Bárcsak 20 évesen tudtam volna mindezt!

2019. július 25. 06:15 - Carbonari

Könyvajánló - Tina Seelig: Bárcsak 20 évesen tudtam volna mindezt!

problem.jpgA kötet tartalma egyetlen kérdésre ad választ:
hogyan fedezzük fel a problémákban a lehetőségeket, és fordítsuk őket a hasznunkra? 
Több, mint izgalmas téma, nem igaz? 

A Bioenergetic Kiadó gondozásában jelent meg Tina Seelig könyve, amely a problémákból lehetőségeket láttat meg az olvasóval, Bárcsak 20 évesen tudtam volna mindezt! címmel.

A mű elsősorban azt a fajta gondolkodásmódot erősíti és támasztja alá, amely hajlamos akár szembe is menni a közgondolkodással, társadalmi elvárásokkal, hagyományos tanítási szemlélettel. Tárgyalja a vállalkozó szellem felélinkítését, szolgálja a haladást, a hatékonyságot. Hiszi és vallja, hogy az iskolapadokban oktatott tárgyi tudás nem elegendő a boldoguláshoz, kell vállalkozói szellem is hozzá, amelyet aztán nemcsak a munkahelyen, hanem az élet más területein is kamatoztathat az, aki hajlandó kicsit törni a fejét valamiféle kreatív megoldáson. Kulcsszavai: innováció, vállalkozási szellem, hatékony munkavégzés, csapatépítés, vezetés, tárgyalás, döntéshozatal. Kiáll amellett, hogy nem kikerülni kell a problémákat, nem panaszkodni kell, hanem megoldani az adott helyzetet. Meggyőződése, hogy bármilyen szakterületen a képzés során igenis nyitott problémák elé kell állítani a diákokat, kreativitásra buzdítani őket: találd fel magad, nézd más szögből a problémát! Változtass a hozzáállásodon, ha kell, állítsd fejre a közmegegyezést, aztán nézd meg, mit hozhatsz ki belőle.tina.jpgA szerző, Tina Seelig

A szerző a Stanfordon a műszaki fejlesztések programjának ügyvezető igazgatója. Célja az úgynevezett T alakú emberek képzése (T-alakú ember: munkaerőfelvételi fogalom), ahol a T függőleges vonala a kapcsolódó készségek és a szakértelem mélységét jelenti, míg a vízszintes azt a képességet, hogy más területeken dolgozó szakemberekkel is együtt tudjon működni, valamint saját szakterületén kívül is alkalmazni tudja a tanultakat.

A könyv a stanfordi előadótermekből származó történetekből, valamint tudományos munkatársként, vállalkozóként, menedzsment-tanácsadóként, oktatóként és szerzőként szerzett tapasztalataiból merít. Sok ötlet (felvállaltan) merőben ellentétes azzal, amit a hagyományos okatatás keretein belül tanítanak.

És hogy mire használhatja ezt az egészet az az ember, mint én is, aki nem akar vállalkozni? Ó, rettenetesen sok mindenre! Csak figyelj!etel.jpg

Egy kis kreativitás, és milyen jól néz ki, nem?

Gyakran hallani emberektől - és magam is szembesültem vele egy-egy húzósabb vizsgán vagy egyéb esetben -, hogy amit kérdeztek tőle éles, tétre menő helyzetben, azt soha, sehol, senki nem oktatta nekik eddig abból a tantárgyból, élethelyzetből, problémából. Igen, ebben igazuk is van, a feltett kérdés aspektusából még valóban senki sem mutatta meg nekik a valóságot. Élénken emlékszem sikeres főiskolai felvételimre, amikor a későbbi felsőoktatási intézményem hatalmas előadótermében 250 ember szinkronban sápadt el a felvételi tesztlap kinyitása utáni 30 másodpercben. 
Igen, én is elfehéredtem.
Látszólag könnyű kérdések voltak, de kissé megcsavarva. A legtöbb pontot érő kérdésben fel volt sorolva 10 ismert magyar vagy magyar vonatkozású város, mellé téve néhány évszám, és oda kellett írni, hogy a kérdéses évben ugyan melyik ország fennhatósága alá tartozott az adott helység. Ha ezt elbukod, kábé elbuktad az egészet. Mondjam, hogy a legtöbben ezen véreztek el? Mondom. Most képzeld el, bemagolták a német egységet, az olasz egységet, kívülről fújták Napóleon hadjáratait, 1848-1849 forradalmi eseményeit, a kiegyezést, a Tanácsköztársaságot, tudták, ki a Vörös gróf, a Vaskancellár, mikor és miért Normandiában szálltak partra a D napon, erre lazán megkérdezték tőle, hogy melyik országban volt Munkács és még 9 hasonló város 1910-ben, 1925-ben, 1949-ben. Baráti ezen elcsúszni, mi? Mondanám, hogy méretes kicseszés, de nem az. A világ legtermészetesebb dolga (lenne), hogy ezt így is lehet tanítani és számon kérni.

Mindig a módszertannal van a legnagyobb baj. Közúti tájékozódáskor például sosem tudtam, amíg meg nem tapasztaltam, hogy bizony, érdemes szétnézni indulás előtt a térképeken nagyobb léptékben is, mint maga az útvonal, hogy a nagyobb városok nevét és utazási helyzetemhez képesti irányát érdemes megjegyezni, mert onnan azonnal tudom, hogy elágazásnál jobbra vagy balra kanyarodjak. Apróság, nem? De mégis milyen hasznos! Vagy ugyanez a gasztronómia tárgyköre. Egy adott étel nemcsak egy módon használható fel. A befőzőautomatám nemcsak befőzésre alkalmas, hanem melegentartásra is. Az udvaron kapirgáló kakas megfőzésére sokkal alkalmasabb az öntöttvas lábasomnál a multicooker edényem lassú főző része, sokkal omlósabb lesz a végeredmény.

Mi ezekben a kihívás? Például az, hogy az eddig rágós hús, amit öt órája főztem már, és.. semmi, most olyan omlós, mint az álom. Vagy a hirtelen összegyűlt téli társaság óhaja, akik forró teát, forralt bort, stb. ittak volna órákon keresztül, de  mi tartja melegen a folyadékot a havas tájban, és főleg 20 litert? Vagy lemerült a telefonod, elszállt a navigáció, te pedig ott állsz az ismeretlen útkereszteződésben Miskolcon, Szerencsre mennél, amit semmilyen tábla sem jelöl ott, de tudod, hogy Tornyosnémetinek kell menned a 37-es főút felé...photo-1551981205-11b3725ecac6.jpgEzek csak apróságok, de ugyanígy képes vagyok politikai helyzetről, banki kínálatról, segítségnyújtásról , árucikkről, szolgáltatásról gondolkodni. Bizony, a megítélésem mind-mind eltérnek a hagyományos, átörökített megoldásoktól. Ahogy öregszem, úgy lesznek egyre meghökkentőbb alkalmazásaim, megszokottól eltérő gondolkodás- és látásmódom, mert a tapasztalat, a gyakorlat elengedhetetlen mindehhez, de az is, hogy ne akarjak senkinek sem megfelelni és ne essek kétségbe egy morcos szempártól vagy a nyomuló ügynök dumájától. A kettő egymással korrelációban működik. És vannak mellékhatásai is. Például, hogy egyre többen néznek rám ferde szemmel, amikor egy-egy véleményem, megoldásom totálisan szembe megy a társadalmilag, családilag, stb. elvárttal, de néha sikerélmény is adódik, hogy bakker, tényleg, és miért nem én gondoltam erre címkéjű aha élményekkel is találkozom.

Igen, jó lett volna, ha valaki elmagyarázza úgy, ahogy ebben a kötetben Tina Seelig, hogyan lehet (szinte minden) problémában meglátni a lehetőséget. Nagyon sok kanyar, élhetetlenség, stressz kimaradt volna az életemből, amelyekért nem győztem volna elég hálás lenni. Így sem volt eddig rossz életem, de ezekkel a megoldási modellekkel, amelyek vázolva vannak ebben a műben, hosszú évek óta igen nagyon leegyszerűsítettem az életem. Igaz, nekem ehhez ez a kötet már későn érkezett meg. De másoknak aranyat érhet! Higgy nekem: rohanj érte a könyvesboltba, meg se nézd, mennyibe kerül, kérjél legalább kettőt belőle. Az egyiket ajándékozd el az ellenségednek. Miért? Hogy kibéküljetek. Hogy más szemszögből legyetek képesek szemlélni a benneteket ért sérelmeket. Ebben a műben foglaltak még ahhoz is hozzásegíthetnek. Kezdő vállalkozóknak, vállalkozásokban gondolkodóknak meg egyenesen kötelező.

20ev.jpg

 

 

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel be is szerezheted, de még egy beleolvasót is találsz!

Köszönjük, Bioenergetic Kiadó!

Érdekelnek a könyvújdonságok? Kövess bennünket Facebookon!

Ha nem tudod elképzelni a burgert hús nélkül, kattints!

Kézműves vegaburgerek a nagyvilágból

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr7614902898

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.