Puncs: Szókimondó, erős történet napjaink problémáiról

2019. július 03. 07:31 - GReni

Könyvajánló - Mucha Dorka: Puncs

„Pimasz és pontos mondatok, édeskés keserűség, öröknek látszó,
mégis minden pillanatban elmúló kamaszság:
ilyen (is) a Mucha Dorka próza. Nem érdemes elkerülni.”
Grecsó Krisztián

puncs-mucha-dorka.jpg

Mucha Dorka 2012 óta publikál, számos helyen jelentek meg írásai, többek között az Élet és Irodalom, a Kalligram hasábjain és számos internetes folyóiratban is. Debütáló regénye a 90. Ünnepi Könyvhétre jelent meg az idén a 21. Század Kiadó gondozásában Puncs címen.

Fülszöveg:

"A lakótársamat Amarillának hívják, az albérlet a Nyugati közelében van. Elvileg bejárok egyetemre, de nem tudom, mi lesz ebből az egészből. Bálint normális, de nem akarok járni vele. Múltkor vizsgáztam egy tanárnál, aki jó pasi és történt valami furcsa. Adott egy cetlit is, rajta a telefonszámával, de ezt még senkinek nem mondtam. Most nem tudom, hogy legyen..."

A szerző olyan témát választott, ami erős és sajnos nem is olyan ritka, mint szeretném. Adott egy fiatal egyetemista lány, akinek fogalma sincs mit kezdjen az életével. Végzi az egyetemet, de nem érdekli, mellette kell valami meló, mert valamiből élni is kell, randizik egy pasival, Bálinttal, akivel amolyan se veled, se nélküled kapcsolatban van, közben folyton bosszantja a lakótársa is, bulizik, füvezik, iszik és természetesen hülyeséget csinál. De még mekkorát!

A kötet úgy indul, hogy a lány a szüleihez menekül egy probléma elől. Aztán apránként megtudjuk mi is az ő története. Először kapunk egy darabot abból a kellemetlen szituból, amikor a szeretője férje felhívja, hogy találkozzanak egy kávéra. Ijesztő, kiborító helyzet, a lány szinte szóhoz sem jut, miközben a nő fröcsög az arcába.

"Aggasztóan lassan mozgott, ki volt számítva minden rezdülése, nyugodtnak tűnt. Nyugodtnak, bár simán kinéztem belőle, hogy egy pisztoly van a vécében a tartály mögé celluxozva. Én továbbra is úgy ültem, mint aki támadásra vár. Gyorsabban vettem a levegőt, a tarkóm izzadt, de nem akartam, hogy lássa, hogy zihálok. Pislogás nélkül figyeltem, csak bámultam őt. "

Aztán megismerjük a férfit. A lány bemegy a szóbeli vizsgára, ahol mindent tud, a jóképű tanár ötöst is ad neki, majd még egy fura, zavarba ejtő csevej és végül az indexében az osztályzat mellett a pasas megadja a telefonszámát. Egy részeg estén találkoznak, majd jön az első randi és el is indul a bonyodalom.

Aki sosem kezdett tanárával ötlete sincs milyen lehet úgy bemenni egy kávézóba, hogy vajon ki látja őket együtt. Kinek lesz gyanús, ha beszélnek a folyosón, ki fog rá ferde szemmel nézni, mert ilyet tesz. Hogy lehet az ilyet kezelni? És ki lehet ebből komoly sebek nélkül kerülni? Főleg mikor az ipse egy igazi csótány. Ad neki színházjegyet, mindezt úgy, hogy az előtte levő sorban ülnek a nejével. Jó, mi?

"Kínos mosolygások, görcsös totyogás a kijárat felé. Nem mutat be a feleségének. A felesége nem szól hozzám, csak kedvesen néz, bólogat és nevetgél. Sajnálnom kellene őt, vagy bűntudatot éreznem, azt hiszem. Nem szólítjuk egymást a nevén. Ő csak Tanár úr, én csak a kedves, arc nélküli, névtelen diáklány. Akinek nincs neve, az nincs is."

Közben egy duplarandin megismeri Vivient, aki csak azért van egy nem éppen vonzó kétszer annyi idős pasival, mert nincs pénze. Csak szex és cserébe kap elég költőpénzt, hogy még haza is tud küldeni belőle. Rögtön azt gondolja, hogy narrátorunknak is csak azért van viszonya a Tanár úrral, mert egy jobb jegyre, diplomára vagy pénzre hajt. A felvetés jogos, ma már sajnos sok lány gondolja úgy, hogy egy idősebb pasi, akinek már van mit a tejbe aprítani, fogja nekik megkönnyíteni az életet. Nem hiszem, hogy ez lenne a könnyebb út. Bár biztos van, akinek az.

"Kávé illatára ébredek, ő már felöltözött, az arca kisimult, alig tudja abbahagyni a vigyorgást. Kevergeti a kávét az éjjeliszekrényen, pont úgy csinálta, ahogy szeretem - két cukorral. Miközben iszom a kávét, időpontot és hazugságokat egyeztetünk."

A regény során pattogunk egyik szituációról, helyszínről a másikra. Néha olyan érzésem volt, hogy úgy meséli el a szerző a történetet, mint amikor egy túlmulatott részeg éjszaka után próbálod összerakni, hogy mi is történt tegnap. Jó érzékkel kelt feszültséget és bemutat egy rettentő kellemetlen, bonyodalmas helyzetet egy sebezhető fiatal nőről, aki próbálja megtalálni önmagát. Aztán jön valaki, aki jól kihasználja ezt. De nemcsak ez volt erős téma a kötetben. Többször felmerül Amarilla anyja is, aki rendszeresen döngöli földbe a lányát. Sajnos ilyen szülőből is bőven akad. És kapunk egy szeletet abból is, hogy milyen, amikor rájön a nő, hogy a férje megcsalja.

Olvasás közben nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e nekem ez a könyv. Most, hogy végére értem már azt mondom jó. Igen, ez a könyv ütős, merész. Az biztos, hogy a bizonytalan fiatal felnőttel, a féktelen bulizásokkal, a könnyebb út keresésével, a sugar daddy témával, a kegyetlenkedő szülőkkel, a bántalmazással, a felszínes kapcsolatokkal megtöltött kötetben bőven ad elgondolkodtató témát az olvasóknak. Mindezt teszi letisztult, tömör, egyedi, szókimondó stílusban. Régi problémák újszerű tálalással, ami bármely korosztályt képes megfogni.

Az alábbi videón a szerző olvas fel egy részletet a kötetből:

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak!

mucha_dorka_puncs.jpgA képre kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.

Kövess minket Facebookon!

Milyen lehet egy őrült lányának?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr8714890546

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.