöd vagy éppen nagyon is van. Attól függ. Mitől? Hát attól, hogy te hogy látod az életet és benne a kisebb-nagyobb történéseket. Hogy neked milyen lapokat osztott a sors. Hogy te éppen hol állsz önmagad megismerésében.

Vetkőztél már először partnered előtt? Emlékszel az akkori érzésekre? Amikor még csak arcok, kezek, térdek, bokák villannak meg és ígérnek mást, többet, mint az eddigi arcok, kezek, térdek, bokák? Amikor félve húzod át a fejeden a felsődet, a bugyi még rajtad, de te egyik kezeddel a melleidet véded, másikkal tétován kicsit gyűrődő pocakod felé teszed a kezed, mert ki tudja, mit fog szólni ezek láttán az a másik, aki előtt először tárod fel pőreséged? Jaj, csak ne ránduljon szeme, ne biggyedjen szája, mert belehalsz, itt rögtön belehalsz. Pedig... pedig minden vetkőzés ugyanaz, jön rá a sokadik elsőnél az ember, pedig csak a te gondolataidban létezik a nem biztos, hogy tetszem neki sugallat, mert aki felelősen eljut Valakivel (nem bárkivel, Valakivel) odáig, hogy levetkőzzön, az teljesen mindegy, hogy néz ki csupaszon.Konrád György fiatalon

Persze, a fenti tisztánlátáshoz meg kell élni bizonyos tapasztalatokat, bizonyos életkort. Konrád György megérte ezeket, és most gondolatait a maga csupasz valójában önti elénk. Kitárja mellkasát, mint régi korok régi hősei, hogy ide lőj! Olyan ez a kötet, mint valami modern Facebook fal időfolyama, ahol minden napnak megvan a maga emléke poszt formájában (ezért nem is érdemes töményen abszolválni, mindig csak egy kicsit kell csípni belőle, apránként). Ma erre gondoltam, mondja a szerző, figyelj, ez jutott eszembe róla. És mi olvassuk, mert hűségesen követjük, hiszen van miért. Hiszen nem mond hülyeséget. Hiszen annyiszor "vetkőzött" már előttünk pőrére, hogy tudjuk róla, úgy néz, ki ahogy kinéz, úgy szeretjük, ahogy van. De minden új olvasó előtt ott az író bizonytalansága: ő mit fog szólni hozzá(m)? Neki is jó vagyok még? Vagy már jó vagyok? Hiszen Konrád György is gyarló ember. Gyarló író. Aki már megvan olvasóként, nem számít (annyira). Az új, aki most csodálkozik rá, az a fontos. Nem, ezt senki sem fogja bevallani. Én sem tenném. De attól még így van. Az évek jönnek-mennek fejünk felett és mi kíváncsian lessük az új generációt. Szót tudunk-e érteni velük? Sőt: szót akarunk-e érteni velük?

Konrád György nem szépít semmit: önmagát sem. Ő is kiles a sorok mögül: te most azt hiszed, hogy nem így gondolom? Azt hiszed, hogy nagyítok, modorosságot erőltetek, hogy téged jobban szolgálhassalak? Hogy neked jobban tetszem? A nagy túrót! - látom megvillanni a szemüvegén elcsúszó fényt. Tényleg nem kíméli magát. Figyelj csak: "A nők nem azért nem voltak igaziak, mert alkalmatlanok, igazában nekem nem kellett az igazi. Vágyott rá a képzeletem, de elutasította az ösztönöm." Vagy: "Nem félek az ítéletektől, még a saját lelkiismeretemtől sem."

Nem tudom, ez utóbbi mondatot elolvasnád még egyszer?
"Nem félek az ítéletektől, még a saját lelkiismeretemtől sem."
Tedd a szívedre a kezed: te mikor voltál utoljára ennyire szabad?
Ne nekem válaszolj.
Magadnak.