1986. február 28-án este, a feleségével a moziból hazafelé sétáló Olof Palmét, a svéd miniszterelnököt meggyilkolják. Az ügy kiemelt fontosságú, mégsem sikerül megoldania a hatóságoknak. De a később íróként ismertté vált Stieg Larsson sok-sok évet áldozott rá az életéből, hogy megoldja az ügyet. Jan Stocklassa, aki teljesen véletlenül csöppen ebbe az egészbe 22 évvel a gyilkosság után, öt évnyi saját kutakodás után megtalálja, és betekintést nyer Larsson titkos irataiba. Együtt talán felgöngyölítik ezt az ügyet?

A gyilkosság színhelye

Jan Stocklassa 2008-ban, négy évvel Stieg Larsson, a posztumusz híressé vált svéd krimiíró (egyébként újságíró) halála után úgy döntött, hogy könyvet ír a gyilkosságok és azok helyszíne közötti összefüggésekről. Egyik állomása az Olof Palme-ügy volt, amelybe végül annyira belegabalyodott, hogy eredeti (egyébként igencsak izgalmasnak és érdekesnek hangzó) ötletét is sutba vágta, hogy belevesse magát a rejtélyes gyilkosság utáni nyomozásba. 

Számomra 2008-ban kezdődött a történet, a – legalábbis svéd krimikből kiindulva – lehető legsvédebb módon: egy agyonvert nővel egy smålandi tó partján; ez adta az ötletet, hogy gyilkossági helyszínekről írjak könyvet. Bő egy évvel később kiderült, hogy a haláleset oka is igazán svéd volt. 
A rendőrség új bizonyítékokat talált, és bebizonyosodott, hogy az „elkövető” egy jávorszarvas volt.

Ki is volt Olof Palme?

1927-ben született Stockholmban, nagypolgári családban, nagyapja vállalkozó és liberális politikus, képviselő volt, apja egy biztosító cég vezérigazgatója. Egyetemi tanulmányait az Egyesült Államokban folytatta, beutazta az egész országot, de később hazatért Svédországba, ahogy jogi diplomát szerzett. Szociáldemokrata meggyőződésű, baloldali érzelmű politikus volt, aki megvetett mindenféle elnyomást és erőszakos hatalmi megnyilvánulást, épp annyira ostorozta az Egyesült Államokat pl. Vietnamért, mint a Szovjetuniót pl. Prágáért. Nagy nyilvánosság előtt vállalta a nézeteit egész életében, és ezzel számos ellenséget szerzett magának. 1969-1976, és 1982-től haláláig, 1986-ig Svédország miniszterelnökeként tevékenykedett, de szerepet vállalt az ENSZ-ben is, és a dél-afrikai apartheid nagy ellensége volt. Politikai pályafutása során hozott néhány rossz döntést, és éles véleménynyilvánításaival sokak szemében szálka volt.

A Palme-gyilkosság által Svédországon ejtett seb éppen kezdett begyógyulni, és mindenki szeretett volna mielőbb rátenni egy tapaszt, és nem bolygatni tovább.

Legalább egy tucatnyit nemzetközi szervezetnek állhatott érdekében őt eltenni láb alól, és az esetleges személyes ellentéteket még nem is számoltuk. 1986-ban, amikor meggyilkolták, Stieg Larsson 32 éves, és a TT-nél, Svédország elsőszámú hírügynökségénél dolgozott, mint grafikus. A gyilkosság másnapján az ő feladata volt, hogy elkészítse a környék térképét, amelyet megosztanak majd külföldi híradásokkal is. Stieg Larsson egyébként "hobbiból" és meggyőződésből vezette a svéd szélsőjobboldali csoportosulások listáját, évek óta kutatta a tagokat, a szervezetek közötti hálót, és idővel megdöbbentő dolgokra figyelt fel: a vezető svéd gazdasági és politikai elit tömve volt akkoriban - titokban - szélsőjobboldali nézeteket valló emberekkel. Olof Palme meggyilkolásának ügye körül is egyre több szélsőjobboldali szál bukkant fel, ezért aztán ez az ügy hamar Larsson szívügyévé vált - noha ő maga sosem volt szociáldemokrata.

Stieg Larsson három könyve több mint 80 millió példányban kelt el, de legkiemelkedőbb műve nem a krimiírás volt. 
Felnőtt életének egészét a fokozódó jobboldali szélsőségesség elleni harcnak szentelte. Már a 90-es évek elején óva intett az akkortájt létrejött Svéd Demokraták nevű párttól, amely huszonöt évvel később Svédország három nagy pártjának egyikévé vált, és átrajzolta az ország politikai térképét.

Mivel a tanúvallomások ellentmondásokba ütköznek, az elsőként letartóztatott férfiról végül kiderül, hogy ártatlan, hetekkel a gyilkosság után sincs a rendőrség kezében semmi. Larsson azonban - hónapok, évek múltán - nyomra bukkan, olyan nyomra, amely megoldhatja az egész ügyet. Stocklassa pedig követi ezt a nyomot, és ketten együtt eljutnak ahhoz a személyhez, aki minden bizonnyal meghúzta a ravaszt, hogy kioltsa a svéd miniszterelnök életét. De ez még mindig nem magyarázza meg, hogy a rengeteg Palme-gyűlölő szervezet közül melyik az, amelyik ténylegesen meg is szervezte, és pontosan kiknek a segítségével az egész merényletet.

Az ügy még nincs lezárva, és ez a gyilkossági ügy sohasem évül el. Stocklassa páratlan munkát végzett, ami a dokumentumregény műfaját illeti, ennek megfelelően a könyv telis-tele van adatokkal, melyeknek nagy részét Larsson munkássága szolgáltatta. Nekem, aki annyit tudott az egész ügyről, hogy Olof Palme svéd miniszterelnök volt, akit valamikor a 80-as években meggyilkoltak, és hogy az ügy a mai napig sincs felderítve, kész aranybánya volt ez a könyv, és olyan betekintést nyertem az elmúlt időszak svéd szélsőjobboldali hálózatába, amilyet nem is biztos, hogy akartam. 

Jan Stocklassa

Az olvasást rendkívül megnyújtotta az, hogy aminek lehetett, utánanéztem én magam is, sajnos sokszor csak svéd nyelvű hosszabb leírásokba futottam, igaz ugyan, hogy Google barátom jobban ért svédül, mint én, de nem egy képzett fordító, na :) Rengeteg, tömérdek név, még több adat, különféle szervezetek és álszervezetek... és mindez visszavezethető néhány kritikus pontra, néhány névre, akik sokszor a véletlen folytán futottak össze életükben, és később mégis kulcsszerepet játszottak egy ilyen horderejű bűncselekményben - majd mégis kicsúsztak a hatóságok markából, talán nem véletlenül. Elgondolkodtató volt ez az egész. Ennyiből áll az élet? Véletlenek sorozata - épp nem téged csap el az a száguldó autó, éppen túléled a robbanást, éppen téged kerül el a háborúban a golyó, éppen te nem találsz aztán munkát, éppen melléd ül le az a másik a metrón, vagy épp marad le a járatáról, hogy aztán ha csak futólag is, de megismerkedjetek, és hogy aztán évekkel később lehetővé tegyétek az ebben érdekelteknek, hogy meggyilkoljanak valakit. Akikkel szintén hasonló véletlenek hoztak össze. Ez az ügy jóval szövevényesebb és sokkal messzebbre mutat, mint Palme meggyilkolása. Ez az ügy egy apró betekintést nyújt leginkább a svéd, de a dél-afrikai és ciprusi, illetve baszk ügyekbe is, és számtalan bűncselekménybe.

Sokkal több valódi oknyomozó újságírónak kéne élnie - és teret kapnia -, mint ahányan vannak, és sokkal komolyabban kéne venni a munkájukat, mint amennyire veszik - számomra ez a kötet tanulsága. Mert egy jó oknyomozó - pláne kettő - olyan mélységekbe vezethet, amit álmodni sem mertél. Ez a könyv is ilyen. Olyan mélységeket tárt fel vagy épp csak karcolgatott meg, aminek színre kéne kerülnie.

Jan Stocklassa Larsson nyomozásait és gondolatmenetét folytatva a kutakodásaik eredményét elküldte a svéd hatóságoknak. Remélem, hamarosan tényleg megoldódik az ügy. Ezek után jóval nagyobb figyelemmel fogom kísérni, mint eddig tettem. 

Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.

Bűnös? 11 meglepő bűnügyi eset

Kövess minket Facebookon!