Háborúból menekült lányok szívszorító történetei Malala új könyvében

2019. november 16. 07:45 - GReni

Malala Yousafzai: Nincs ​más út - Az én utam és menekült lányok történetei a világ minden tájáról

Nem mindenkinek jut béke. A háború elől menekülve milliók kénytelenek elhagyni az otthonukat és a menekültlétben új életet kezdeni. Malala, a Nobel-békedíjas fiatal aktivista új könyvében megismerhetünk néhány szívszorító történetet.kobra_malala-by-emanueleguzzardi-13.jpg

"Mindig megdöbbenek azon, hogy az emberek mennyire magától értetődőnek tartják a békét. Én minden nap hálát adok érte.
Nem mindenkinek jut béke. Férfiak, nők és gyerekek milliói élnek háborúban, számukra a valóság az erőszakról, elpusztított otthonokról és ártatlanul kioltott életekről szól. Ha pedig biztonságban akarnak élni, egyetlen választásuk marad: elhagyni az otthonukat, és a menekültlétet "választani". Nem mintha ez valódi választás lenne."

Sajnos sokan elfelejtik, hogy a menekült is ember. Malala tíz évvel ezelőtt Pakisztánból kényszerült menekülésre további két millió emberrel együtt. Ezzel a könyvvel az a célja, hogy felnyissa az emberek szemét, hogy a világ közel 70 millió menekültje semmiben sem különbözik tőlünk, átlagos, hétköznapi emberek. Nagyon sokszor élet és halál között kellett választaniuk, amikor útnak indultak, most pedig újra kell kezdeniük. Megtanulni egy új nyelvet, megismerni egy új kultúrát, egy új életmódot is el kell sajátítaniuk.

A kötetben nemcsak az ő történetéről olvashatunk, hanem lányok megrázó élettörténetéről is, akik a világ más-más pontjairól voltak kénytelenek menekülni. Az első fejezetben elmeséli saját szívszorító történetét. Hogy miként élték meg a tálibok Szvát-völgybe érkezésének első hónapjait, majd miként durvult el a helyzet és vált ez a csendes, gyönyörű vidék véres, kegyetlen csatatérré. A hadsereg megjelenése először reményt jelentett, de valójában csak azt jelentette, hogy a harcok már a szomszédban folynak. Mindennapossá vált a bombák robbanása, a fegyverropogás. Ekkor már blogot vezetett, ahol leírta miként nyirbálták meg a jogaikat, hogy már iskolába sem járhatnak a lányok, ha pedig valaki nem tesz eleget, akkor lebombázzák az épületet az ártatlan gyermekekkel együtt. Több száz iskola zárt be és több tízezer gyerek jövője kérdőjeleződött meg akkor. Aztán annyira elmérgesedett a helyzet, hogy 2009-ben végül el kellett hagyniuk a völgyet, amikor a tálibok és a hadsereg összecsapott. 

"Mégis miféle választás volt ez? Ez volt a térségünk ítéletnapja. Sem nekünk, sem a többi embernek nem volt szabad választása: a túlélésért hoztuk meg ezt a döntést."

Elképzelni sem tudom milyen lehet ezt megélni. Pláne, hogy még csak tizenegy éves volt akkor. Napokig utaztak bizonytalanságban. Rokonokhoz mentek az ország másik részére. Majd városról városra járva különböző rokonoknál húzták meg magukat. Néhány hónap után reménnyel töltötte el őket, amikor azt mondták hazatérhetnek. De már nem volt haza. Egy romokban álló kísértetváros.

"A házakat vagy szétlőtték, vagy romba dőltek. Az út közepén kiégett autók álltak. De azt is észrevettem, hogy az álarcos, turbános, hosszú szakállú férfiak, akik mindezt okozták, nem voltak sehol."

Kemény munkával, de végül az élet visszatért a régi kerékvágásba. Teljesen nem sikerült felszámolni a tálibok seregeit, akiknek nem tetszett, hogy Malala ismertségét, blogját arra használja, hogy megmutassa a világnak miként állítják helyre az iskolákat, álmodozott arról, hogy tanulmányai végeztével politikai pályára lép, és a lányok oktatásáért fog kampányolni. Majd 2012 októberében a tálibok rálőttek a tizenöt éves lányra. Mesterséges kómában tartották, majd elszállították Angliába. Ismét menekülnie kellett otthonról.

"És mégsem törtem meg."

Rá kellett döbbennie, hogy már sosem térhet haza. Ez az új világ lesz az otthona. A tálib fenyegetések és a személyes támadás után már épp azon gondolkodott, hogy feladja. De a világ minden tájáról leveleket kapott, ezerszámra, amelyekben megköszönték azt, amit tesz, támogatni akarták az ügyet, segíteni akarták a küzdelmet, hogy a lányoknak is joguk lehessen tanulni. Pontosan tudja milyen az, amikor hátra kell hagynod az otthonod, mert veszélyes. Aktivistaként rengeteg hozzá hasonló sorssal találkozott, ezek közül találunk tizet a kötetben.

malala-b51ace22197a0bea6570a6c710e3130b8733eecb-s800-c85.jpgMalala Yousafzai 2015-ben egy szír menekülttábor iskolai megnyitóján Libanonban (Fotó: WAEL HAMZEH/EPA /LANDOV)

A legfélelmetesebb, legszívszorítóbb történet egy testvérpárról szól. Tizenhat és tizennyolc évesek voltak. Nagyanyjukkal éltek, míg anyjuk az Egyesült Államokból segítette őket és mindent megtett azért, hogy a két lány is kimehessen hozzá, ám Jemenben annyira eldurvultak a dolgok, hogy sürgősen Egyiptomba kellett menniük. Ott aztán elkezdték intézni a vízumot, ám csak az idősebb testvér, Zajnab kapta meg a papírokat. Így ő útnak indult Minnesotába, miközben húgának még várnia kellett. Rémes volt olvasni, hogy miként élték meg, hogy el kellett válniuk. De az újabb pokol csak ezután jött.

Szabrín Egyiptomban megismert pár jemeni lányt, akik elmondták, hogy van mód Európába jutni 2200 dollárért. Hosszú buszút, alvás egy raktár betonpadlóján, újabb busz, majd egyik hajóról a másikra nyomorúságok körülmények között. Majd három órányira az olasz partoktól elfogyott az üzemanyag. Egy napja nem ettek és nem ittak, egy dobozta intézték a dolgukat a hajón és mindenki a haláltól rettegett. Aztán megláttak egy hajót és megérkezett a segítség. Közben az Államokban anyja és nővére egy hónapon keresztül halálra aggódta magát, mert nem hallottak Szabrínról.

Ezután sem volt könnyebb, mert bár megérkezett az üzenet fb-on, hogy biztonságban van Olaszországban, nehézséget okozott nethez jutni, telefonálni pedig végképp. Alig tudtak beszélni, hónapokon keresztül néhány naponta egy-egy sor. Majd menekülttábor Hollandiában, aztán Belgium és még mindig nincsenek papírjai. De rátalált a szerelem és 2018 novemberére várták az első gyermeküket. Míg Zajban az egyetemmel teljesíti be álmait, Szabrín más utat jár be. De, ami engem legjobban megfogott kettejük történetében, hogy Zajban a háború, a menekülés, a sok rettegés után még mindig képes hinni a happy endben:

"Hiszek abban, hogy minden történetnek lehet boldog befejezése, és én azon fogok dolgozni, hogy az én történetemnek is boldog vége legyen.
Nagy álmaim vannak. És azt akarom, hogy a húgom, és mindenki más, aki ilyen sok nehézségen ment át, szintén merjen nagyot álmodni." 

Ismerünk meg többek között szomorú, ijesztő történetet Kolumbiából, Guatemalából, Kongóból és Szíriából is, de emellett olyan szívmelengető történet is helyet kapott a kötetben, ami olyan nőkről szól, akik rengeteget segítenek menekülteknek.

yousafzaim_nincsmasut_20190712.jpgA kötetet a Kolibri Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Menekültből olimpikon - A remény, kitartás és diadal felkavaró története

Egy zsidó kislány megrázó naplója a vészkorszakból

Főkép: Eduardo Kobra alkotása Malaláról Rómában

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr9615266616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Scott Tenorman Must Die 2019.11.17. 20:31:44

nagyon szerethették egymást, ha a nővér otthagyja a szarba a kishugit. a kishugi meg a párnacihából elővesz 2200 pénzt, hát ez aztán a hálivudi sztori, még szerelmi szál is van benne (tudom, h nem fog megjelenni)

GReni 2019.11.18. 00:05:46

@Scott Tenorman Must Die: Kntről könnyebb segíteni. Ha pedig elolvasod a könyvet ítélkezés helyett, akkor megtudhatod azt is, hogy az Államokban élő anyja küldte neki azt a pénzt.

Bázió 2019.11.18. 10:41:54

Ez most akkor Kultúrpart vagy Kultúrpara vagy Kultúrpárt vagy Kultúrpára (kedves Index)? Tudom, hogy meg fog jelenni!

Kampfer 2019.11.18. 10:42:29

Én majd inkább azt a könyvet szeretném elolvasni, amit a magyarkanizsai vagy a horgosi kerttulajdonosok, a mórahalmiak, a milánóiak, rómaiak, berliniek, müncheniek, esetleg most a bihaciak írnak az elmúlt éveikről. Oh, wait! Münchenből, Milánóból elsőkézből is vannak információim. Nos, azok a sztorik is megérnének egy jó könyvet! Persze sanszos, hogy azt nem állna neki reklámozni senki sem a 'zindexen' a blogketrecben! ;-) Nem volna sem 'pc', sem 'trendi', sem 'progresszív', ez tény. Cserébe viszont igaz és legalább ennyire 'szívszorító' is!
Egyébként mi volt a baja a 'kiccsaládnak' pl. Katarral, Szaúd-Arábiával vagy Egyiptommal??? Nem volt jó az éghajlat? Vagy a nyelv??? Vagy csak a 'zusában' lehet éldegélni? Az is egy szép történet, hogy valaki egy lágerbe szül egy gyereket, mert 18 évesen épp 'rátalált' a szerelem (megalol...)! Honnan ismerős mindez itt, Magyarországon? Hm...??? ;-)
Kamp.