Elfojtott emlékek, múltban gyökerező jelen

2019. október 30. 06:22 - Carbonari

Könyvajánló - Agnes Karinthi: Testvérlélek

child.jpgGyerekkorban elhangzik egy kérdés a fiútól: hozzám jössz feleségül? Igen, lobogja a kislány, és ennyiben maradnak, de később elszakadnak egymástól.
Amikor a túlfűtött érzelmektől dagadozó fiú sok-sok év után felkutatja őt, a lány furcsán tétova, már-már kívülálló. Vajon milyen titkok feszítik őket?

A Kossuth Kiadói Csoporthoz tartozó Noran Libro Kiadó a híres Karinthy családba tartozó Karinthi Agnes művét hozta el az olvasóknak, Testvérlélek címmel. Igazi, családi munka ez. Karinthi Agnes a család francia ágába tartozik. Anyja, Karinthy Ferenc nevelt lánya, Karinthy Judit, fordította a történetet magyarra.

A mű lélektani dráma. Szoros mondatai megfogják az embert, és nem eresztik. Philippe Bérichon húsz év elteltével felkutatja testvérlelkét, gyermekkori szerelmét, Anne Rambaud-t. A fiú lelke szinte reszket, amikor becsenget hozzá, de a lány arcán semmiféle felismerés nem dereng. Philippe nem adja fel, találkozókért kuncsorog, a lány egyetlen pillantásáért is reszket. Elég hamar kiderül a dráma magva: Phillippe gyerekkorában családja egy évvel korábban elköltözött arról a településről, ahol Anne-ék akkoriban laktak, és azóta szinte semmit sem tudott róla, Anne élete azonban Philippe eltűnése után két részre oszlik, egy bizonyos baleset előttre és a baleset utánra.
young.jpgMi történhetett? Miért zárkózik el Anne immáron betegségekben szenvedő anyja attól, hogy akár emlékezzen is az akkor történtekre? Anne úgy fogalmaz: rájuk szakadt az ég, az anyjára és reá, az anya pedig úgy döntött, elvágja Anne-t a múlttól. De most itt ez a Philippe Bérichon, aki... aki vajon mit fog tenni? Egyelőre vacsorára hívja egy nívós étterembe. A fiú nem gazdag, de a múltban sokat garasoskodott azért, hogy ezt megtehesse a mában. A jelenetek egymás után zajlanak 2015-ben és húsz évvel azelőtti síkon, mintegy magyarázatot adva a lány tétovaságára és a fiú túlfűtöttségére. Titkok bomlanak ki az olvasó előtt, előbb csak a felszínt kapirgálva, majd egyre mélyebbre hatolunk, mint az operáló orvosok a szikével, hogy a baj gyökerét megtaláljuk. Rohamléptékben lesz egyre inkább rosszérzése az olvasónak, itt-ott egy-egy elejtett és elrejtett szó, indulat, oldalvágás miatt, hogy a végén egy banális, de a külvilág elől mindvégig takargatott kettős mércére bukkanjunk. Hogy amíg.. addig oké, de amikortól nem, onnantól halálos ellenség vagy. És a titok leplezésétől való félelem minden félnek életbevágónak látszik. Az egyik a közönségességig durva, igazságtalan és ellenséges lesz tőle, a másik megköti magát és apátiával határos közönybe burkolózik, csavarva egyet az eddig sem szokványos vagy szabványos eseményeken.manik.jpgAhogy haladtam a cselekményben, úgy kezdtem drukkolni a lánynak, hogy történjen végre már valami jó is vele, és úgy kezdtem el félni és félteni őt a fiatalember túlfűtöttségétől. Nem szeretem a túlzó érzelemkitöréseket és az abból fakadó váratlan helyzeteket, ódzkodom tőlük, mert (általában) semmi jó sem származhat belőlük. Amúgy is idiótaságnak tartom - majdnem azt írtam, a szerelmet - a nagy, rózsaszín érzelmeket, viszolygok tőlük. A túl nagy szerelem túl nagy bukást hordozhat magában, nem törvényszerű, csak előfordulhat. A rám kivetített érzelmeket néha csak a másik látja, amikhez nekem ... isten bocsássa meg, semmi közöm sincs. Hogy is magyarázzam meg a fenti mondatokat? Van nekem egy drága emberem, aki még kapcsolatunk hajnalán oda talált nyilatkozni, hogy aki őt nem szerette, ő ennek tudomására jutásától egy árva gondolatot sem pazarolt a továbbiakban az illetőre. Tudod, mondta, aki engem nem szeret, azt én sem szeretem. Sokáig nem értettem ezt a pár szóval odavetett mondatot (kegyetlen? érzéketlen? közömbös? önző?), de Karinthi Agnes műve világosságot gyújtott. Nem lelketlen kijelentés ez, hanem magas fokú önvédelmi mechanizmus, aminek nagyon is helye van az ember életében. Ha nem is tudjuk megparancsolni magunknak, kiért lobogjunk, de azt feltétlenül, hogy kiért nem érdemes, legyen az szerelmi, baráti vagy családi kapcsolat.agnes.jpgA szerző, Agnes Karinthi

Anne úgy van vele, amikor Philippe erősködik kapcsolatuk szorosabbra fűzésével: miért ne? Lehet, hogy ez a férfi élete sansza. Hiszen neki is szüksége van szerelemre, támaszra, egy vállra, amely elbírja őt és problémáit. De vajon milyen árat kell fizetniük érte? Milyen titkok feszítik saját és családjaik múltját? Mi lehet Philippe családjának hátterében? Mi rejtőzik az apa közönséges macsósága mögött? A régi haverok miért rajongják körül Philippet pusztán azért, mert ő Michou fia? Jó ez vagy rossz vajon a nagy egész tekintetében?

testver.jpg

 

Köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadói Csoporthoz tartozó Noran Libro Kiadónak! A kötet elérhető a borítóra kattintva, kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.

Kíváncsi vagy az év egyik legjobb könyvélményére? Kattints ide!

Mindannyian kártyalapok vagyunk egy pakliban

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr9015172246

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása