A varázslatos svéd folklór és a peremlét történetei

2019. szeptember 21. 07:55 - Arthur Arthurus

Mesék a peremlétről, amelyeknek elhiszed, hogy a mesés északon tényleg van varázslat.

3_7.png

Karin Tidbeck ezen könyvében egy csokor szürreális mesét hozott el nekünk az Agave Könyvek csapata. Van itt gépekbe beleszerető férfi és nő (ráadásul a nőnek még gyereke is születik a gőzgéptől, egy szénport fogyasztó csavaros gyerek), három matróna, akik csak esznek és esznek és esznek, és haláluk után a bennük fejlődő kis matrónát a matrónák húsával, zsírjával, agyvelejével táplálják az unokahúgok. Vannak mindenféle mesés, varázslatos lények a svéd folklórból, történetek és valószerű beszámolók, egy fura, kifacsart világ, ahol nem tud öngyilkos lenni, aki az akar lenni.

Néhány helyen az idő erőtlen és alkalmi jelenség. Hacsak valaki nem tart igényt az idő múlására, talán sor sem kerül rá, vagy csak részben történik meg, az események önmagukba kunkorodnak, hogy spirálokat és köröket hozzanak létre.

Hihetetlen irodalmi igénnyel megírt történetek, 2 oldalas szösszenetek és hosszabb kis novellák gyűjteménye ez a kötet, mindegyik egy teljesen kifacsart, furcsa világot mutat be. Hármat mondok a kedvencemnek belőle, az egyik a címadó történet: a Rénszarvas-hegy, amely egy kicsit nagyobb lélegzetvételű teljes történetet mesél el a vittrákról, ezekről a furcsa, emberszerű lényekről, akik a hegyek gyomrában élnek, de néha lejönnek onnan, hogy emberekkel párosodjanak. Az ember-vittra leszármazottak jó eséllyel lesznek őrültek, és ha egy családban született mentálisan gyenge, furcsa gyerek, akkor azt pusmogták, hogy biztos van benne vittra vér. Sara és Cilla, a két tizenéves lány családja is ilyen, anyjuk volt az egyetlen normális a testvérek közül, és dédanyjuk, Märet lehetett a vittra, akiről csak annyit tudtak, hogy valahonnan északkeletről származik, és a hegyről sétált le piros ruhájában, mielőtt hozzáment a dédapjukhoz. A két lány közül Sara az, aki mutat jeleket a furcsaságra...

5c5acbb1e8f33216ebc2fc1f8fc9764f.jpg

A másik kedvencem a Rebecka címet viselő történet lett, amiben nem is istenhívő, inkább istenfélő és -tudó emberek éltek, de ez az isten valószínűleg nem is isten ténylegesen. A főszereplő lányt valaki három napon át kínozta, és ettől ő olyan letargiába süllyedt, hogy meg akar halni, de nem megy neki. Ha felvágja az ereit, eláll a vérzés, ha nyugtatókat, altatókat vesz be és iszik rá, egyszerűen kihányja, stb. Barátja segít neki, és azt akarja, hogy végre döntse el, élni akar vagy sem, és tegyen valamit. Vagy ölje meg magát, vagy lépjen tovább. De azt nem tudja, hogy Rebecka ténylegesen öngyilkos akar lenni, csak nem tud. Aztán rájön a megoldásra, megtalálja a kiutat... Ez a történet és főleg a vége tényleg ütött. Életről, hitről, halálról és öngyilkosságról szól, kicsavart, kifacsart, elénk mégis tükröt tartó módon.

Kiskoromban képes voltam órákon át csak ülni és kibámulni az ablakon. Lehet, hogy egy bizonyos zene, vagy a szürkület, vagy egy bizonyos fényállás miatt. Kavargó érzés feszítette a mellkasomat. Akkor nem tudtam szavakba önteni. Csak tudtam, hogy valami van odakint. Hogy egy repedés keletkezett a világon, és sóvárogva vágytam oda.

A harmadik kedvencem egy tényiratnak tűnő írás a varázslatos, furcsa és csodálatos lényekről, a pyretekről szól, történeti iratok, beszámolók, az egyház hozzáállása, a népi folklór tudományos igényű, mégis a kutató személyes hangú beszámolója ezekről a lényekről. Ez a rész tényleg elhitette velem, hogy ott, a messzi északon ezek a lények élnek. Szinte félelmetes és varázslatos volt, ahogy hatott rám ez az áldokumentum-regény a tárgyilagos, hideg, mégis a felfedezés örömétől és izgatottságától, sőt, félelmétől átitatott hangú írás. El is gondolkodtam, hogy ha ez lett volna az első történet (vagy a Rénszarvas-hegy, esetleg a Rebecka), akkor lehet, hogy más első benyomásom lett volna. Akadt pár történet ugyanis a kötetben, ami nekem nem jött át, nem tetszett, és nem is értettem meg egészen, mi akart ez lenni, mert szólhatna erről is, arról is áttételesen - az emberi élet sivárságáról, az erőszakról, a kusza érzelmekről, a gondoskodás vágyáról, vagy csak simán az őrületről, az emlékezetről - de valahogy mégsem éri el azt a szintet, hogy azt mondjam, igen, ez egy furcsa, kifacsart, de mégis nagyon jó történet volt. Az első is ilyen, a telefonközpontos is ilyen, a Barnáról szóló is ilyen - bár abban van valami kis báj, azt hiszem, azt el kell olvasnom még egyszer. Az első történet után szemöldökráncolva tettem félre pár napra a könyvet, mondván, hogy oooookééé, én ehhez nem aludtam még eleget. Pedig éreztem a potenciált abban is, lehetett volna egy ennél jobb - szerintem jobb - történet, ami áttételesen a magányról, a szerelemről és az erőszakról szól, ennél hangsúlyosabb és értelmesebb módon.

4394928.jpg

Nagyon-nagyon furcsa kötet, őszintén szólva fogalmam sincs, kinek ajánlanám. Annak mindenképpen, aki érdeklődik az északi népek régi hiedelmei, hitvilága, lényei után - nekik akadnak ebben igazi csemegék. Annak is, aki szereti a fantasy-t. Karin Tidbeck, a szerző egyébként az utószóban elmesél néhány dolgot saját magáról, és ez kicsit más megvilágításba helyezi az egész kötetet. Egy nagyon különleges - egyesek talán őrültnek is neveznék - elme megnyilvánulásai és szüleményei ezek a történetek, amelyek tényleg mély irodalmi igénnyel lettek megírva. A nyelvezete nagyon tetszett, különösen a Dongóról és Rebeckáról szólóké.

Az idő iszonyatkeltő, emberi dolog volt.

A történeteket egy csapat szuper fordító ültette át nekünk magyar nyelvre: Ballai Mária, Benkő Ferenc, Bosnyák Edit, Farkas Veronika, Juhász Viktor, Molnár Berta Eleonóra. Mindenkinek van egy egyedi hangja, amit a történetekben észre lehetett venni, de mindegyikük igényesen adta vissza Karin Tidbeck furcsa történeteit. A borító pedig gyönyörű, hangulatos, nagyon beleillik abba a világba, amiről, amikről szól a kötet. Gratulálok a csapatnak!

 Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyvek csapatának! A kötet elérhető a borítóra kattintva, kedvezményes áron.

Ezt olvasd el, ha ismerni akarod a skandináv mitológiát!

Kövess minket Facebookon!

 

 

Agave Könyvek, Budapest, 2019
172 oldal
puhatáblás
ISBN: 9789634196365
Fordította: Ballai Mária, Benkő Ferenc, Bosnyák Edit, Farkas Veronika, Juhász Viktor, Molnár Berta Eleonóra

2019. szeptember 27-én ünnepli harmadik születésnapját a KultúrPara, ennek örömére egy napokon át tartó nyereményjátékkal várjuk olvasóinkat a Facebook oldalunkon, ahol több tucat könyv talál majd boldog gazdára. Kövess minket, hogy ne maradj le! :)

2393820.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr2715137252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.