Cserélhető tüdők, mert sci-fiben minden lehetséges

2019. augusztus 03. 06:38 - Carbonari

Könyvajánló - Ted Chiang: Kilégzés és más novellák

domore.jpgTüdők, amelyek cserélhetőek, digientek, akik öntudatra ébredtek,
időgép, amely szerint megváltoztathatatlan a múlt és a jövő,
a szabad akarat pedig, mint olyan, nem létezik.
Ezek mind Ted Chiang novelláinak vezérlő elvei.
Na, érdekel? 

Az Agave Könyvek új Ted Chiang művet tett le a sci-fi rajongók elé Kilégzés és más novellák címmel. Érdekessége, hogy a szerző annak ellenére sikeres, hogy regényt eddig nem is írt, csak novellákat, mégis figyelni kell rá, ha egy-egy új könyvét kiadják. Ted Chiang írásaiért eddig három Nebula-, két Seiun-, egy Hugo-, egy Locus-, egy Theodore Sturgeon-, és egy Sidewise-díjat is besöpört, valamit a Kilégzés és más novellák előtti kötetéből egy novellára Hollywood is felfigyelt (Érkezés), szép sikert hozott a konyhára. Az író más novelláinak is megvásárolták megfilmesítési jogait - és nem mellesleg az olvasók is szeretik történeteit.

Mi lehet a titka? A gördülékeny cselekményvezetés? A témaválasztás? A történetek elképesztő eredetisége? Karakterei egyszeri és megismételhetetlen megteremtése? Leírásainak aprólékosan megrajzolt, pimaszul meghökkentő módja? Vagy mindezek együtt? Mindenesetre a sci-fi műfaja új királyt koronázik, Ted Chiangot.

Ezek a novellák sem maradnak el feszültségkeltésben és fenntartásban a régebbi műveitől. Csendesen, szinte sunyin indulnak a történetek, hogy aztán felkapd a fejed: hiszen ez időgépről hadovál! És tényeg azt állítja, hogy a jövő és a múlt ugyanaz? Hogy egyiket sem lehet megváltoztatni, de megismerni igen? Az olvasó pedig áhítattal bólogat, hogy tényleg. A másik novellában megállapítódik, hogy az élet forrása a légnyomáskülönbségben rejlik, ezen kellemesen elkvaterkáznak az amúgy szinte halhatatlan lények cserélhető fémtüdeik töltése közben. Aztán hasba akaszt bennünket azzal, hogy a szabad akarat, mint olyan, nem létező kategória. Nincs, és kész.

Leghosszabb novellájában arról értekezik, mi történik, ha a digitális kedvencek (digientek) egyszer csak eltanulják tőlünk a káromkodást, céget akarnak alapítani, de legalábbis valami módon pénzt tarhálni fenntartásuk fedezésére. Hogy miért? Mert megunták, hogy egyszer csak rájuk unnak és félredobják őket: utálnak kikapcsolva és elfeledve lenni. Igen ám, de csak egy jelentkező adódik befektetőnek, aki... szexben nyomul. Az embertulajdonosok szerint ez kihasználás, de a digientek ezt egyáltalán nem így gondolják. Hiszen eddig is azt kellett tenniük, amit az emberek akartak, meg most is azt kell(ene) tenniük. Mi a különbség? - teszik fel a kérdést. És tényleg, mi a különbség?

Szó esik még az önműködő dadáról, tökéletes memóriáról, jószándékkal elkövetett vétségről, és képet kapunk paraénekről, akik szerint a szorongás a szabadság szédülete. Briliáns, nem?tedchiang.jpgA szerző, Ted Chiang

Ted Chiang sziporkázó elmésséggel készteti olvasóit a téma továbbgondolására. Emlékszik még valaki 15-20 évvel ezelőtt arra, hogy az akkor még nem okos telefonokon megjelent valami digitális játék (Tamagucsi), ahol egy figurával kellett foglalkozni, etetni, itatni, szórakoztatni kellett, mert ha nem tetted, akkor előbb csak szomorú volt az elhanyagolás miatt, később pedig - extrém esetben - meg is halt. Micsoda buli volt! Megjelentek a hozzá kapcsolt szolgáltatások is, mint ilyen lények temetése és a többi. No és pszichológusok foglalkoztak a digitális lények tulajdonosainak gyászfeldolgozásával. Böven harmincöt év felett jártam már és rettenetesen nagyokat nevettem ezeken a cuccokon, de felfogtam, hogy a probléma ettől még valós. A Ted Chiang által lefestett élethelyzeten azonban valahogy nem tudtam ugyanolyan gondtalansággal mosolyogni, mert egyre valószínűbben közeledik az az időpont, amikor az MI problematikájára az emberiségnek - és bármennyire része vagyok én is ennek a hatalmas halmaznak, mégsem nekem - választ kell találnia ezekre a kérdésekre. Mi legyen velük, ha már nem érdekli a tulajdonosát tovább? Van egy sanda gyanúm, hogy akkorra ŐK már megtalálják a válaszokat. Hogy mennyibe vagy mennyire fog ez fájni nekünk... majd elválik. Illetve, majd megtudjátok, én akkorra már csak egy sírkő (se) leszek valahol. Ez egyrészt megnyugtat, másrészt sajnálom, mert azért csak bizgatja a fantáziámat.

A szerző minden eddig evidensnek tartott gondolaton csavar egyet, hogy az olvasó megvakargassa a fejét, hogy jó, jó, értem én, csak ha úgy vesszük, akkor nem olyan kifacsart ötlet, és ha nem az, akkor akár be is következhet. Vagy csak fejcsóválás van, hogy ennyire pihent agy, emberek, aztaaaaaa...? Tedd magad elé a könyvet, és döntsd el, te melyik csoportba tartozol. Mert akármelyikbe is, élmény lesz!

kil.jpg

 

Köszönjük, Agave Könyvek!

Szeretnél többet megtudni a könyvről? A kiadó honlapján kedvezményes áron megrendelheted a borítóképre kattintva! 

Érdekelnek a könyvújdonságok?

Kövess bennünket Facebookon is! 

Papírsereglet avagy a spekuláció felsőfoka

Láthatatlan bolygók: izgalmas kínai sci-fi antológia

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr9714853876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.