Szükség van a klasszikus magyar művek "lefordítására"?

2019. május 17. 00:03 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Katona József: Bánk bán (Nádasdy Ádám fordításában)

Nemrégiben látott napvilágot Katona József Bánk bánja, Nádasdy fordításában. És igen, szükség volt rá.45221.jpg

Emlékszem, amikor középiskolában kötelező volt a darab. Színházban (szerencsére) nem, de elolvasni el kellett. (Csak azért szerencsére, mert sosem szerettem a színház műfaját, a mai napig nem szeretem.) Azon kevés kötelezők közé tartozott egyébként, amiket szerettem. Noha voltak kifejezések, amiket egyszerűen - bár nem tartottam magam buta gyereknek, sokat olvastam, szerintem megfelelő szókincsem volt - nem értettem, és bizonyos részein meglehetősen fel is háborodtam - ezeket is megérné jobban kivesézni, és ez lehetségessé is válhat talán.

A szöveggel, ami immár 200 éve látott napvilágot, nem csak nekem voltak bajaim. Maga Arany János és számos irodalmár szerint is nehéz, kissé darabos szöveg, ami mögött ott rejlik a remekmű. Pedig Aranynak volt a legnagyobb szókincse. 

Ez a kötet tartalmazza Katona eredetijét és Nádasdy prózáját is, ő ugyanis prózában meséli el Bánk bán történetét. Saját bevallása szerint amikor verselni próbált, túlságosan hasonlított az eredetire, így adta magát, hogy az értelmét igazán úgy tudja visszaadni, ha prózai formában tárja elénk. 

A nyelv alakul és változik, már egy 200 évvel ezelőtt élt angol sem értette meg tökéletesen Shakespeare eredetijét, mi sem várhatjuk el, hogy a gyerekeink megértsék a 200 éves, már akkor is nehéznek tartott, besorolhatatlan szövegtestet. A bonyolultsága miatt egyébként 20 évig nem is nagyon törődtek e művel, de 1840-ben végül színpadra vitték, és azóta bekerült a magyar irodalmi panteonba, így kötelező vele foglalkozni. Már gyerekkorban. Sajnos. Nádasdy ezt tette most könnyebbé, kötete egyszerre segítség a gyerekeknek és súgó a tanároknak.

Nádasdy szerint egyébként nem könnyebb magyarról magyarra fordítani, mint pl. Shakespeare-t, hiszen ő ez utóbbit is megtette és teszi is, nemrégiben kezdtek el megjelenni az ő Shakespeare-fordításai, amelyek közül egyet olvastam - és jobban is szerettem, mint Babitsét. Ráadásul nem is a már nem használt szavak jelentették a legnagyobb kihívást - ilyen is akad bőséggel a darabban -, inkább azok, amelyeket ma is használunk, de az elmúlt 200 évben megváltozott a jelentéstartalma. 

Örülök, hogy ismét elolvashattam, méghozzá korunk egyik legkiválóbb műfordítója és költője tolmácsolásában, mindenképpen érdekes volt, és rengeteg árnyalatot hozzátett az eredetihez. Jobbította a szöveget és mélyítette a történetet. 

Köszönöm a lehetőséget a Magvető Kiadónak! A kötet elérhető kedvezményes áron a borítóra kattintva.

Nyírj a hajamba - Nádasdy verseskötetének ajánlója

Kövess minket Facebookon!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr9814821776

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zachary 2019.05.19. 10:19:05

Én azért szeretek olvasni, mert semmilyen szemetet, amit kötelező olvasmánynak hívnak, nem olvastam. Nemi beteg, alkesz loserek hagymázas hülyeségei még senkinek nem váltak a javára.