Perelnem kell-e istennel?

2019. július 19. 06:23 - Carbonari

Könyvajánló - V. Kulcsár Ildikó: Anyák, nagyik és más szent őrültek

mama.jpgPerelnem kell-e istennel, avagy szeretnélek [pont] jaj! 
Szóval: Anyák, nagyik és más szent őrültek címmel a Centrál Könyvek az országosan ismert és elismert V. Kulcsár Ildikó újabb művét hozta el az olvasók - és igen! - rajongók számára. A szerző ugyanis évtizedek óta hiteles alak az élet, a családok, a munkahelyek egyszerű hőseinek szemében. Tudják, hogy tudja, érti azt, amiről ír. Kivételes érzékenységgel nyúl olyan témákhoz, amelyeknek egy része akár tabu is lehet, de nem érdekli. A félelmeinket nevén kell nevezni, meg kell ismerni, hogy elsikkadjon a réme, hogy szembe tudjunk nézni vele. 

V. Kulcsár Ildikónak nem ez az első megjelent könyve, és ha isten élteti, nem is az utolsó.  A teljesség igénye nélkül írt már kölykökről (Kölykök, dilik, szerelmek), járt a királynőnél (Királynők vendége voltam), írt a család nevű képződményről nem is egy könyvet, kihegyezve erre, arra (Segítség, nyakunkon a családunk, Figyeljetek feleségek), jelenleg pedig anyákról, nagyikról és más szent őrültekről ír.

Szerepelnek könyvében anyák, akik aztán egyik végletből a másikba esnek: 

- elkapta egyetlen, 17 éves fiukat egy ragadozó nőstény, de amikor mégis dobta, felháborodott, hogy nem kell neki a fiam? 
- égő, mondja a tinilány, hogy anyám a haveromnak akar kinézni a viselkedésével és a rojtos farmerjában,
- szerelembe fűvel-fával,
- válik lábtörlővé,
- anyós-meny - nincs barátság?
- tanár anyja mintája miatt lesz szegény a gyereke?
- mindenes cseléd,
- teljhatalmú zsarnok
- vagy amit csak akarsz... a paletta nem teljes, a történeteket pedig az élet írja, V. Kulcsár Ildikó csak lejegyezte, pszichológusok véleményét citálta és saját gazdag élettapasztalatából merített hozzájuk.kulcsar.jpg

Szó esik a kötetben nagymamákról, unokaelvonásról, aztán gyerekekről, úgymint bedrótozott nemzedék, lázadás, szülőpanasz, tanárgond, gyerekfáradtság, és mi van akkor, ha a gyerek nem szabályos.

Mi történik, ha nehéz szeretni? Ha a pár egyik tagja imád - főleg mások előtt - dirigálni? Nevelni? Nagyon jellemző példa erre, amikor a történetben szereplő ügyvédnő elfehéredett a férje utasítására: ne nyúlj a húshoz, fölösleges, és kirobbant, hogy ezt nem tűri tovább, a férje évente 2-szer jár a sütés-főzés területén, míg a többi 363 napon át megvetően mellőzi és az asszony feladatát képezi minden ezzel kapcsolatos gond, tehát neki a férje nem mondja meg - vendégek előtt! -, hogy mit csináljon a hússal... Mennyi félreértés kommunikáció hiányában... a férj csak annyit akart, hogy a feleség először a anya_1.jpgkenyeret vágja fel, ne a hússal babráljon. Az asszonyok, akik effajta elfojtásban élnek, el sem tudják képzelni, hogy egy értő beszélgetés vagy azok sorozata mennyivel előbb vihetné ügyüket, mint az azon való töprengés, hogy pszichológushoz vagy válóperes ügyvédhez forduljanak. 

Nagy jó példa erre saját párkapcsolatomban előfordult mai eset. Édes Jánosommal megkezdtük a sokadik évünket közös életünkben, de még mindig van, amikor fel tudnánk robbanni egymástól, általában én tőle, ritkábban ő tőlem. Ma például az történt, hogy kezemben maradt a garázskapu zárbetétje. Próbáltam én visszatenni, de bakker, nekem minden ilyen cselekedet abszolválása halál (nem tudom, jól érted-e? Nem konyhatechnikai, nem kertészeti, nem jogi, nem autóvezetési kérdés, és a rohadt zárbetétet hímezni, kötni vagy meghorgolni sem lehet - a csavarhúzót meg legfeljebb a diódarálóhoz tudom rendeltetésszerűen használni). Tehát zárbetét picsába a kazánház asztalára, a házban szépen szóltam Janinak: zááááárbetét... légy szíves.... nekem nem sikerült. Jani ugyebár a Fekete özvegy nevű örökbecsű Windows alapjáték két színe elől lett felállítva (mert ha baj van, akkor azt ő azonnal vagy 2 éven belül oldja meg, átmenet a kettő között nem létezik), és ehhez mérten illő mérvű mogorvasággal kúszott le a garázskapuhoz. Pár percen belül feljött, közölte, megcsinálta, DE igazán ezért meg ezért nem lehet tökéletesen megoldani (amúgy záros határidőn belül garázskapu-cserére gyúrunk), ééééééééés a bejárati ajtó zárján egy kulccsal bemutatót tartott nekem (a hülye gyereknek), hogyan nyissam-zárjam majd a garázskaput, hogy ne maradjon a kezemben a zárbetét Na. Ugye, kicsit még érződik, hogy pipa vagyok? De ettől még tudok a fejével gondolkodni és belátni, hogy van igaza a bemutatóval, mert, ha.. és akkor... fog ez menni. Most már azon röhögök (magamban), hogy ő is érezte, hogy a bemutatóval túllőtt a célon, és ilyenkor mindig, ha ez történik, addig krákog a tévé előtt (mert most mi a túrónak kellett.. satöbbi, veri a fejét gondolatban a falba), amíg meg nem szánom, és kedvesen oda nem szólok neki valami apróságot. Ilyenkor tudja, hogy már nem haragszom és megint kerek a világunk. (Most éppen kijött és politikai agymenéssel tömi fejem. Mosolygok:)))vita.jpgNa, ilyen, és ettől sokkal nagyobb súlyú témákat érint a mű. Szent őrültekről is ír, akik őrangyalok, szülést vezetnek le az útszélén, karikagyűrűket dobnak zaciba, mert a lakótelepi anyák mással nem tudnak segíteni a bajbajutotton, pici óvodások, akik körbefogják a várandós óvónő pocakját, hogy ne fázzon a magzatja, és így tovább. Emberek, akik valószínűleg megőrjítenék közvetlen környezetüket, ha nem élhetnének sok-sok más, "idegen" emberért.

Gyöngyemberek, őrzőangyalok és igaz emberek, akik sírnak, nevetnek, dolgoznak és azt tartják: így van ez rendben. És a riporter-hallgató, aki okosan, érzékenyen kérdez vagy hallgat, mikor minek van itt az ideje, hogy megragadhassa "a hétköznapiban a különlegest".

anyak.jpg

 

 

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, Centrál Média!

A cikkben  a portrékép a szerzőt ábrázolja.

Egy krimi, ahol még a sorozatgyilkos is érthető. Érdekel? Kattints!

Szeretiskola kezdőknek és haladóknak - egy másik V. Kulcsár Ildikó kötet

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr8014838916

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása