A Romanovok utolsó napjai

2019. július 26. 07:42 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai

Hogyan éltek utolsó napjaikban a Romanovok? 20550835_8827ac0cf1e0b4c70d0335adb76bfab0_wm.jpg

Helen Rappaport megismertet minket az utolsó orosz cári család utolsó napjaival, kitér ugyan a múltbeli eseményekre is, de alapvetően akkor veszi fel a fonalat, amikor Jekatyerinburgba, kivégzésük, meggyilkolásuk későbbi színhelyére szállítják őket.

II. Miklós 1868-ban született, rokoni szálak fűzték a brit Viktória királynőhöz, akit nem véletlenül neveznek Európa nagyanyjának is, gyermekei, unokái szinte kivétel nélkül valamely európai uralkodócsaládhoz tartoztak. Viktória legidősebb gyermekének, Viktóriának nyolc gyermeke született, köztük II. Vilmos német-római császár és Zsófia görög királyné, utódjának, Edwardnak a fia pedig V. György brit király volt, lánya, Matild pedig a norvég királyné. Viktória harmadik gyermekének, Aliznak volt a lánya Alekszandra Fjodorovna orosz cárné, II. Miklós felesége. Alekszandra Fjodorovnának tehát éppúgy unokatestvére volt V. György, mint II. Miklósnak - neki az édesanyja, Dagmar dán királyi hercegnő, későbbi nevén Marija Fjodorovna volt, akinek a nővére, Alexandra VII. Edward felesége volt.miklos_vilmos_egyenruhatcserelve.jpgII. Vilmos és II. Miklós, egymás egyenruháiban

Miklós nem készült az uralkodásra, soha nem is akart uralkodni, ahogyan édesapja, III. Sándor sem. Sándornak volt egy idősebb testvére, aki örökölte volna a cári címet, de ő fiatalon meghalt, és bár III. Sándor le akart mondani a trónöröklés jogáról, az apja nagy veszekedések árán mégis rábeszélte. Később fia, Miklós sem akart uralkodni, nem tartotta be az udvari etikettet, kedvenc időtöltése pedig a barkácsolás volt. Sok szempontból furcsa nézeteket vallott, amelyek egy része tanítójának, más része utazgatásai alatti tapasztalatainak köszönhető. Egyenes, udvarias, nagy munkabírású, de határozatlan, könnyen befolyásolható, mégis rugalmatlan ember volt, aki az egyeduralmat tekintette egyedül valós és jó útnak. 

1904-ben háborúba sodródott Japánnal, amit elveszített, ez pedig nem segített Oroszország egyébként is gyenge lábakon álló gazdaságán, általánossá vált a szegénység, éhínség. Szentpéterváron az emberek a Téli palota elé vonultak, de a rendőrség a tömegbe lőtt. Ekkor Miklós nem tartózkodott a fővárosban, a legtöbben mégis őt okolták, és a lázadások egészen az I. és II. duma felállításáig mindennaposak voltak. Ekkor került a képbe Raszputyin is, aki hatalmas befolyásra tett szert a cári család felett, még inkább hiteltelenítve az uralkodót a nép szemében.telipalota2.jpg

Az 1917-es februári forradalmat követően Miklósnak nem maradt mozgástere: maga és a fia nevében is lemondott a trónról az öccse javára, ám öccse még ugyanaznap szintén lemondott. Miklós a feleségével, Alekszandra Fjodorovnával és öt gyermekükkel, a 22 éves Olga, a 20 éves Tatyjana, a 18 éves Marija és a 16 éves Anasztaszija nagyhercegnőkkel, és a 13 éves Alekszej nagyherceggel még öt hónapig az ideiglenes orosz kormány foglyaként élt. Megpróbálták őket Angliába küldeni, ám unokatestvére, V. György nem fogadta őket, attól tartott, hogy elveszíti a vidéki szocialisták támogatását. 1917-ben Tobolszkba, Nyugat-Szibériába küldték őket, majd 1918 februárjában az uráli Jekatyerinburgba. Miklós és családja már semmiféle fenyegetést nem jelentett az időközben hatalomra törő bolsevikoknak, ám egy bolsevik őrzőorsztag 1918. július 16-áról 17-re virradó éjszaka brutálisan kivégezték a cári családot és a három főnyi személyzetüket. Megpróbálták a holttesteket eltüntetni, de fejetlenségük és totális szervezetlenségük miatt ez csak részben sikerült. 

A sajtó másnap hírt adott az egykori cár kivégzéséről, ám akkor azt mondták, hogy a cárnét és a gyerekeket egy biztonságos helyre szállították. Ez később rengeteg találgatás alapja lett, és az, hogy nem találták a maradványokat, sok szenzációéhes csalónak adott lehetőséget pár perc hírnévre: egy népszerű teória szerint a legkisebb lány, Anasztaszija túlélte az éjszakát, és azóta álnéven Európában vagy Amerikában él. Legalább egy tucat nőről tudok, aki élete végéig állította, hogy ő Anasztaszija nagyhercegnő. 

A kivégzés indoklása az volt, hogy a fehérek serege már közel járt Jekatyerinburghoz, és kiszabadították volna a cári családot. Csak egy hónappal később érték el a várost, addig pedig további 17 Romanov-házból származó embert öltek meg.

oliveredwards_helen_rapaport_004_kindle-dcd29d0.jpgHelen Rappaport 1947-ben született Bromley-ban, Angliában. Orosz szakon végzett a Leedsi Egyetemen, majd rövid ideig színészkedett. 1988-tól hivatásos író, érdeklődési területe leginkább a viktoriánus korszak és a 20. századi, főleg a forradalmi orosz történelem. Számtalan életrajzi és történelmi könyvet írt már a Romanovokról, Sztálinról, Viktóriáról, Leninről, az orosz forradalomról, a krími háborúról. Ezt a könyvet Ekaterinburg: The Last Days of the Romanovs címen eredetileg 2008-ban adták ki. 

Szeretem a történelmet, az életrajzokat, és érdekelt egy könyv bővebben a Romanov család utolsó napjairól, ezért nem is volt kérdés, hogy várom ezt a könyvet. Végül mégis kissé csalódtam. Helen Rappaport kedvenc témája ez, és nem vitatom, hogy rengeteget tud róla, de a könyv stílusa akkor is hagyott bennem kérdőjeleket. Bizonyos részei jók voltak, jól megírtak, de amikor a tényleges tragikus részeket taglalja, akkor nem éreztem mást, csak hatásvadászatot. Van egy folyóirat, amit régen szerettem, sok érdekes cikk, téma van benne. Jópár éve leszoktam róla. Na, utoljára ott találkoztam ennyire hatásvadász szöveggel, ami nem vitt közelebb az egészhez, inkább csak eltávolított, és az ismert borzalmak olvasása közben is gúnyosan mosolyognom kellett néha a szófordulatokon, a gyönyörű, de oda nem illő leírásokon. Nem tudom, nem ezt várom egy történelmi könyvtől. Kicsit komolyabb hangvételt. Főleg, hogy egyébként amikor mellőzi ezt a stílust, érdekes és hiteles, alátámasztott és logikus. Nem bántam meg a legkevésbé sem az olvasását, azt bánom, hogy ilyen módon lett megírva. Ettől még számtalan új, előttem ismeretlen információt tudtam meg erről a gyalázatos tettről. Rappaport nem részrehajló, nem elfogult: tényszerű, és sok olyan részletet is felkutatott levéltárakból és megmaradt iratokból, amelyeket más nem. Az orosz kormány a mai napig tagadja hivatalosan, hogy az akkori orosz vezetésnek köze lett volna a cár, de főleg a családja kivégzéséhez - Helen Rappaport hathatósan rámutatott a Romanovok fogvatartó katonák és (az ő későbbi sorsuk alapján) az orosz kormány kapcsolatára.

Köszönöm a lehetőséget a Libri Kiadói Csoporthoz tartozó Helikon Kiadónak! A kötet borítójára kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.

A háború: béke. A szabadság: szolgaság. A tudatlanság: erő

Kövess minket Facebookon!

 

 

 

 

Helikon, Budapest, 2019
332 oldal
keménytáblás
ISBN: 9789634791652
Fordította: Kovács Lajos

 

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr7114936588

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Weißkopf 2019.07.27. 21:39:41

Richard Halliburton könyvében (Varázscsizmában a Föld körül) az egyik fejezet erről szól. Egész pontosan az író megtalálta és szóra bírta a cári családot lemészárló különítmény egyik tagját.

Cuhavidéki 2019.07.27. 21:39:58

Rappaport Romanov Family: Faith in God to the End, with Helen Rappaport

Cuhavidéki 2019.07.27. 21:40:12

Rappaport kihangsúlyozza Miklós ės családja hitét, vallásosságát. A cári család kiirtásának egyik indítéka Leninék részéről e hit vallásos tömegekre gyakorolt hatásának kimunkálása lehetett.
m.youtube.com/watch?v=TioC9R2917Q

oassasa 2019.07.27. 21:40:53

Miklóst azért végezték ki , mert szakállas volt.

Vannak kétségeim, a lengyelek a saját pecsenyéjüket sütögették , a bolsevikok és a fehérek sem támogatták a területszerző politikájukat.
Gondolom semmi jelentősége nem lett volna, ha a fehérek a cárért harcolnak és a nyugati hatalmak a cárt támogatják a bolsevikok ellen.

rallus 2019.07.28. 10:24:51

".. Jacob Schiff 1918. júliusában közvetlen utasítást adott amerikai diplomáciai csatornákon keresztül a Szovjet-Oroszországban hatalomra került bolsevik vezetésnek, hogy végezzék ki II. Miklós cárt és családjának valamennyi tagját. Ez az utasítás közvetlenül New York-ból érkezett. Amikor a bolsevikoknak menekülniük kellett Jekatyerinburg-ból, nem volt idejük valamennyi távírószalag elpusztítására. Ezeket a távírószalagokat később megtalálták egy távíró-házban. Nyikolaj Szokolov, akit az Alexander Kolcsak vezette Fehér-kormányzat megbízott az ügy kinyomozásával, magához vette ezeket a távírószalagokat, majd amikor a Kolcsak-kormányzat bukása után Franciaországba menekült, ezeket a kódolt távírószalagokat 1922-ben megfejtették. Kiderült, hogy a szalagok a cár és családja meggyilkolására vonatkozó információkat tartalmazták..."

apro_marosan_petergabor 2019.07.28. 10:24:56

Lenin adott parancsot erre a kivégzésre - is.
Aztán őt elvitte a szifilisz.
Ahogy kell.

Solo. 2019.07.28. 10:25:01

II. Miklós cár áldozat volt, az események, történelmi körülmények áldozata. Az első világháború előtti és alatti éhínségekért viszont igenis felelősnek mondható. Megölése Lenin bűnének tekinthető. És az a kegyetlenség is, ahogyan azt véghez vitték (családját is meggyilkolva).

rallus 2019.07.28. 16:08:15

Kösz, hogy visszaigazoltad az igazságot!

gigabursch 2019.07.28. 16:08:18

Az utolsó napokról talán Nagy Imrét kellett volna megkérdezni.

lényeglátó 2019.12.09. 10:53:07

HŐS Az idegen nyelvű oldalak orosz dokumentumokra hivatkozva még messzebb mennek és tényként közlik, hogy Nagy Imre, alias Vologya besúgóként kereste a mindennapi betevőre valót Moszkvában, a csekának (NKVD) nyomva fel több tucat kamerádját akik közül aztán a szerencsésebbek Szibériába, a kevésbé szerencsések a kivégző osztag elé kerültek. Ezek szerint Sztálin terrorjának legsötétebb időszakának lett volna az egyik legsötétebb gazembere.
Az említett papírok azt bizonyították, hogy Nagy Imre az 1930-as években közönséges rendőrspicli volt, akinek a jelentései alapján számos kiváló magyart végeztek ki. Nyikita Hruscsov és Lavrentyij Berija, akik Sztálin halála után a Szovjetunió élére kerültek, nem véletlenül mondták 1953-ban Rákosinak: Nagy Imrét nevezze ki miniszterelnöknek! Kezükben akarták tartani a magyar miniszterelnököt. Mint tudjuk nem sikerült, és nekünk is rengeteg kárunk származott belőle.