Különös temetkezési szokások

2019. június 16. 07:39 - Arthur Arthurus

Mi jut eszünkbe, ha temetésre gondolunk? Fekete gyászruha, koporsó vagy urna, virágok, elföldelés vagy hamvasztás. Errefelé egy ideje ez a mód ismert és elfogadott, de különböző korok és különféle népek másképp álltak és állnak hozzá a kérdéshez. Nézzünk néhány különös temetkezési szokást!

Indonézia egyes részei

Ahogy régen nálunk is, úgy Indonézia bizonyos szigetein is az a szokás, hogy az eltávozott teste otthon marad a háznál addig, amíg elő nem tudják készíteni a temetési szertartást. Ez, tekintve, hogy több bivalyt is áldoznak és hatalmas ünnepet csapnak, hosszú heteket (és rengeteg pénzt) vesz igénybe. De amíg az előkészületek zajlanak, nem csupán egy ágyban fekszik a tetem: felöltöztetik, megmosdatják, asztalhoz ültetik minden étkezéskor, hogy ilyen formán is velük legyen.1409926165998_wps_13_toraja_indonesia_august_2.jpg

Akadnak olyan területek is, ahol háromévente kihantolják a tetemeket, és az oszló hullákat hazaviszik, átöltöztetik, pár napig maguknál tartják, beszélgetnek velük, mosdatják, aztán az új ruhájukban ismét eltemetik. 

Pápua Új-Guinea

Ezen a vidéken akad néhány furcsa szokás a mai napig is, de a legbizarrabbak többsége már néhány évtizede kiveszett. Egy kis törzs, az ún. dani törzs nőtagjai pl. önkéntes alapon (kíváncsi lettem volna, mi van, ha nem vállalják önkéntesen...) levágták egy-egy ujjpercüket, ha egy közeli hozzátartozójuk hunyt el. Az ujjukat elkötötték, levágták, majd a csonkot kiégették. Ezt a gyakorlatot ma már hivatalosan betiltották, de az eldugott kis falvakban még előfordul.ujj1.jpg

Egy másik törzsben pedig az volt a szokás, hogy a holttestet elfogyasztják. Az 1950-es években azonban egy ritka idegrendszeri betegség ütötte fel a fejét, amit minden bizonnyal az okozott, hogy minden, betegségekben és harcokban egyaránt elesett ember tetemét megették. Miután felhagytak ezzel a gyakorlattal, a betegség is megszűnt. Az elmúlt néhány évtizedben nem érkezett jelentés arról, hogy folytatták volna.

Tibet

Tibetben a buddhisták ún. "égi temetkezést" tartanak. Ha egy ember elhunyt, 3 napig imádkoznak érte, és egy szent helyre viszik a testét, ahol egy buddhista pap feldarabolja, majd a madarakra bízzák a testet, az állatok elfogyasztják a húst. A megmaradó csontokat összegyűjtik, porrá őrlik, liszttel keverik, és a varjaknak adják. Ez egyébként egy elég szimpatikus hozzáállás: hasznosul a test a halál után. A buddhista felfogás az életet mindenek előtt tiszteli, és ezt tekintik életük utolsó jócselekedeteként, hogy felajánlják a testüket az állatvilágnak.201501-tibet.jpg

Irán és India bizonyos területei

A zoroasztriánusok hite szerint a test tisztátalan, ráadásul a holttestet még egy démon is megfertőzi. A test nem szennyezheti be a földet, ezért ők ún. Dakhmákat, vagyis magas, toronyszerű építményeket emelnek, amelyeknek a tetején terítik ki a holtakat. Alapvetően egy ilyen torony egy családhoz tartozik, és az építménybe csak a hivatalos halottgondozók léphetnek be. Később a csontokat összegyűjtik, a maradványokat pedig citromsavval szétmossák, majd a tengerbe kerülnek. tower-of-silence-2010top.jpeg

Óceánia egyes szigetei

Óceánia térségében a szigetvilágon rengeteg apró törzs él, ezek közül kerülnek ki a legbizarrabb szokások, ahogy már fentebb is találkozhattunk ilyennel. A holttest kiásásához vagy elfogyasztásához képest ez egy egészen szelíd szokás: Bali szigetének egyes részein és néhány más óceániai szigeten a holttesteket a fákra kötözik. Ők is tisztátalannak tartják, de egyszerűbben oldják meg a kérdést, mint a zoroasztriánusok. Néhol csak simán magát a testet rejtik el a lombok között, máshol külön erre a célra készített vesszőből font tárolókba, afféle koporsókba rakják, és azzal együtt kötözik fel a fára. A többit gondolom elintézi a természet.fakoporso_png.jpg

Ezek a szokások mind olyanok, amelyeket a mai napig is vagy legalábbis egészen a közelmúltig követtek, követnek a Föld bizonyos területein. Számunkra furcsának hat, de nekik ez a természetes. Persze voltak furcsának tűnő, bizarr népszokások mindig is - legközelebb már a rég kiveszett szokásokat vesszük górcső alá, amelyek után csak több száz/ezer éves leletek és írások maradtak fenn.

Érdekelnek a sorozatgyilkosok? Kattints ide!

Kövess minket Facebookon!

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr514835408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.