Ez csak fájdalom. Lélegezz!

2019. június 08. 07:33 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Jessica Park: Lélegezz velem!

Ha fiatalon elveszted a szüleidet, elveszíted az életedet? Nem. És ha a te hibád? Vagy legalábbis te úgy érzed... Élhettek még valaha normális életet, ha gyerekként a poklot is megjártátok?8f1f2ce0c026ccb12f36b2b6d4e42744.jpg

Blythe 21 éves, végzős egyetemista a Matthews-on, ahol az utóbbi években teljesen visszahúzódó és önpusztító életet kezd élni. Alig eszik, de sokat iszik, társasági élete nulla, vagy részeg, vagy másnapos, ennek ellenére a tanulmányi eredményei rosszabbak is lehetnének. 4 éve már, hogy meghaltak a szülei - és ő önmagát okolja. Van egy két évvel fiatalabb öccse, James, akivel jóformán megszakadt a kapcsolat, az ország másik felében jár egyetemre, és nem tud megbocsátani Blythe-nak.

Aztán egy nap megismerkedik Sabinnel, a nagydarab, pörgőmókus színjátszókörös sráccal, aki se szó, se beszéd ellopja a kávéját és legjobb új haverjaként bánik a tök ismeretlen lánnyal, és még ugyanazon a napon megismeri a bátyját, Christ is, akivel kétségtelen, hogy kölcsönösen vonzzák egymást. A Sheperd család hamar Blythe új családjává válik, a négy testvér, Chris, Sabin, Estelle és Eric, meg Eric párja, Zach ismét társaságot és vigaszt nyújt a szétcsúszott lánynak. Blythe pedig magára talál, Sabin a legjobb barátja lesz, szinte a testvére, Eric-kel is nagyon közeli kapcsolatba kerülnek, Estelle a szobatársává válik, Chris pedig... nos, vele ellentmondásos a kapcsolatuk. Ráadásul Blythe-nak új hobbija lesz: futni kezd, és ebben mindannyian támogatják, segítségére vannak, főleg Chris.

De nem csak ebben. Hatásukra lassan normalizálódni látszik a kapcsolata az öccsével is, egyszóval a Sheperd-testvérek hihetetlen jó hatással voltak az életére. Nekik is van azonban tüske a múltjukban, amit egyikük sem tudott még feldolgozni, bár a felszínen úgy látszik. Az egész család súlyos lelki sérült, elképesztő körülmények között kellett felnőniük, és mint legidősebb, Chris kapta a legtöbb rosszat a nyakába. Blythe és ő jó párost alkotnának, de a fiú fél, fél, hogy csak tönkreteszi a lányt, és nagyon úgy néz ki, hogy örökre elveszítik egymást, mielőtt még igazán megtalálták volna.

Fejezetről fejezetre ismerjük meg a főszereplők történetét, múltját és jelenét, és közben óhatatlanul megszeretjük őket. Nagyon ellentmondásos a kapcsolatom ezzel a könyvvel, ezzel a történettel. Nagyjából egy nap alatt elolvastam, de nem minden része tetszett, voltak benne logikátlanságok, volt, ami túl sok volt, de mégis magával tudott ragadni, érdekelt és megrendített a sorsuk. Chris mellett (akit mint férfi főhőst... fogalmazzunk úgy, hogy óhatatlanul is közelebbről megismerhettünk, mint a többieket) leginkább Eric vált kedvenccé, nagyon-nagyon szívesen olvasnék róla többet, meg persze Estelle-ről is, jöhetne egy rész, ami őket állítja a középpontba, az ikerpárt, a két legkisebbet, a múltjukkal együtt, azzal együtt, hogyan élték meg ők maguk a történteket. Sabin viszont nagyon sok volt nekem, minden szempontból. Sok volt a vicceskedése, sok volt a színpadiassága, sok volt, amikor ivott, sok volt, amikor csajozott, és az egész kapcsolatuk Blythe-dal nekem túl... sok volt, na, nem találok más jelzőt. Az a pár alkalom, amikor őszinte és komoly volt, na az rendben volt.

Jessica Park

A kötet elég szabadszájú, ami egyébként a legkevésbé sem zavart, az erotikus jelenetek (amikből egy pont után bőven van) pedig ellentmondásosak. Egyrészt hihetetlenül részletesek, de ami a furcsa bennük, hogy egyszerre hitelesek és hiteltelenek is. Mármint... akarhatod bármennyire, ha nőként az első alkalom lesz, akkor az fájni fog, és semmiképpen nem keményen akarod... feltéve persze, hogy nem vagy mazochista és nem akarod elvenni a saját kedved a továbbiaktól (és tekintve az utána következő hetet, nemigen vette el Blythe kedvét tőle). Másrészt viszont volt pár leírás, amiből a hitelesség sugárzott. Lehet, hogy a körülményeket nem a legjobban írta meg Jessica Park, de hogy van fogalma róla, hogy milyen nőként egy igazán jó együttlét, hogy milyen érzések szabadulnak fel, az tuti. Eddig egyetlen könyv volt, aminek a szexjeleneteinél azt éreztem, hogy a szerző tudja, miről beszél, és le is tudja azt írni. (Nem, nem emlékszem már melyik volt az... hónapokkal később valószínűleg már csak arra fogok emlékezni, hogy összesen két ilyen könyv volt, de gőzöm nem lesz, melyik kettő :)) Egyébként tetszett az erotikus jelenetek közbeni szóhasználata a fordítónak, számomra ezek teljesen természetes, mindennapi szavak, párom is és én is ezeket használjuk általában. Regényben viszonylag ritkán futok bele.

Negatívum, hogy a drámákat kicsit feleslegesnek és mondvacsináltnak éreztem, de igazából ezek is csak azt bizonyítják, hogy ők mindannyian lelkileg sérült emberek, akik még csak most kezdenek gyógyulni. Az egész hátterük és a személyiségük, a problémáik viszont nagyon is hitelesek és emberiek voltak. Ilyen múlttal csak elcseszett jelenük lehet, az biztos. És sokat kell dolgozniuk, hogy ne csak a felszínen legyenek jól. Mint az utószóból, vagyis köszönetnyilvánításból, vagy miből kiderült, a szerző édesapja pszichoterapeuta, aki segített a lányának valódivá tenni a szereplők jellemét és problémáit a múltjuk függvényében. Ennek is köszönhető az, hogy az alap viselkedésüket teljesen érthetőnek éreztem a helyzetükben, még ha néhány drámájuk túl gyerekesnek és oktalannak tűnt is.

Összességében tetszett, és már a polcon vár a következő része is. :)

A kötet elérhető a Könyvmolyképzó Kiadó oldalán kedvezményes áron, a(z egyébként gyönyörű) borítóra kattintva!

Utánad a sötétbe - első és azóta is kedvenc Rubin pöttyösömről itt írok!

Kövess minket Facebookon is!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr6314880698

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.