Vigyázz! Iszonytató mesék jönnek!

2019. október 23. 00:58 - Carbonari

Könyvajánló - David Williams: A világ legrosszabb gyerekei 2

p1120540.JPGKiskamaszaink lelkivilága egyszerre rettenetes és mégis érthető.
E kettősséget oldja fel számukra ez a mesekönyv. 
Finnyás Fajsz, aki ellen fellázadnak a zöldségek,

Borzadály Hildegárd, aki imádja a férgeket,
vagy Lusta Ádi, aki sosem ír leckét, ezért megleckéztetik...
Hja, a rendes gyerekek uncsik!
De ők...

A Kolibri Kiadó olyan mesekönyvet tett az olvasók elé David Williams tollából, amely újabb 10 meséről szól, A világ legrosszabb gyerekei 2 címmel. Igen, ez azt jelenti, hogy van előzménye is a műnek, de a két kötet önállóan is élvezhető. A rajzokkal teli kötet illusztrátora Tony Ross.p1120538.JPG

Mindenekelőtt le kell szögezni: ha bájos, üntyüm-püntyöm mesékre vágysz és csakis ilyeneket olvasol vagy olvastatsz gyerekeiddel, akkor ezt nem neked találták ki. A mű tökéletes példánya az angol abszurd humornak. Elborzaszt, meghökkent, kínos kacagásra késztet, olyan, mint egy mini Monthy Pyton. A rajzok élénkek, elevenek, leszöknek a lapokról és beleégnek az agyadba, megbotránkoztatnak, miközben belevaló unokahúgod meg csak nyerít rajta, hogy de nahát, és kúúúl, és ilyen nincs, de király! Te pedig, a mértéktartó felnőtt, a komoly, megfontolt személyiség szintén azt gondolja, hogy ja, ilyen nincs. Azaz mégis van. Kénytelen vagy megállapítani, hogy a műnek nem neked kell tetszenie, hanem neki. És ha neki tetszik, ez kifacsart, végletekig eltúlzott cucc tetszik neki, akkor csak annyi dolgod van, hogy kinyisd a pénztárcád és kiperkáld érte az árát. Neked nem kell elolvasni.

p1120539.JPGIgen, szeretünk a gyerekeinkre úgy gondolni, mint komoly kis felnőttekre, akik úgy gondolkodnak, mint mi. Hát, hölgyeim, és uraim: nem úgy gondolkodnak. Peeersze, nagyon igyekeznek, amikor szem előtt vannak, hogy úgy viselkedjenek, ahogy mi előírtuk, de amikor egyedül vannak, saját köreikben... szerelj be egy mikrofont a szobájukba, vagy hagyd ott a mobilodat nem túl feltűnő helyen, vételre állítva. Meg fogsz lepődni, hogy a te illedelmes, tisztelettudó kisleánykád vagy a nagy ló fiad miről és hogyan beszél a barátnőjével, barátjával. Lehet, hogy anyu nagyon rendes, de tökciki és uncsi a folyamatos aggodalmaskodásával, sapka-sál mizériájával, meg két salátalevél ebédjével és amúgy is elolvad a szomszéd pasi nézésétől, szóval... A matektanár meg szupi jóképű hapsi, de baromi öreg (26 éves amúgy) ... Úúúúú, láttad már a csöcsös Marit, milyen szőrös a karja? szerinted ott milyen lehet?? (Ez inkább fiúduma.) Sőt, ha iskolába menet találkoznak egymással az öri barik, akkor a köszönés után ilyesfajta dumákat hallhatnál, ha hallhatnád: - Tanultál? Mire a válasz: - Hülye vagy, hogy tanultam volna! Mert ez a sikk, és akkor is, ha tanult. Ehhez képest Lusta Ádi, az egyik mese hőse sehol nincs, pedig ő sem csinált sosem házit. Sőt, ha továbbmegyünk, hallottam én már kiskamasztól (aki a mesék célcsoportja) olyat is, hogy barkochba, lőjük egymást tarkóba. És aztán idiótán nyerített mellé az illető. Abszurd ez is, nem? Igaz, a tanári kar az igazgatóval az élen nem így gondolta, és üstöllést berendelték a szülőket némi nevelési célzattal. (A szülőket megnevelni, ha már a gyereket nem lehet.)

Mit tenne itt a tanári kar, ezekkel a mesehősökkel? Gyanítom, ma már nem sok mindent. Annyi abszurd olvasható tankönyvekben is (amúgy hálistennek), hogy egészen hozzáedződtek. Már csak kevesen botránkoznak meg ezeken is, és lesz belőlük Facebook poszt.p1120541.JPGA mesék eltúlzottak, kihegyezettek, groteszkek, abszurd történetek. Kisarkítva, felnagyítva vitatnak meg problémákat, amelyek bármelyik kamasszal előfordulhatnak. Például, ha kistestvére születik, abszolút át fogja tudni érezni Éhes Dénes történetét - nem csoda, hogy a testvérféltékenységre szabályos iparág épült már. Ugyanúgy a többi mesének is megvan a maga helye és ideje az életükben. Kiélhetik benne elfojtott vágyaikat, ösztöneiket, és úgy gondolkodhatnak a mese idejére a megélt valóságukról, ahogyan első blikkre is szerették volna. Legalább titokban, kis ideig. És olyan idétlenül röhöghetnek rajtuk, ahogy mindig is szerettek volna, ha nem lennének állandóan szem előtt és nem szólnánk rájuk ilyenkor ingerülten, hogy légy szíves. Mert gyerekeink életében mindenütt előfordulnak Konyikasztárok fantasztikus Ego-Faktorral, Kegyetlen Klarissza macskakínzók, Telhetetlen Benedekek, Dinka Tinkák, akik kiírják, hogy Megánnak Klotyószagú a szája, amely jelenségekkel nem nagyon tudnak mit kezdeni. Itt pedig a kifordított humor segít megélni és túlélni azokat a buktatókat, amelyekkel bizony a maguk szintjén a felnőttek sem mindig tudnak mit kezdeni.

Nos: elég bátor vagy ahhoz, hogy megismerj öt rettenetes lányt és öt rettenetes fiút?
Mindenesetre kösd fel a gatyát hozzájuk!

vilag.jpg

 

A kötetet a Kolibri Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

A Várnegyed titkai

Balatoni nyomozás

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr815135364

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lényeglátó 2019.10.23. 07:56:00

Cenzor a bíróság előtt!
Bíró a vádlotthoz: „Hogyan történhetett ez meg?” Hol volt a maga szeme, esze, felfogása? Részeg volt kend, vagy elment az esze? „balsors, akit régen tép”! Ki itt a balsors? A mi áldásos kormányzati működésünk? Ön mire gondolt? Mi értendő ez alatt? Ön ezt engedi, hogy ez nyomtatás útján terjesszék? Eszénél volt maga, részeg disznó, mikor ezt nyomdába engedte! Ahelyett hogy a rendőrhatóságnál azonnal feljelentette volna? A szerző azonnali letartóztatását kezdeményezve! Ki ez a Kölcsey? Kurta nemes? Prókátor! Félszemű? Szóval nyomorék! Elégedetlenkedő! Nem elég, hogy élhet? Kenyere van! Az úr és az uralkodó kegyelméből! Hallatlan! Megengedhetetlen! És maga ezt megengedte! Egy Tiszaháti paraszt ilyet merészeljen, az ön vegzálása alatt. Esze Tamás, Vak Bottyán Kuruc kutya a fattyúja! A gyalázatos „megbűnhődte már e nép!” Majd én, majd mi mondjuk meg, mikor bűnhődtek eleget! A lázadó csűrhe! A Dózsa trónján, karóba húzva, felnégyelve, eke elé fogva se bűnhődött eleget, az uralkodója ellen lázadó magyar csűrhe! Kötél általi halállal való megbüntetése se elég ennek a csűrhének, se magának!
„Megbűnhődte már a múltat s jövendőt”? Ezer évi keresztre feszítéssel se bűnhődte meg a múltját se! A jövendőt meg? Amit ezután fog elkövetni ellenünk? Az álmait is meg kell ölni. Ki kell ölni belőle, hogy álmodni merjen, hogy álmai legyenek! Fel kell négyelni, darabjait kutyák elé vetni, azok falják fel, emésszék meg! Háromszor nem engedni! fel kelni! TRI A NON!
Tűzzel, vassal, ha kell haddal eltiporni, ha fejét felmeri emelni, hogy urára ellenségesen nézzen!
Vagy maga ezt, nem igy látja? Megengedi, e vérlázitó bevezetőt? Ezt a rettenetet! Felhívást a lázadásra? Mit tud, felhozni mentségére?
1990 ben valamikor
Egy bolondos ötletem a Himnusz sorsa témához kapcsolódóan