Az első - és eddig talán az egyetlen is - európai stílusú legacy játék a Charterstone, amely immár beépült a társasjátékos részlegembe. Soha nem találkoztam még ilyen érdekesen felépített játékkal - és legacy-k közül is ez az első. Nézzük az első benyomásokat!
A játék tartalmaz egy táblát, több, mint 400 kártyát, kis fából készült jelzőket, illetve fémből készült pénzérméket. A játék során az Örök Király megbízásából egy ismeretlen, békés területen járunk, a dolgunk pedig az, hogy megalapítsuk őfelsége új faluját a távoli gyarmaton, épületeket építsünk. Eközben ő vigyázó szemeit ránk emeli, és bőkezűen jutalmaz vagy szigorúan büntet, attól függően, mennyire járultunk hozzá örök fényének kiterjesztéséhez.
A Charterstone a legacy, vagy örökség típusú játékok közé tartozik, tehát egyetlen hosszú kampányt tudunk végigjátszani, és mivel tartós változtatásokat eszközölünk mind a kártyákon, mind a táblákon, még egyszer csak a recharge pack megvásárlása után tudnánk végigjátszani. Különlegessége a legacy-k között az, hogy ha egyszer végigjátszottunk a falualapítást és építést, amely egy félig kooperatív játék, utána egyszerű egymás elleni munkás-lehelyezős-gyűjtögetős játékként lehet használni. Európai stílusú játék, vagyis teljesen mellőzi a kockadobást és a véletlenfaktort: tényleg minden a döntéseid függvénye. Egyetlen kocka van benne, rajta a hat különböző játékos jelével, és ennek a kockának annyi haszna van, hogy az kezdi a játékot, aki előbb kidobja a saját jelét.
Egyedi módon ismertet meg a szabályokkal: a játék elején egy szinte teljesen üres szabálykönyvet látunk, a szabályzatot pedig a játék közben ismerjük meg. A 400+ kártya szinte mindegyike matricás, némelyik csak az alaptörténetet meséli el, ezeket a szabályzat hátsó részébe kell ragasztani, némelyik pedig egy-egy szabályt részletez, ezeket értelemszerűen szintén a szabálykönyvbe. Ráadásul van olyan, hogy egyik szabály felülírja a másikat. Eddig három játékot játszottunk le (a teljes történet 12 játékon keresztül tart), a megszokott metódus az, hogy én felolvasom, értelmezzük, majd leszedem a matricát, közlöm, hogy X. szabály vagy történet, párom pedig beragasztja a megfelelő helyre, és később, ha játék közben szükséges, mert elfelejtettük, vagy valami, akkor már ő keresi meg. Volt, hogy mondtam, hogy 18. szabály, erre kiderült, hogy olyan már van, be is van ragasztva. Kicsit tanácstalanul álltunk akkor, hogy most akkor mi van. Erre később kiderült, hogy simán rá kell ragasztani, mert új részlettel bővült a szabályzat.
Az egész játékra kiható, végzetes döntéseket kell hoznunk már az elején, emiatt bár megvan a haszna ennek a fajta játékszabály-ismertetésnek, megvan a hátulütője is. Az előző játékunk során már mindketten választhattunk volna olyan személyiséget, amelynek az előnyének a hasznát nem ismerjük még, mert még nem került elő az a szabály, ami elmagyarázza, mit is jelent, hogyan tudjuk használni. Ugyanígy minden játék végén a teljesítményünk függvényében kioszthatunk pontokat, amivel fejleszthetjük a saját birtokunkat - de az első játék végére a 8-9 lehetőségből csak kettőt tudunk, hogy mi a gyakorlati haszna, tehát nem igazán mondható felelős döntésnek az első pontok felpakolása.
Ez a játék egyik negatívuma egyébként, vagyis nem a játéké, inkább az efféle szabályismertetőé. Számozott kártyák segítségével igazodunk ki a terepen, minden egyes megismert szabály vagy történet kártyáján szerepel, hogy melyik lapot húzzuk ki az indexből legközelebb. Ebből akadt már félreértés is, mert nem csak hogy nem ismerünk minden szabályt (még mindig, a harmadik játék után sem, sőt... még semmit nem tudunk a követőkről - akik között macskák is vannak -, a szolgákról, a robotokról meg effélékről, azon túl, hogy tudjuk, hogy vannak), néhány magyarázat nem is teljesen egyértelmű, vagy nem jó sorrendben kapjuk meg őket. Számtalanszor volt olyan, hogy írt egy szabály ezt vagy azt, én meg feltettem a kérdést, hogy oké, de mi van akkor, ha. Elolvastuk újra az összes szabályt, de nem tudtuk meg, mi van akkor. Aztán egy következő vagy későbbi szabály során derült ki, mégis mi van akkor. Viszont találkoztunk már olyannal is, hogy nem egyértelmű a szabályzat. Nem egyértelmű, hogy csak egyszer lehet egy körben, egy játék alatt, vagy többször is élni egy-egy lehetőséggel - itt egyelőre megegyezés alapján működünk.
A Charterstone grafikája aranyos, a területek kifejezetten szépek, a kivitelezése igényes, látszik, hogy van benne anyag. De semmiképpen nem mondható környezetbarát játéknak: egy csomó felesleges, vastag műanyag simítózáras tasak, a 400+ (azt hiszem egyébként, 413 volt a vége) kártyalap kb. 60 laponként fóliába csomagolva, amikor még egy vastag kartonból készült mágnessel záródó külön doboza is van (ja és ne keverjük össze, a számok szerinti sorrendben érdemes bepakolni - vagyis visszapakolni a fólia leszedése után - az indexbe). Van benne továbbá négy, egyelőre feleslegesnek tűnő vastag tasak, a bábuk meg minden fából készült, hat "birtokláda", ami egy kartondoboz, egy archívum, meg négy számozott kisebb doboz, ezek egyelőre nem kerültek még elő, de belelestünk: kis viaszmécses, macskák, robotok meg egyéb követők bábui, meg mindenféle kis bizbaszok vannak bennük, amiket még nem tudunk, micsodák.
A játékot egyébként 1-6 fő játszhatja, és érdemes ugyanazzal a csapattal folytatni, tehát végigjátszani, mint akikkel és ahányan elkezdtük. Kicsit más szabályok vonatkoznak az 1, 2, 3, 4, 5 és 6 fős játékra, de van lehetőség végleg "kiírni" vagy új játékost hozzáadni, sőt, akár automa játékformában is játszhatunk, tehát úgy, mintha hat játékos játszana, pedig csak kettő vagy három. Viszont mindezekre másféle szabályok érvényesek, tehát érdemes már az elején eldönteni ezt. Nálunk ez nem kérdés, párommal játszunk ketten minden játékot jóformán (és van három kis fekete macskakövetőnk is, akik szívesen szólnak bele, lopkodják el a bábukat, jelzőket, kockákat, sétálnak keresztül a játéktéren, vagy nemes egyszerűséggel belehevernek a tábla közepébe).
A 12 játék mindegyike (az első kivételével) úgy kezdődik, hogy megismerkedünk az Örök Király iránymutatásával. Ha végigjátszottuk az adott játékot, le kell kaparni egy mezőt, és kiderül, hogy pontosan mit is akart a király tőlünk, és attól függően, hogy teljesítettük-e, boldog vagy mérges Örök Királyunk van, aki hangulatának megfelelően jutalmakat osztogat.
Erre a játékra hatványozottan igaz, hogy minden játék teljesen egyedi: te építed fel a falut, döntöd el, hogy mi hol legyen, ragasztgatsz matricákat a táblára, sőt, a saját karakteredet és a saját területedet is te nevezheted el, még magának az egész falunak - és ezzel a játéktáblának is - ti adhattok nevet. Érdemes elolvasni a kis történeteket, mert színesítik a játékot, megalapozzák a hangulatot, és a végére tényleg lesz egy olyan saját kis társasjátékotok, amilyen biztosan nincs senki másnak. 
Vannak hiányosságai és negatívumai a játéknak, de mindeddig csak a különleges, fokozatosan ismertető játékszabály kapcsán találkoztunk ilyennel, maga a játék aranyos, élvezhető, és nem is túl hosszú. Egy-egy játék a 12-ből maximum másfél órát vesz igénybe. Kisgyerekek számára még nem, de felső tagozattól kezdve - 11-12 éves kortól már ajánlom, egy szuper kis családi játékmaraton lehet belőle, ha hétvégéken összeültök, és lejátszotok egy-egy fordulót. :) A gyerekeknek külön élmény lehet a karakterek, területek elnevezgetése, hogy ők dönthetik el, melyik épület hová kerül a táblán - véglegesen.
A játék elérhető magyar nyelven is. Jó kis alapozás lesz ez majd a Gloomhavenhez, amelyet majd karácsonyra veszünk meg magunknak, és ami szintén egy legacy játék, csak egészen más hangulatú és léptékű. Az már tuti, hogy házhozszállítással fogom kérni, mert az a játék önmagában 10 kg, és nincs is akkora szatyrom, amekkorába beleférne :)
Kövess minket Facebookon!
