Ég a házunk!

2019. október 07. 07:30 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Greta Thunberg, Svante Thunberg, Beata Ernman és Malena Ernman: Ég a házunk

Ég a házunk, és mi ülünk az asztalnál, és veszekszünk...greta-thunberg-4.jpg

Egyesek szerint nem is ég. Mások szerint nem teljesen biztos, ezért várjunk, amíg több bizonyítékunk lesz. Néhányan azt mondják, igenis ég, azonnal tennünk kell valamit. A füst egyre fojtogatóbb, a meleg elviselhetetlen: ki tudja, kijutunk-e élve? És akkor felpattan az asztaltól valaki: „tűz van!”. Egyesek szerint ez botrány, hiszen még hátra van a desszert és a szivar, és nincs az az isten, hogy ők erről lemondjanak. A többiek hőbörögnek: miért pont ő beszél, hiszen az iskolában a helye, nem szaktekintélye a témának, és különben is, biztosan áll valaki a háta mögött. Néhányan viszont elkezdik kiabálni: „tűz van, ég a házunk!”. Az emberiség önképe szerint az első két csoportba tartoznak a „normálisak”, a harmadikba a „szélsőségesek”. Törvényszerű hát, hogy egy „nem normális” kislány legyen a globális környezetvédelmi küzdelem vezéralakja.

2017 az az év, amikor 42 embernek több pénze volt, mint a Föld lakossága felének együttvéve. Amikor a világ teljes vagyonnövekedésének 82 százaléka a Föld leggazdagabb egy százalékának jutott.
Az az év, amikor a sarki jégpáncélok és a gleccserek a legnagyobb mértékben olvadtak.
Amikor 64 millió ember élt menekültként.
Amikor a szélviharok és a felhőszakadások több ezer halálos áldozatot követeltek, városokat árasztottak el és egész nemzeteket döntöttek romba.
2017 az az év, amikor az üvegházhatású gázkibocsátás újra emelkedni kezdett…

Ez a könyv fülszövege, és ennél frappánsabban és pontosabban nem lehetne megfogalmazni, mi történik most. Aggasztó a helyzet, sőt, én úgy gondolom, hogy jelenleg még ha minden ma élő ember a földön maradna, ha minden ma élő ember csak helyi élelmiszert és egyéb dolgokat vásárolna, ha minden mai ember legalább csökkentené a húsfogyasztását, akkor is kevés, amit teszünk, amit tehetünk. A jelenlegi életmódunk fenntarthatatlan, de kétségkívül kényelmes, arról pedig nem mondunk le. Inkább üldögélünk továbbra is az asztalnál, és elvitatkozgatunk róla, hogy még nem biztos, hogy ez az ember műve, hogy ez természetes folyamat, hogy különben sem "mi", hanem "ők" szaporodtak túl, aztán pedig panaszkodunk, hogy milyen őrült is az időjárás mostanában, hogy felénk alig van hó, hogy abnormális a hetekig tartó hőség, hogy hetek óta nem esett, vagy épp hogy el sem áll és visz mindent a víz, hogy pusztító szélviharok csapnak le, hogy nem kapunk levegőt a városban, hogy beindult a fűtési szezon, és a faluban meg lehet fulladni a füsttől, hogy nem fűt a vonat vagy épp hogy nem megy a légkondi az irodában. Közben várjuk a Kínából, Tajvanról, akárhonnan 5 nappal ezelőtt megrendelt cuccot az ebay-ről vagy az aliexpressről, hiszen képzeld, csak fél dollár volt, és boldogan ecseteljük, hogy jövő héten kiruccanunk Velencébe, mert csak párezer forint volt a repjegy. 

p07lw127.jpg

...amikor az ember rádöbben, hogy mindaz, ami a hétköznapjainkat alkotja – és amit normálisnak tartunk –, gyakran olyan messze van a normálistól, amilyen messze csak lehet.

Ez az életmód szép, kényelmes, finom ízeket és jó élményeket tartogat, de hosszú távon nem tartható fenn. Ahogyan a bolygó sem képes annyi embert eltartani, amennyi él. Minden valaha élt embernek a 7%-a ma is él egyes számítások szerint, és ez elképesztően sok. Köszönhető ez a fejlett orvostudománynak, hogy mindenki túlél szinte mindent, hogy mindenki szaporodik. Nyugaton a vezető halálok ma a rák, és ez nem feltétlenül rossz hír, mert azért lett az, mert drasztikusan visszaszorult a szív- és érrendszeri megbetegedésekből vagy agyvérzésből következő halál, hála annak, hogy sokan komolyabban veszik az orvosi utasításokat, vannak gyógyszerek, és egészségesebben élnek. Ez a jólét és az egyre fejlődő technológia, a nem fenntartható gazdálkodás pedig idő előtt a fajunk végét jelenti. Már ma milliónyi klímamenekült van, és évtizedeken belül valószínűleg ez a térség is élhetetlen lesz. De térjünk is át inkább a könyvre.

Szóval ég a házunk. Ezt a könyvet az egész család írta, rövid, 1-2 oldalas fejezetekre tagolódik, mindegyik egy-egy eseményt, emléket mesél el. Nagyon jól bemutatja a Thunberg-Ernman családot, azt, hogy Greta és a húga, Beata hogyan nőttek fel, vagyis még nőnek... hogy mi történt velük, hogyan derült ki a két lány állapota, milyen utat jártak be, és hogyan vált Greta egyik napról a másikra a klímaváltozás elleni harc arcává. Elég szomorú, hogy ebbe is belekeverik a pártpolitikát, ezzel is elodázva az elodázhatatlant. Néha eltűnődöm, vajon mi lesz, ha egyszer felnyílik az emberek szeme? És miért kell, hogy személyesen tapasztaljanak meg egy katasztrófát, mielőtt változtatnak? Miért nem vagyunk képesek tanulni a hibáinkból? A technológiánk és a lehetőségeink sajnos fejlettebbek, mint mi magunk, hiszen mindez evolúciós, természetes válasz. Azért nem sportolunk, nem mozgunk, mert az agyunk azt mondja, hogy tartalékold az erődet, és egyél, méghozzá rengeteg szénhidrátot! Ne mozogj, csak ha kell. Nos, ma nem kell, és egészségtelen, de finom ételek egész garmadája áll rendelkezésünkre. A következmény jól látható. Sokezer éve még az élet záloga volt az, hogy amit látsz, és ehető, megeszed, és hogy csak akkor futsz, amikor kell. Ma ez (is) okozza a halálunkat. Ugyanezen ok miatt a kényelemről nem mondunk le. Valahol belül él bennem, hogy szeretném végignézni, amikor az emberiség egyrészt rájön, hogy a klímaváltozást kur... szóval egyáltalán nem érdekli, hogy milyen a bőrszíned, milyen a vallásod, mi van a lábad között vagy kit szeretsz, egyáltalán nem érdekli, hogy hol élsz. Másrészt amikor elkezd ténylegesen tenni is valamit. Mutogathatunk a nagyokra, a nagy kibocsátókra, a nagy országokra, a nagyvállalatokra, de azt hiszem, a változás nálunk kezdődik. Mi döntjük el, mit veszünk meg és mibe fektetünk. Amíg mi, a legkisebb egység nem vagyunk képesek lemondani a kényelemről, nem várhatjuk el másoktól. Viszont mégis valahol belül remélem, hogy amikor ezek a folyamatok itt is tetőznek, amikor hatalmas, pusztító erejű viharok érik el Európát is, amikor hőhullámok szedik százezrével az áldozatokat, amikor elfogy a víz és kevés lesz az élelem... akkor én már nem leszek itt. Vagy már öreg leszek. De azért aggódom, mert ilyen eseményekből kijutott idén is. Franciaországban 46 fok, India egyes területein hetekig tartó szárazság, az aszály egész falvakat, több ezer ember életét vette el, a Csendes-óceán egy térségében pedig több szigetet elöntött a víz, családok százainak életével, házukkal együtt. Eközben növekszik az óceánok hőmérséklete, ami csökkenti a vízi élőlények számát, és erősíti a hurrikánokat, amelyek az Atlanti-óceán keleti feléről átvándorolnak Európa felé, régebben ezek csak kisebb-nagyobb viharokat okoztak Nagy Britannia és Norvégia partjainál, beljebb nem nagyon jöttek, de ma már a Dorian erős vihar formájában elérte Lengyelországot, a Lorenzo pedig épp most tart Magyarország felé erős széllökésekkel. Új ismerősökként köszönthetjük őket is, a Mexikói-öböl térségében és Amerikában pusztító hurrikánok erős viharmaradványait hamarosan rendszeresen.

De már megint nem a könyvről beszélek. De végül is a könyvnek is épp ez a célja. A nagy, okos, bölcs, férfiközpontú emberiség, amely olyan elméket "termelt" ki, akik minden elképzelhető és elképzelhetetlen felfedezést megtettek, rászorul egy 16 éves Asperger-szindrómás svéd lányra? És igen. (Tudtátok egyébként, hogy az Asperger-szindróma nem betegség? És hogy pl. Bartók Béla is Aspergeres volt, ahogy számos nagy tudós és elmélkedő mutatott autisztikus jeleket? Egyes elméletek szerint az emberiség fejlődésében és a történelemben is tetten érhetőek az autisztikus tulajdonságok, és ezek hatottak az evolúcióra, jócskán lendítve rajta. Nem kizárt, hogy az első idióta, aki el mert térni a megszokottól, szintén autisztikus tulajdonságok miatt merészelt lemászni a biztonságosabb lombkoronából a veszélyes talajra. De ezt már régen mondom én is, ha nem lennének azok a felháborító emberek, akik eltérnek a "normálistól", és mindig mindenki hallgat a bölcs eleire, még mindig nem másztunk volna le a fáról...)

Bármi történik is, nem adjuk fel.
Próbálkozunk…
Egyenesbe hozzuk egymást.
Lehet, hogy soha többé nem leszünk százszázalékosak, de mindig lehet kicsivel jobban lenni, és ebben van az erő.
Ebben van a remény.

12566806-6946815-image-a-25_1555932268615.jpgA Thunberg-Ernman család mesél saját magukról, a lányaikról, arról, hogyan jöttek rá, hogy a helyzet tényleg tarthatatlan, arról, hogy Malena Ernman, aki világhírű operaénekes, hogyan élte meg az egészet, milyen nehéz és rögös út vezetett el idáig, miközben tényleg egyik napról a másikra kerültek (legalábbis Greta) rivaldafénybe. Eszembe jut Stephen Hawking, aki utolsó éveiben előszeretettel riogatta azzal az emberiséget, hogy változtatnunk kell az életmódunkon, meg kell akadályoznunk a tömeges kihalást és a biodiverzitás csökkenését, mert ezek most miattunk mennek végbe. Mégpedig azért, mert a nálunk fejlettebb földönkívüli lények az oly ritka életet meg fogják menteni. Tőlünk. Már akkor is azt gondoltam, amit most is: sületlenségeket hord össze, de jó célból. És ez az a helyzet, amikor a cél szentesíti az eszközt. Szerintem. Mert az emberiség léte a tét. A szülők szeretik hangoztatni, hogy mindent megtesznek a gyerekeikért. Akkor kezdjék azzal, hogy élhetőbbé teszik a világot, hiszen a gyerekeik öröksége az, amit a végletekig kihasználnak. Sőt, még találóbb: nem a felmenőinktől örököljük a bolygót, hanem az utódainktól kapjuk megőrzésre. 

Egyértelmű, hogy mindaz, amit ma teszünk, kevés. Sőt, nullával egyenlő. Egyértelmű, hogy ennek a könyvnek sem és sokminden másnak sem lesz hatása, hacsak nem a klímaszorongás. Egyértelmű, mert ez van most is. Kíváncsian várom, mikor és hogyan ébredünk fel. És hogy mi kell hozzá. Egyelőre még alszunk, és szépeket álmodunk...

Jó reggelt!

Köszönöm a lehetőséget a Corvina Kiadónak! A kötet elérhető a borítóra kattintva, kedvezményes áron.

A világ végének vége

Kövess minket Facebookon!

 

Corvina, Budapest, 2019
288 oldal
puhatáblás
ISBN: 9789631366051

A kötetet ma akár meg is nyerheted a Kultúrpara születésnapi játékán a Facebook oldalunkon! Kattints a lenti képre a részletekért! :)

000_fb_fokep.jpg

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr6915192666

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.