Mennyire fájhat az, ami nincs?

2019. június 05. 00:03 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Bjarte Breiteig: Fantomfájások

Rövid, velős írások a fájdalomról, a lélekről. Egy-egy apró élethelyzetbe repít, hősei mind mások, de egy közös van bennük: a fájdalom.47737_ngsversion_1430199978078_adapt_1900_1.jpg

De mennyire fájhat az, ami nincs is? Ami sosem volt, vagy ami már nincs. Szerintem csak az fájhat igazán. Ezek az elbeszélések tisztán és kíméletlenül mutatják be az emberi lét fájdalmas oldalát. A veszteséget, az öregedést, az elhasználódást, a félelmet, a fizikai, de főleg a lelki fájdalmat.

Milyen érzés elveszíteni egy gyereket? Milyen érzés elveszíteni egy testvért? Egy anyát? Egy apát? Milyen, amikor már nem jut eszünkbe a gyerekkorunk, nem is emlékszünk a rajzra, ami a szülői ház hűtőjén még mindig kint van, rajta a nevünkkel, de nekünk már a múlt ködébe vész? Milyen érzés, amikor már nincs ránk szükség? 

Rövid, de erős, hathatós képekben mesél erről Bjarte Breiteig, belefűzve a norvég élet és a zord időjárás jellegzetességeit. 17 elbeszélést tartalmaz ez a kötet, amely Norvégiában egyébként két kötetben jelent meg, 1998-ban 10, 2002-ben pedig 7 elbeszéléssel - nekünk most a Kossuth Kiadócsoporthoz tartozó Noran Libro Kiadó egyben hozta ezt el. Sőt, magát a szerzőt is, aki a tavaszi könyvfesztivál vendége volt.

Bjarte Breiteig 1974-ben született Kristiansand városában, ami Norvégia déli csücskén fekszik. Fizika szakon kezdett tanulni Trondheimben, de két év után egy éles váltással az irodalom területére tévedt. Főképp rövid elbeszéléseket, novellákat és esszéket írt, de regénye is van, amit remélem, minél hamarabb olvashatunk magyarul is. 

A kötetben 2 és 12 oldalas szösszenetek szerepelnek, személy szerint erősebbnek éreztem az első néhány elbeszélést, utána a színvonal ingadozó volt, de közepes-jónál rosszabb nem lett egyik sem. Némelyik kerek, egész, de a legtöbb csak esetleges: a kezdete és a vége is teljesen véletlenszerű, ha egymás után olvastam többet, volt, hogy először némi zavart okozott a másik történet elején, hogy az előzőt csak elvágta, és valamiért arra számítottam, hogy az ő történetét folytatja tovább. De ezekkel a rövid, szinte véletlenszerűen kiragadott képekkel mégis mélyen megismerhettük a többnyire névtelen szereplőket. Férfiak és nők, gyerekek és idős emberek, anyák és apák, férjek és feleségek, zavart kamaszok és szép lassan fényüket vesztett, összetöpörödött emberek. A környezetet nagyon érzékletesen ábrázolja a norvég szerző, legyen szó a hideg esőről, a hóról, a távolban figyelő szarvasokról, a kis szobáról, vagy a nappali sarkában a lemenő nap sugaraiban fürdő élénk színekről, miközben minden mást beborít a szürkeség.

Azt hiszem, ezt Breiteig erőssége: a fájdalom, a veszteség, az érzelmek, a futó gondolatok és a szenvtelen környezet rövid, de érzékletes, szemléletes és jó leírása. Egyébként is a szívem csücske a skandináv vidék és életmód, és úgy látszik, egyre inkább azzá válik a skandináv irodalom is, legyen szó önéletrajzról, szépirodalomról vagy krimiről. Ez a mű is szépen bekúszott a kedvencek közé.

Köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadócsoporthoz tartozó Noran Libro Kiadónak! A kötet elérhető kedvezményes áron, közvetlenül a kiadó oldalán a borítóra kattintva.

Érdekel az év egyik legjobb olvasmányélménye is? Kattints ide!

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr3714878336

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.