Történelmi hősök, negyedíziglen megátkozva

2019. október 02. 06:03 - Carbonari

Könyvajánló - Miklya Luzsányi Mónika: az ecsedi boszorkány

miklya.jpgKi volt Enyingi Török Kata? Valóban boszorkány volt, ahogy a per is sejtetni engedte?
Kinek állt érdekében, hogy eltűnjön a történelem színpadáról, vagyona pedig elkoboztassék?
Képes-e a ma embere ítélkezés nélkül tekinteni történelmi hősökre?
Nagyon úgy néz ki, hogy nem. A szerző kapott hideget, meleget
a XVI. századi Török Bálint és az akkori kor bevett szokásainak
megjelenítéséért az érzékenyebb olvasóktól.

Az Athenaeum Kiadó izgalmas, alapos kutatások után, írói fantáziával kiegészített történelmi regényt tett le az olvasók elé a magyar 16-17. századi eseményekből, kihegyezve az utolsó Enyingi Török Katára, szót ejtve benne Báthory Gáborról, Enyingi Török Bálintról és leszármazottairól. Az izgalmas műben képet kaphatunk arról, hogyan élt akkoriban egy celeb pár, milyen szokások alapján lett kiválasztva egymásnak két fiatal, hogyan élt, milyen étkeket készíttetett egy főúri asszony, és mivel foglalkozott napközben a leggyakrabban.

Enyingi Török Kata 1580-85 körül születhetett. Korán árvaságra jutott, fiatal lányként az ecsedi országbírónál, Báthori István gyámsága alatt nevelkedett, a tőle fiatalabb Báthory Gábrissal együtt, aki később Erdély fejedelme is volt (a Báthory-Báthori írásmód nem véletlen). A gyerekek összemelegedtek és egyfajta pajtásiasság kötötte össze őket, amely később gyerekszerelembe, majd felnőttként mély érzésekbe fordult. Természetesen a kor nem engedte egyikőjüknek sem, hogy nem túl távoli rokonokként hivatalosan is egymáséi legyenek, vagyonról és egyéb szempontokról nem is beszélve. Mind a kettő házasságokat kötött mással, de időről időre egymás mellett kötöttek ki.bathorigabor.jpg

Báthory Gábor

Báthory Gábris még kisgyerek, amikor a történet elkezdődik. A bimbózó szerelem nagy indulatokra ragadtatja el a fiatal fiút, miközben Török Kata tudja, hogy sorsa ellen semmit sem tehet, férjhez fogják adni, a Báthory gyerek csak egy szép emlék marad. De addig is mesél, mesél vég nélkül Gábrisnak, II. Lajos magyar királyról, akiről biztosan tudja, hogy testőrei ölték meg, a mohácsi csatáról, Enyingi Török Bálintról. Ezeket az eseményeket ő mind "látta", hiába sokkal később született, mint ahogy az események megtörténtek. Mintha a szerző alá akarna játszani a későbbi boszorkánypernek, hogy tulajdonképpen volt is benne valami.

Telik, múlik az idő, Török Kata megözvegyül, Báthory Gábris felnő és országos ismeretségre tesz szert vagyona, predesztinációja és tettei alapján. Találkoznak, és már semmi sem akadályozza meg őket abban, hogy fizikailag is örüljenek egymásnak. Közben Kata látomásai alapján megelevenedik előttünk a törökverő Enyingi Török Bálint élete, király és hitváltásai, hogyan lavírozott a török, a Habsburg és Szapolyai között, mikor kiből mit tudott jobban kihúzni. Állhatatlan, pártütő, rablólovag, akinek se hite, se királya. Hogy csak élni és megmaradni szeretett volna, vagy élni, megmaradni és vagyonosodni, netán élni, megmaradni, vagyonosodni és hazát védeni, azt mai fejjel már senkinek sem feladata megítélni. Lényeg a lényeg, hogy érdekei szerint haladva, többször elárult királyt, rokont és legjobb barátot is. Magánéletében csapodár és nagy vérű volt, míg asszonya viszolygott a nemi élettől, nem mellesleg nehezen fogadta el és dolgozta fel ura stratégiai lépéseinek következményeit.tbma.jpg

Enyingi Török Bálint, ahogy a ma embere elképzeli

Báthory Gábor erdélyi fejedelem lett, megnősül, de továbbra is fenntartja kapcsolatát Török Katával. Nem titkolja, hogy szívesebben látná maga mellett fejedelmi asszonyként, és ismerős közegben gyakran óvatlanul is viselkednek. Mindenki tudja, hogy Báthory Gáborhoz Török Katán keresztül vezet az út. A férfi nagy szívvel bír, hatalmi helyzetében mindenkinek számolatlanul ad, akinek adhat és eszébe sem jut hogy valaki árulással fizethet nagylelkűségéért. Pedig akkor már Bethlen Gábor fenekedik ellene, és végül célhoz is ér.

1614-ben Török Kata boszorkányperbe lett fogva, amelyben fő és jószágvesztésre ítélik. Előtte az ország egyik leggazdagabb özvegyasszonya volt - Bethlen Gábor pedig szerette a pénzt, hatalma megerősítése céljából legendát legendával tört le. Hiszen Báthory Gábor elveszejtése az ő nevéhez fűződik, és sokáig élt a nép ajkán története (még a huszadik században is!). Bethlen úgy okoskodott, ha nevéhez Katán keresztül vérfertőzés, gyermekgyilkosság, szerelmi bűbáj kapcsolódik, az semlegesíti a mondák hősét (aki amúgy évekig temetetlen maradt).anna_3.jpgBáthory Anna, Gábris húga, aki Török Katával együtt, majd többször is külön boszorkányperbe lett fogva és végül jószágvesztésre ítélve

Ennyi a történet dióhéjban. Nagyon dióhéjban, mert töredékét sem adtam vissza a fenti sorokban. Élvezetes csatangolni középkori várudvarokban, asszonyi szobákban, várni vagy küldeni hírvivőket (a mai Posta és futárrendszer akkoriban még ismeretlen volt), ruhaanyagokat vásárolni és varratni belőlük kelengyét, fűszerszámért futtatni a szakácsnőt, gyerekekkel foglalkozni, babonákat hallgatni, gyógyfüveket gyűjteni... az olvasó előtt feltárul egy csomó hétköznapi tevékenység, de még a szex bevett szokásairól is szó esik. Gyakni nagyon szerettek az akkori nemes és köznépek is.bethlen.jpg

Bethlen Gábor, a híres ellenlábas

A történelem fura dolog. Nem kér elnézést, nem érdekli, ha megszépítik vagy elcsúnyítják. Csak van és legfeljebb vállat von, hogy mondjátok csak, én akkor is tudom, mi volt, hogy volt. Ahogy elnézem középiskolás korral bezárólagig a hivatalos történelemkönyveket, arra figyelek fel, hogy a bennük foglalt tények, adatok mind fekete-fehérek. Semmi árnyaltság, semmi elhajlás, semmi élet bennük. Mint a kockák, minden egybe illeszthető, flottul néznek ki, hézag közöttük egy hajszálnyi sem. Mintha az összes történelmi hősünk mind egy takaró szálig talpig becsületes, egyenes, szeplő nélküli ember lett volna, sőt, lehet, hogy még illemhelyre sem kellett soha kimenniük (kiizzadták). És amikor a gyanútlan törvény-, történelem-, és tekintélytisztelők kézbe veszik a szókimondó, kutatások alapján megírt művet, felháborodnak. Mert hű, meg ha, és így, meg úgy! Mert hogy ezt nem illik! Török Bálint törökverő hős volt és kész! Igen, törökverő hős volt. Meg csapodár, állhatatlan, pártütő, királyait és hitét úgy cserélte, mint más a gatyáját. Amikor 1541-ben lefogta a török, szabadságáért írásban odadobta nekik egész Dunántúlt és a fiait is túszul.

Nem mondom, hogy ezeket 12-18 éves fiataloknak tanóra keretében tanítani kell. De később nem árt, ha tudnak róla. Értem én, annyira jó lenne hinni abban, hogy ők mások voltak. Hazafiak, nemes érzelműek, lángoló lelkűek. Pedig csak tették a dolgukat, ugyanúgy, ahogy ma mi is hozzátesszük (vagy nem) saját cselekedeteinket a nagy egészhez, ahogy lehet. Öltek, öleltek, loptak, szerettek, kihasználtak lehetőségeket és elszalasztottak alkalmakat, két szép szem bűvöletéért átszelték vagy vérbe borították az országot is, ha kell. Harcoltak hazáért vagy simán csak vagyongyarapításért - olyanok voltak, mint most mi. Csak érdekes időben éltek. Mint most mi. Akkor a török és a Habsburg jelentett fenyegetést a hazára, most a globális felmelegedés.

Lehet, nekik egyszerűbb dolguk volt?

ecsedi.jpg
A kötetet az Athenaeum Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Idegen létformák és egyéb setiségek

000_fb_fokep.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr5815094142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.