Átok az alvás. Bűn az éberség.

2019. május 23. 07:57 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Huszti Gergely: Mesteralvók hajnala

Egykor ​a mesteralvók viselték az alvás terhét az emberek helyett, kik éjjel-nappal boldogan dolgozhattak és mulathattak...

1_9.png

A Ciceró Könyvstúdió a 90. Ünnepi Könyvhétre (június 13-17., Budapest, Dunakorzó) hozza el nekünk egy tehetséges magyar szerző első regényét, amelyet ő maga csak ifjúsági fantasy-ként emleget. A kötet a Mesteralvók hajnala címet kapta, és egy duológia első része.

"...béke száll a szunnyadóra,
szárnyat kap az álmodó,
mind, ki mester, éber őrző,
mind, ki alszik, változó."

Mesterek Könyve, IX. ének, 2. vers

Három szálon fut a történet, három szereplő sorsát és útját ismerjük meg és járjuk végig egy különös világban. Ebben a világban korábban mesteralvók éltek, akik az emberek helyett aludtak, hogy azok a nap 24 órájában ébren legyenek. A mesteralvók azonban elhagyták a világot, és azóta az alvás átka sújt szinte minden embert, kivéve a szürkegémek 224. nővérét. A mesteralvók csontjait világszerte őrzik különféle kolostorok, ám egy napon egyik főszereplőnk, a 224. nővér a dakorleoni rendházból felfedezi, hogy Rufhus mester, a város mesteralvójának csontváza nincs a helyén.

A városi tanácsos, Vulgarus Pokk útnak indul, hogy túladjon titkolt kincsén, és árán zsoldosokat vegyen, akik megvédik a kis szőlőtermelő várost, de útja egészen más irányt vesz...

Hamarosan korhosi katonák törnek rá a Dakorleonra, a rend pedig ispotályába fogadja Maurice-t, az egyetlen sebesült korhosit, akinek éppen a 224. nővér lesz a gyógyítója. Közeleg az Éberünnep, amikor a városlakók is megtudják, hogy Rufhus mester eltűnt, ezért a nővért útnak indítják, hogy segítséget kérjen. A fiatal korhosi katona pedig kísérőjéül szegődik...terkep_nezokep.png

Mindeközben valamikor a jelenben, a mi világunkban, valahol Budapesten él egy 17 éves fiú, Miló, akit leginkább a hackerkedés érdekel. Egy nap haverja a segítségét kéri: kéretlen üzeneteket kap, és gőze nincs, mit jelentenek. Némi kutakodás után Miló rájön, hogy az üzenetek számsorok, amelyek koordinátákat rejtenek. Mindig ugyanaz: a somlyóbányai viaduktra mutatnak. (Érdemes utánaolvasni ennek a hídnak, ha esetleg még nem hallottál róla!) A két srác elhatározza, hogy hétvégén felfedezik maguknak ezt a helyet. Ahogy elérik a hidat, szem elől tévesztik egymást, az orrukig sem látnak a tejfehér ködben, és Miló egyszercsak a híd túlsó felén találja magát egy különös, furcsa világban, ahol az emberek hagyományőrző ruhákban járnak, nyílpuskával és dárdával, karddal harcolnak, és a felét sem értik annak, amit Miló beszél, akinek a 224. nővérhez hasonlóan van egy titka: két hónapja le sem hunyta a szemét...

Ami legelőször szembeötlött, az a gyökeresen eltérő szóhasználat és stílus. Dakorleon városában a 224. nővér régiesen és választékosan beszél, Miló pedig egy mai 17 éves srácnak megfelelően sokszor szlenget használ. Miló első fejezeténél nagyon szembetűnő volt az éles váltás, és az első oldalon néhány kifejezésnél úgy éreztem, hogy nem is teljesen mai. Először zavart is mindkét stílus, de pár oldal után vagy hozzászoktam, vagy "normalizálódott" a mennyiség, mintha az elején Huszti Gergely szándékosan túlzásba vitte volna, hogy erélyesebb legyen a különbség. Vulgarus Pokk stílusa a nővéréhez hasonló, de sokkal világibb, hétköznapibb. Az első pár oldalon lévő zavart, amit talán a meglepettség is okozott részemről, hamar elsöpörte az, hogy egyébként nagyon szép nyelvezettel íródott, és hiteles a stílus a szereplők részéről. Pluszpont, hogy rengeteg dologról oszt meg általános vagy kevésbé általános bölcsességeket, csak pár sorban, de ez pont elég egy fiatal tizenévesnek, hogy elgondolkodjon rajta, és talán arra is, hogy kritikusabban gondolkodó felnőtté válhasson, noha ez nem célja az oktatásnak és hatalomnak.

"A történelem, kereskedő uram, csakis az, mit mi annak tartunk. … Nem mindennek kell megtörténnie ahhoz, hogy higgyünk létében, és nem mind való emlékezésre, mi megtörténik e ferde világban. A mi feladatunk elválasztani az ocsút a búzától, és másolók ezreivel terjeszteni azt, mit előnyösnek vélünk a magunk szempontjából. Ehhez kell a valódi bölcsesség, nem az írás és olvasás művészetéhez, kereskedő uram."

all_fb_cover_3.jpgBár ifjúsági fantasy-ként aposztrofálta a szerző, ez abban az értelemben igaz is, hogy a tizenévesek is szeretnék ezt a történetet, ez nem azt jelenti, hogy nem lenne jó felnőtteknek. Egy kidolgozott világ, amelyet fokozatosan ismerünk meg, teljesen egyedi háttérrel és rendszerrel, afféle "hagyományos" fantasy, ahol a szereplők mennek , bejárják a térképet, és közben történnek velük dolgok, küldetésekre indulnak, ki-ki a maga céljával. Jut eszembe, térkép! Hatalmas nagy pozitívum, hogy térkép is van a könyvben, így láthatjuk, hogy hőseink hol-merre járnak. Imádom a térképeket bújni. Nem mondom, hogy nagyon részletesen kidolgozott térkép, mert nem az, de lesz még következő része is, hátha ott kapunk részletesebbet és többet. :)

Kaptunk hozzá egyébként karakterábrázolásokat is, amelyek teljesen egy fantasy-játék hangulatát keltették bennem első ránézésre. És jót mosolyogtam Ludovik atyán és a ludovikánusokon, egyik rossz fekete macskámat Ludovikának hívják, éppen ma ébredtem arra álmomból, hogy felmászott a szekrény tetejére az állat, és onnan lesett rám, pedig eddig még sosem tette... szerencséje, hogy nem verte le a könyveimet. :) De térjünk is vissza a mesteralvókra.

Egyetlen dolgot tudnék kiemelni: bejárjuk a térképet a három főszereplő jóvoltából, de néha az utak célja nem egészen világos. Érdekes kalandokba keverednek, és tényleg alaposan felépített világ, de a sok jövés-menés egy kissé céltalannak hat itt-ott. De igazából ez is a klasszikus fantasy-k egyik ismérve. 

Kiemelném még a szereplők szimpatikus gondolatait, hozzáállását a világhoz és mindenhez, különösen Vulgarus Pokk és Maurice Lapp alakját. Vulgarus egy egyszerű ember, aki a szőlőtermelők városából származik, nem tud valami sokat, de a szőlőhöz, borhoz és némileg a kereskedéshez ért. Világnézete és főként az, ahogyan a feleségére, családjára gondol, szimpatikussá tette őt. Maurice Lapp korhosi katona, aki egy fiatal, rendkívül érzékeny lélek, nem önszántából lett az, ami. Mindketten megtestesítenek valamit, de mindkettejükben ott van valami több is: a jóság, a tisztelet, a tisztaság. Ahhoz, hogy szeresd a családodat és tiszteld az embereket, kedves legyél, nem kell sokminden. Talán egy kis belső béke. Az kell. Ha nem szereted magadat, akkor nem tudsz, nem fogsz szeretni mást sem. Ugyanilyen figura egyébként Miló is, az érzékeny, okos srác, aki nem fél kimutatni a szeretetét a családja iránt. Akötet férfi főbb szereplői mind-mind bizonyos szempontból példásak. A szeretet és a tisztelet nem tesz gyengévé. Épp ellenkezőleg.

Érdekes alaptörténet, ami egy még érdekesebb világban játszódik, jó stílusban íródott könyv, és persze itt is főszerepet kap az alvás :) Ha valaki esetleg nem tudná, a szerzőnek van egy teljesen egyedi weboldala és Youtube-csatornája is, előbbin 1-2 oldalas kis szösszeneteket lehet olvasni, utóbbin pedig ezeknek a folytatását, egy-egy folytatásos kalandtörténetbe ágyazott ASMR-videó keretében. Korábban készítettünk egy interjút is Huszti Gergellyel, ahol részletesebben bemutattuk a munkásságát, kattints ide, ha érdekel!

Köszönöm az élményt és a lehetőséget Huszti Gergelynek és a Ciceró Könyvstúdió csapatának! Várom a folytatást :) Ne feledjétek, a kötet a 90. Ünnepi Könyvhétre jelenik meg, amely most a szokástól eltérően a Dunakorzón lesz június 13-17 között!

 A kötet a borítóra kattintva előrendelhető a kiadó oldalán!

Kövess minket Facebookon, ha nem akarsz lemaradni a legújabb könyvekről és más érdekességekről!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr1514842970

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.