Az ember, akinek egyetlen képe többet ér, mint Picasso életműve

2019. október 15. 00:02 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Salvador Dalí: Salvador Dalí titkos élete

"Csak egyetlen embert nyúznak meg elevenen ebben a könyvben, és az én leszek. Nem szadizmusból vagy mazochizmusból teszem, hanem narcizmusból."

1000509261001-1253139612001-bio-mini-bio-salvador-dali-sf-2017-07-21-14-12-50.jpg

Ez a könyv a 20. század egyik legmeghatározóbb festőjének, Salvador Dalínak az önéletrajza, az őrült és zseni szürrealista önhitt - de sokat nem is tévedő - élettörténete. Hiszen Dalí azt emeli ki leginkább e könyvében, hogy ő maga és művészete mennyire egyedi, hogy egyetlen képe többet ér, mint Picasso egész életműve (mondjuk én ebben nem vitatkoznék vele). Dalí nem csak különleges képeiről és beteg, de mégis elvarázsolt látásmódjáról ismert, foglalkozott a művészet szinte minden ágával, beleértve a zseniálisan felépített önmarketingjét is.

Az életem, ez a folyamatos harc a személyiségem kifejezésre juttatásáért, minden pillanatban az „ énem” újabb győzelme volt a Halál felett, miközben a környezetemben csak örökös megalkuvást láttam ezzel a halállal szemben.

dali-hero.jpg

Vajon kiderül ebből a könyvből, hogy mindebből mennyi volt csak álca, és mennyi valóság? Hiszen egy ember, főleg egy olyan, aki keresi és vadássza a sikert és a nyilvánosságot, úgy él, hogy valós élete, valós személyisége csak a legbelsőbb körnek maradjon meg. Sok művészről derül ki haláluk után, sokan már életükben is vállalják, hogy bizony velük nem könnyű az élet. A közönség csak a sikert és a csillogást látja és irigyli - azt nem tudja, hogy mindez mit is jelent, hogy milyen lelki és pszichikai problémákhoz vezethet, hogy milyen hatalmas nyomás. De az olyan személyiségek, mint Dalí volt, aki keresi és hajszolja a sikert, az elismerést, másképp élik meg. Dalí exhibicionista volt, de kétségtelenül és vitathatatlanul tehetséges és sokoldalú művész.

"Hányszor megállapítottam már, hogy az őrültek vonzzák az őrülteket! Bárhova is megyek, az őrültek és az öngyilkosok díszsorfala vár ott rám. Ösztönösen tudják, hogy közéjük tartozom, bár elismerik, hogy egyetlen apróság mégiscsak megkülönböztet az őrültektől: az, hogy én nem vagyok őrült."

7_ramon_pichot_platja_de_sa_sabolla_cadaques_i_far_de_cala_nans_amb_llum_de_tarda_c_1900_colleccio_particular_cjosep_casanova.jpg

Ramón Pichot festménye

Salvador Domingo Felipe Jacinto Dalí i Doménech, katalán nevén Salvador Dalí i Doménech 1904-ben született Figueres-ben, a katalón városkában. Apja jegyző volt, egyetlen testvére, egy húga született 4 évvel később. 1916-ban került a művészet közelébe, amikor a nyarat a Molí de la Torre-ben, vagyis a Malomtoronyban töltötte, az épület a Pichot család tulajdona volt. Ramón Pichot képei által a fiatal Salvador megismerkedett az impresszializmussal, érdeklődése pedig nem lankandt a művészet iránt. 1919-ben már saját kiállítása volt a Városi Színházban (később Dalí Múzeum). Barátaival megalapították a Studium c. kiadványt, melyben első írásait publikálta, és naplót kezdett írni.
Jóbarátja volt Federico Garcia Lorca, és az művészeti akadémiától kezdve pályája felfelé ívelt. Az 1920-as években fordult érdeklődése a szürrealizmus felé.

Ez a könyv a végére ér. Az írók általában az életük vége felé szokták megírni emlékirataikat. Mindenkivel ellentétben nekem értelmesebbnek tűnt, ha először megírom, s azután megélem az emlékeimet. Megélni! Ehhez tudni kell felszámolni az élet első felét, hogy immár bőséges tapasztalatok birtokában vághassunk neki a másik felének. Megöltem a múltam, hogy megszabaduljak tőle, ahogy egy kígyó szabadul meg őreg bőrétől. Az én régi bőröm a háború utáni korszak alaktalan, forradalmi élete volt. Ezek az utolsó sorok jelentik számomra az utolsó görcsös rángásokat, melyeknek köszönhetően felejtésbe taszíthatom a múlt utolsó elemeit, melyek még hozzám tapadnak.

il_570xn_995740409_gdcf.jpg

Ez a könyv egy kalandos, érdekes életutat bejárt különös, mély gondolkodású ember memoárja, mesél az útjairól, a gondolatairól, melyek sokszor kuszának hatnak, vagy csak lazán kapcsolódnak, valódi asszociációs játék értelmezni sorait úgy, hogy ne vesszünk el köztük. Fiatalon, 36 évesen írta ezt a könyvet, amely így mentes azoktól a "hibáktól", melyeket egy életútja végén, évtizedes távlatokba visszatekintő ember ír. Elmélkedései megragadóak és egyben furcsák, akár megbotránkoztatóak is lehetnek egyeseknek. Egy biztos, én élveztem a lubickolást ennek a különös elmének a különös gondolataiban, tetteiben és kalandjaiban, még ha nem is értettem vele egyet sokszor.

Köszönöm a lehetőséget a Helikon Kiadónak! A kötet elérhető a borítóra kattintva, kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.

Az első ember a Holdon - Neil Armstrong élete

Kövess minket Facebookon!

 

Helikon, Budapest, 2019
404 oldal
keménytáblás
ISBN: 9789634792727
Fordította: Balla Katalin

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr6915188104

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kéki béla 2019.10.16. 00:10:54

Kár a cenzúráért. Hótt felesleges.

Dali... Néha úgy érzem, nem kicsit volt elmebeteg, de imádom a képeit nézegetni.
Érteni általában nem értem, ha egyáltalán van mit érteni rajtuk, de nagyon tetszenek.