A pasi jelszava a telefonján: szopj le.
A nő jelszava a telefonján: bazdmeg.
(Bocsánat, de tényleg.)
Mind a kettőnek jó oka van arra, hogy pont ezek
és ne mások legyenek a jelszavaik.
Szex kizárva, mielőtt az okokat keresnéd.
Naná, hogy összejönnek.
Az Álomgyár Kiadó Vi Keeland tollából kacér és szenvedélyes történetet tett le az olvasók elé Egomániás címmel. Hölgyeim, aki nem szeretett bele a második oldalon ebbe a nagypofájú, jóképű, gazdag és öntelt Drew-ba, tartsa fel a kezét!
Nos, mert az egyik főhős, a hímnemű, ilyesfajta fickó. Drew Michael Jagger ügyvéd, jó helyen lakik New Yorkban, jó helyen van az irodája, és jelenleg éppen a LaGuardiáról tér haza taxival, amely óriási dugóba került. Síkideg, és ha mindez nem lenne elég, az irodájában valami idegbeteg, igen csak harcias, még csinoskább, vörös hajú nő fenyegeti azzal, hogy mit képzel, betörni az ő irodájába, azonnal hívja a 911-et. Nem az a díjnyertes ismerkedés, mi?
Ráadásul a fenti csinoska Emerie Rose-ról kiderül, hogy vidékről felköltözött pszichológus, plusz csúnyán átverték: valami csaló áldozata lett, aki nemlétező tulajdonát kiadva, tízezer dollárral károsította meg női főhősünket. Így most se pénz, se iroda.
Drewnak megesik a szíve a rosszullétig kétségbeesett Emerie-n, és felajánlja, ha hiányzó titkárnőjét pótolva felkapkodja a telefonokat, akkor kis ideig maradhat a tulajdonában, használhatja irodájaként. Csakhogy a két ember tűz és víz! Ha valami Drewnek fekete, az Emerie szerint fehér, ha Drew szerint valami jól így, az Emerie szerint egyáltalán nincs úgy jól. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen az ügyvéd az emberiség fizetőképes cinizmusaival és erőszakos akarnokjaival üzletel és azon van, hogy a bajokon keressen, míg Emerie éppen ellenkezőleg, helyre hozni igyekszik azokat a problémákat, amelyekből Drew hülyére keresi magát. Míg izzik köztük a parázs, sokat nyom a latban, hogy a férfi 183 centi, 93 kiló és remekül néz ki, a nő pedig fenemód jó karosszériával rendelkezik, különös tekintettel fenéktájra, az pedig, hogy az ügyvéd nőfaló, a pszichológus meg reménytelenül vár valamit professzor szomszédjától, kifejezetten eltávolítja egymástól a feleket. Hogy ebből mi lesz?
A szerző, Vi Keeland
Az értő humor és a nem öncélú, könnyed trágárság sokat lendít a cselekmény gördülékenységén. A karakterek ülnek, az ügyvéd jellemfejlődése nyomon követhető. Az a fajta férfi, akinek kérges a szíve, cinikus a mosolya, de ha megérinted a lelkét, nincs, a mit meg ne tenne érted. Persze, eközben sok minden történik, amin ámulunk, bámulunk, ja, és ha neked még nem voltak olyan SMS-id, mint ennek a két lökött idiótának, akkor nem tudod, mit vesztettél! Tessék bepótolni!
A szerethető karakterek és a felépített cselekmény pár óra alatt ledaráltatta velem az egész művet. Oké, közben kimentem locsolni, kicsit kapálni, de utána újra magam elé húztam a könyvet. Olvastam evés közben (van ilyen, amikor muszáj), olvastam Jani vacsorája közben, és felugrottam, ha kért valamit (persze, drágám, mit kértél?), olvastam szürkületkor, és aggodalmasan pislogtam kifelé, amikor a kívántnál sötétebb lett, hogy ne már, be akarom fejezni az egészet, mielőtt lerobogok bezárni a tyúkokat... sikerült.
A könyvet az Álomgyár Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet ezúton is köszönünk!
Ha felkeltettem az érdeklődésed, a borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kötetet a kiadó honlapján!
Kövess minket Facebookon!
Egy brutális gyilkosság nyomában...érdekel? Kattints!
