A legendás kapus: Gigi Buffon

2019. június 02. 07:05 - GReni

Könyvajánló - Gigi Buffon és Roberto Perrone: Numero ​1

Numero ​1: Gigi Buffon
Inspiráló könyv egy kiváló sportolóról,
a legendás kapusról,
aki emberi értékei alapján is
páratlan bajnok.

buffon121205.jpg

A világ talán legismertebb kapusa Gianluigi Buffon. Számos elismerést, díjat sikerült bezsebelnie, többek között a Minden Idők Legjobb Kapusa-díjat is. Rengeteg bajnoki-cím, kupagyőzelmek, világbajnoki cím birtokosa. Ebben a kötetben őszintén vall sikereiről, kudarcairól, magánéletéről, depressziójáról és arról, hogy miként sikerült kimásznia a gödör mélyéről illetve, hogy miként tornázta fel magát a világ élmezőnyébe. Ha szeretnéd egy kicsit megismerni a Superment, akkor ezt a könyvet neked találták ki.

Az első fejezetben egy jópofa történettel kezd, melyben 4-5 éves korából idéz fel egy emléket, amikor azt hitte nagyon nyert a totón, de sajnos nem ismerte elég jól a szabályokat és egyetlen lírával sem lett gazdagabb, de a totózás sosem hagyta abba. Szülei mindketten sportolók voltak, akik a válogatott formiai edzőtáborában találtak egymásra és szerelmükből három gyermek született, Guendalina, Veronica és történetünk főhőse. Az egész család a sportban lelte örömét, apja súlylökő volt, anyja diszkoszvető, később pedig oktatták a sportokat, apja foci edző volt, nővérei pedig a röplabdában arattak sikereket. Azt hiszem ilyenkor bátran mondhatjuk, hogy a vérében volt a sport.

Kedves történetek sokaságával találkozunk a könyvben egészen az említett totó-szelvénytől első hóban focizáson át az 1989-es massa-carrarai válogatóig, mely ifjú futballpalánták megmérettetése volt, ahol jelen volt többek között későbbi Juvés csapattársa, Cristiano Zanetti is.

"Bumm! Vagy valami hasonló zaj. A labda csattant a keresztlécen, majd a pályára pattant. Manapság ilyenkor megkönnyebbülten sóhajtok. A kapu istene segített, az ő keze ott volt, ahová az enyém már nem ért el.
  De aznap még szomorú voltam emiatt, mert azt a labdát én rúgtam el, és nem is akárhol, hanem a hatalmas San Siróban. A milánói stadion föléd tornyosul, és az érzést soha nem lehet megszokni, még egy profit is lenyűgöz, nemhogy egy gyereket."

Hatéves csak a foci és a suli létezett. Már akkor rákattant erre a labdajátékra és bár nem kapusként kezdte, hanem középpályásként, de a sors úgy hozta, hogy nyolc évesen egy meccsen be kellett állnia a kapuba és ráérzett, ezért később az edző többször is beküldte a mezőnyjátékosok közül a kapuba.

holly-e-benji-1.jpg

Átlagos gyermekkoráról is mesél, a kinti játékokról, a haverokról lógásról, focizásról, röpizésről, kosarazásról, bújócskázásról, robotokról, focistamatricákról, kedvenc rajzfilmjéről, a Holly és Benjiről (lásd a fenti képen) vagy épp egy kis videójátékozásról vagy Commodore 64-es játékokról.

Mesél kedvenc kapusáról, hogy miként fedezte fel és hogyan izgult számos meccsén, melyet a tévé előtt izgult végig, Ő volt a kameruni válogatott kapusa, Thomas N'Kono, aki mai napig a példaképe. A '90-es vébén is ámulattal figyelte a kapust és ekkor, tizenkét évesen döntötte el, hogy kapus lesz. Kilenc hónap kemény edzés és végre elmondhatta magáról, hogy igazi kapussá vált. Még csak 13 éves volt, de három nagy csapat is felfigyelt rá: a Bologna, a Milan és a Parma. Végül a Parma ificsapatát választotta és felszállt a kisbuszra, hátra hagyva otthonát, családját, hogy elindulj első komoly csapatával az edzésre a stadionba.

"Tizenhárom éves voltam, most írtam alá a Serie A-ban szereplő klub ificsapatához, még nem voltam túl az első csókon, igazából még barátnőm sem volt, de ez egyáltalán nem érdekelt.
Kapus voltam. Én viseltem az egyes számú mezt, vagyis én voltam az első számú, a numero 1. Ekkor momentán még csak a mezemen szerepelt ez a szám, de a kezdet ígéretes volt."

Kemény volt az első két év. Új kihívások, új emberek, kollégium, és mint a legtöbb tini, ő is csinált hülyeségeket, az élete pedig állandó rohanásból állt. De a pályán remekelt. Ennek köszönhette azt is, hogy hívták a korosztályos válogatottba is. Aztán eljött az U15-ös Európabajnokság, ahol komolyabban megcsapta az ismertség szele. Bár a döntőben Törökország győzedelmeskedett Olaszország ellen, a Gazzetta dello Sport címlapján ezt olvashatták: BENTIVGLIO ÉS BUFFON: OLASZORSZÁG BENNETEKET ÜNNEPEL. (Francesca Bentivglio, a 16 éves fiatal tehetség a negyeddöntőig jutott a római nemzetközi tenisztornán)

Majd 16 évesen került be a Parma első csapatába és egy évet kellett várnia, hogy eljöjjön az első meccs a Seria A-ban. 1995 november 19-én szenzációs védéseinek is köszönhetően az eredmény 0:0 lett az AC Milan ellen. Innen pedig egyenes út vitte felfelé, értem ez alatt az első profi szerződését a Parmánál: 300 millió, öt évre. Sokaknak ez harminc év alatt jön össze, de a pénz könnyen az ember fejébe száll, de nem így volt ezzel a kedves, még mindig szerény (bár pontosan tudta magáról mindig is, hogy parádés teljesítményre képes a kapuban), de időnként szemtelen vidéki kölyök, aki öt csodálatos éven volt túl ekkor és reménykedve, álmokkal telve várta, hogy mit tartogat számára a jövő.

"Ha hagyod, hogy megváltoztasson a pénz, és emiatt megváltoznak az emberi kapcsolataid, akkor bizony semmit nem értesz az életedből! Azt hiszem én mindig is tudtam kezelni ezt a helyzetet. Persze mindenkinek fontos a pénz, jobbá teheted az életedet, a boldogságot viszont nem ezzel, hanem a meghozott döntéseiddel teremted meg. Soha nem voltam fukar, nem ragaszkodtam a pénzhez. Sőt, ki merem jelenteni: ha az összes gazdag ember - amilyen én is vagyok persze - úgy viselkedni, mint én, jobb hely lenne a világ, biztos, hogy kevesebb lenne az irigység."

A siker egyre csak jött, egy év sem telt és már a válogatottban találta magát a vb pótselejtezőjén Moszkvában, ahol első válogatott meccsén Cannavaro öngólját kapta, de végül a csapat kijutott a vb-re, és bár azt csak kispadról nézte végig harmadik számú kapusként, azért jó emlékeket is gyűjtött. Majd '98-ban lecserélődött a szakvezetés és egy Svájc elleni meccs után csak akkor hagyta el a válogatott kapuját, ha sérült volt.

1208467-640x465.jpg1997.10.29 Moszkva

"Elkezdődött a Buffon-korszak a válogatottban, és ezzel párhuzamosan a Parmával is elkezdtem nyerni: Olasz Kupa, UEFA-kupa, Olasz Szuperkupa."

Győzelmek és vereségek, csodálatos, gondtalan évek bulizással, szórakozással megspékelve. Kiszámíthatatlan volt és olykor pökhendi, ami sodorta is bajba párszor. Végül, bár a szíve a Parmához húzta, az esze mást választott és végül sorsfordító lépésre szánta el magát: leszerződött a Juventushoz 2001-ben. Az indulás nehéz volt, épp nem volt kirobbanó formában a csapat és Gigi sem. Sok volt az új játékos, nem találták a közös ritmust, ami a magánéletére is rossz hatással volt. Végül a rossz széria sem tartott örökké, Buffon is visszatért kiváló formájához, remek védéseket produkált, a csapat is kezdett magához térni és meglett a bajnoki cím, amivel karrierjének új fejezete is elkezdődött.

 A 2002-2003-as szezonra úgy emlékszik, mint élete legjobbja. Megkoronázhatta volna a BL győzelem, de sajnos a döntőben végül tizenegyesekkel a Milan került ki bajnokként az összecsapásból. Az ezt követő idény azonban minden tekintetben tragikus volt számára. Depresszióval küzdött, nemcsak kapusként bizonytalanodott el, hanem magánemberként sem tudta hol a helye a világban és semmit nem nyertek a pályán. Minden jó sorozat véget ér egyszer, ám végül ezen is túljutott, majd jött egy súlyos sérülés, amikor a Berlusconi-kupán Kakával ütközött.

"Emlékszem az őrjítő fájdalomra, majd belehaltam. A vállam érzéketlenné vált, olyan voltam, mint egy robot. Nem sikerült helyre rakni, megnyúltak az izmaim, Ahogy korábban a depresszión segített át az optimizmusom, úgy most is tartotta bennem a lelket, amikor a sérülés miatt kikerültem a csapatból, ráadásul azzal a tudattal, hogy hosszú hónapokig fog tartani a felépülés."

A válla helyrejött, a csapat is talpra állt, aztán jött a mélyrepülés, az állandó címlapok, botrányok. Minden hiba az újságok hasábjain virított, főként fiatalkori hibák. A Juve haldoklott, perbe fogták, és közben a válogatottban is izzott a levegő. Folyamatos veszekedések, melyeket sokszor a média gerjesztett. De mindezen sikerült felülkerekedni és 2006-ban megnyerni a világbajnokságot. Nehéz volt visszatérni a megtépázott, lejáratott, tönkretett csapathoz, aki mindenki kapta a hideget, azok is, akik nem szolgáltak rá. Ezeken a lapokon érződött, hogy mennyi düh van még mindig benne, amiatt akkor a Juventus-szal a lehallgatások idején történt. Végül maradt. Mindenki azt várta, hogy elsétál, de ő maradt, mert így látta jónak. És bár kemény idők voltak, sikerült visszamászniuk a csapattal az élmezőnybe.

a00.jpg

Korábbi kapcsolatairól elejtett félmondatok vannak a könyvben, egykori felesége, Alena és első gyermeke, Louis Thomas egy-egy fejezetet kapott. Mesél róla, hogy miként talált rá a szerelem és hogyan élte meg az apaságot. (A könyv eredeti megjelenése óta ez a házasság már véget ért, 2014-ben elváltak, de a válás előtt született még egy gyermekük: David Lee, illetve Gigi és Ilaria D'Amico kapcsolátból született a három éves Leopoldo Mattia Buffon, így már három gyermek boldog édesapja.)

A teljes könyv nagyon közvetlen hangulatban íródott, olyan érzésem volt mintha Gigi Buffon egy sör mellett mesélné el az élete egy-egy állomását. Kudarcokat, sikereket, jó és rossz korszakokat, döntéseket egyaránt. Időnként csapong ugyan egy-egy emlék között, de engem ez nem zavart. Ettől csak még személyesebbnek tűnt az írás. Egyetlen hibája a kötetnek, hogy eredetileg 2008-ban íródott, majd öt évvel később újra megjelent, amely kapott ugyan egy függeléket 2008-2013 között történtekről, de az már nem az igazi, ráadásul még így is hiányzik öt év a visszavonulásig. A kötet végén találunk néhány fotót és egy Gigi által összerakott érdekes listát, melyen megtalálhatóak többek között a legnagyobb védései, a legszebb gólók, amiket kapott és a legfélelmetesebb ellenfelei is.

Azt, hogy mennyire értékelte csapata és a szurkolók, a következő videón is tökéletesen látszik, amely az olasz bajnokin készült, ahol 2018. május 19-én utolsó mérkőzésén a Juventus játékosaként lesétálva a pályáról díszsorfallal várták.

1554261.jpgA könyvet a Jaffa Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet ezúton is köszönünk!

Többet szeretnél megtudni a kötetről? Kattints a képre és rendeld meg kedvezményesen a kiadótól!

Kövess minket a Facebook-on is!

Érdekel egy másik izgalmas önéletrajz az élsportolók világából? Kattints!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr3114763972

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.