Mindannyian kártyalapok vagyunk egy pakliban?

2019. augusztus 13. 07:43 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Jostein Gaarder: A kártya titka

Utazás Európán és a gondolatainkon át... hova is? Talán önmagunkhoz? Talán emberi mivoltunkhoz? Talán gondolataink forrásához?20160620_132512-1024x576.jpg

A legtöbben úgy gondolják, hogy „normális” világban élünk.Ezért aztán állandóan olyan élményt keresnek, ami nem szokványos, ami eltér a „normális”-tól. Például angyalok, vagy marslakók után ácsingóznak. És közben nem veszik észre, hogy saját világunk a titok.

Egy norvég apa, aki nem akármilyen norvég: egy "németfattyú", és a fia útra kelnek Európán át, hogy megkeressék az évek óta saját identitását kereső anyát, aki talán Görögországban van. Történet a történetben, egyfelől utazunk apával és fiával, ott vagyunk az autóban és az európai kisebb és nagyobb városokban, ott vagyunk a különféle szállásokon, és hallgatjuk az érdekes, filozofikus beszélgetéseiket. Másfelől pedig belecsöppenünk egy másik történetbe, amit a fiú egy törpétől kapott helytelen (?) útbaigazítás után elért kisvárosban kap, egy aprócska, zsömlébe sütött könyvecske történetébe, ami a dorfi pék öröksége. Aztán rájövünk, hogy nem is két történetünk van, csak egy.

Mese a filozófia nagy kérdésein és nagyjain keresztül, akár gyerekek számára is teljesen érthető, olvasható formában. Lamentálás a lét mibenlétéről, a gondolatok szabadságáról, a tudásról és tudatlanságról, Isten születéséről és haláláról, az egész életről, megismerkedünk a filozófia nagyjainak gondolataival is az ókori görögöktől a 20. századig, és mindez egy pakli kártya segítségével.

Gyermekkorunkban még képesek vagyunk arra, hogy észrevegyük a csodát. Ám lassan-lassan a világ megszokássá válik számunkra. Felnőtté válásunk nem jelent mást, mint hogy eltelünk az érzékeink közvetítette élményekkel.

gaarder-jostein-e1551269842601.jpgMásodik olvasásom a szerzőtől, aki lassacskán a kedvencek közé "emelődik" nálam (ez három könyv után lehetséges. Meglátjuk, mit ad majd Anna világa számomra, az ugyanis a harmadik, ami most olvasásra vár tőle - a fülszöveg alapján sokat, egy baráti vélemény alapján nem sokat. Majd kiderül hamarosan :)). Szeretem, ahogy az élethez áll, és tetszik, amikor gyerekekről/gyerekeknek ír. Nem nézi őket hülyének, sőt, sok szempontból talán bölcsebbnek is, mint a felnőtteket. És ez tetszik, mert én is hasonlóan vélekedem. Nagyon sokáig napi kapcsolatban voltam gyerekekkel (mára már-már felnőttek), és sokszor jobb, érdekesebb és elgondolkodtatóbb beszélgetéseim voltak a 8-10-12 évesekkel, mint nagyon-nagyon sok felnőttel. Mert bennük még élt a kíváncsiság, ők még mertek kérdezni, ők még el merték mondani a saját kis gondolataikat és kétségeiket, és érdeklődésük mindenre kiterjedt. Beszélgettünk fizikáról, csillagokról, családról, szülőkről, testvérekről, gondolatokról, állatokról, sportokról, történelemről, könyvekről, ételekről, emberi testről, és sorolhatnám napestig: mindenről. És azt hiszem, hogy ahhoz, hogy egy gyerek megnyíljon előtted és merjen beszélni, csupán egy dolog kell: a tisztelet. Tiszteljük őt, mint egyént, mint embert. Fiatal kis embert, aki előtt még nagyon sok dolog áll és sokat kell tanulnia, de akkor is: embert. 

Milyen szomorú, hogy mi, emberek, valamennyien hozzászokunk ahhoz a szinte felfoghatatlan tényhez, amit életnek nevezünk. És talán halálunk órájáig eszünkbe sem jut, hogy milyen is valójában.

Jostein Gaarder pedig tiszteli a gyerekeket. Tiszteli és szereti annyira, hogy nekik (is) szólóan meséljen a filozófiáról, ahogy ezt tette a Sofie világában is. De nehogy azt gondolja bárki, hogy ez egy gyerekmese gyerekeknek: nem, épp annyit tud adni egy felnőtt embernek és sokat megélt aggastyánnak is, mint egy gyereknek. Talán ez Gaarder egyik titka: kortalan, amiket ír, éppúgy szól egy, a világgal éppen csak ismerkedő tízévesnek, mint a tízéves dédapjának, aki mögött már több áll, mint előtte.

Mindannyian fattyúk és mindannyian kártyalapok, méghozzá Jokerek vagyunk? Vagy csak néhány "kiválasztott" a Joker? Esetleg mindannyian különálló paklik vagyunk, akikben kallódik valahol egy használatlan Joker? Gondoljuk tovább ezeket a kérdéseket, bár a válaszra sosem jövünk rá, de mégis hozzánktesz, ha végigjárjuk. És miközben megismerkedünk apa és fia lassú, komótos, kényelmes utazásain át a nagyobb filozófiai eszmékkel, mi is átgondoljuk, hogy mi mit gondolunk róluk, mennyire tudunk azonosulni velük. Ezáltal közelebb kerülünk saját magunkhoz is. 

Senki el nem hiszi, hogy a világ milyen gazdag, ha éveken át gyakorolja, hogyan unhat rá.

Érdekes és gondolatébresztő könyv, amit nem érdemes gyorsan "kivégezni", többet ad kisebb adagokban, miközben persze tudni akarjuk a dorfi pékmester rejtélyét is, és még jobban megismerni útitársainkat, az önmagát elvesztett anyát kereső apát és fiát.

Köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadói Csoporthoz tartozó Noran Libro Kiadónak! A kötet elérhető a borítóra kattintva, kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.

Kíváncsi vagy az év egyik legjobb könyvélményére? Kattints ide!

Kövess minket Facebookon!

 

Noran Libro, Budapest, 2016
332 oldal
keménytáblás
ISBN: 9786155513640
Fordította: Szöllősi Adrienne

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr7614995382

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.