Itt a karácsony...

2019. december 24. 07:33 - Arthur Arthurus

2019, és ismét karácsony. Nálatok mi a mai és a karácsonyi program? Ugye pihentek is?photo-1543598098-622a5e218f43.jpg

Amikor e sorokat írom, 2019. december 23., kora délután van. A fa már áll, amint ezt befejezem, feldíszítem, utána pedig bonbonokat és süteményt gyártok. Már van néhány féle - zserbó, épp ma délelőtt készült el, bejgli már pár napja kész, van hólabda és krémes is, ezek tegnapelőtt készültek - tegnap szülinapot és karácsonyt ünnepeltünk bátyámékkal és a most 3 éves lányaikkal, ők mennek vidékre az ünnepekre.

Nem rohanunk, nincs kapkodás, vergődés, szerencsére az ünnepet megelőző napokban már szabadságon lehetek én is. Boltba pedig nem vagyok hajlandó menni az elmúlt két hétben - előtte megvettünk mindent, ami kell még idén, illetve házhoz kértem egy nagyobb adag cuccot - lisztet, cukrot, gyümölcsöt, ropogtatnivalót, ilyesmit. És pontosan azért nem megyek boltba, mert mindenhol tumultus van, rohanó, egymáson áttaposó emberek, akiknek a szemében a felismerés szikráját sem látni, hogy látják, észrevették, hogy te is ott vagy. Nekedmennek, rátolnak másra, tülekednek... tényleg erre van szükség karácsony előtt?

A káposzta és a halászlé kész - bár utóbbit ki nem állhatom -, a fa már ma állni fog, a lakás kitakarítva, holnap már pihenünk, sütünk még valamit ötletszerűen. Karácsony első napja az előkészületeké: húst sózunk be, elkészül a dinsztelt káposzta, előkészítjük a leveshez való zöldségeket, a köreteket, 26-án már csak szépen sorban meg kell sülniük, főniük az ételeknek. Aznap jön ugyanis az egész család, ami kb. 20 fő, ha mindenki itt van. Most csak 15 lesz, de azért az is mennyiség. Ebédelünk, ebéd után ajándékozunk - inkább a gyerekek kapnak, de én szoktam készülni valami aprósággal mindenkinek, illetve aki szeret olvasni, az könyvet is kap természetesen -, aztán estig játszunk. Társasozunk, kártyázunk, közben sütizünk, vacsorára maradékot eszünk, zsírban tunkolunk, egyáltalán: együtt vagyunk.christmas-table-setting-and-centerpieces-ideas-12.jpg

Na, ilyen teríték sem lesz nálunk, az biztos :)

És ez a legfontosabb. Egy kicsit engedjünk le a feszültségből, senkit nem érdekel, ha nem sikerült jól egy fogás, főleg ha ott van még 4 másik, senkit nem érdekel, ha kissé féloldalas a fa - nálunk pl. senkit nem is érdekel a fa, kint van a zárt, fűtetlen előtérben, én nem is bánnám, ha nem lenne, de a család azért ragaszkodik hozzá. Mert szokás. Idővel szeretném ezeket a felesleges szokásokat levetkőzni: ha valami csak pluszmunkát és feszültséget jelent, az nem kell, annak semmi értelme. Szeretek egyébként díszíteni, meg házilag készíteni mindenfélét, de csak addig, amíg nem időpontra kell, nem elvárásoknak kell - a saját elvárásaim épp elegek.

Ilyenkor, decemberben az emberek teljesen kiköltekeznek. Megveszik a többszázezres új tévét, pedig semmi baja nincs a kicsit kisebb, két évvel korábbinak, többtízezres wellnesshétvégékre fizetnek be, és olyan lakomákat csapnak, hogy a gatyájuk rámegy. Aztán jön a január - bevallom, imádom a januárt. Bemenni egy üzletbe, beülni egy kávézóba egy jó könyvvel vagy egy baráttal, elmenni moziba, vagy ilyesmi: kong az ürességtől szinte minden. Tényleg szükség van a decemberi erőn felüli költekezésre, ha egyébként csak feszültséget kapunk érte, amit magunknak gyártunk? Tényleg össze kell ülni kényszerűségből olyannal, akit nem kedvelünk? Tényleg fontos erőn felül beleszakadni a sütés-főzésbe? És ne feledjétek: egy gyereknek elsősorban nem 683 új játék kell, hanem minőségi együtt töltött idő. Azt meg nehéz úgy, ha egyikőtök a konyhában, a másik meg a fa befaragásával szakad meg, vagy ha egyik rokontól rohantok a másikig.

_4bb82f7d3bf42588fae0f0af2e6112c405fb988c944fb7014b_pimgpsh_fullsize_distr-1140x570.jpg

Igen, nálunk is lakoma lesz, de jópár napunk van felkészülni rá - ezért is 26 a nap, amikor jönnek, mert akkor két nap előtte minimum van, akármi is legyen. Nyugiban készül minden, nincs feszültség, van időnk leülni, filmet nézni, olvasni, játszani ilyenkor is. Aztán 26-án majd az egész családdal: a rég látott unokahúgokkal megbeszélünk mindent, társasozunk egy jót, videókat nézünk, jókat eszünk, és ezek azok a dolgok, amik számítanak. Olyanokkal együtt lenni, akiket szeretünk. Nem a minél drágább ajándék a lényeg. Nem az, hogy minden klappoljon: a legszebb emlékek később úgyis a balul sikerült dolgokból lesznek. Nálunk pl. két kiemelkedő és jó emlék van a karácsonyról, mindkétszer ledőlt a fa pl., egyszer ráadásul egy normál magasságú asztalról, a díszek fele el is tört :) (azt már akkor sem bántam, nagyon nem tetszenek nekem a 70-es, 80-as évek giccses üvegdíszei).

Gondolom, nálatok is a legemlékezetesebb ünnepek mind valami apró gikszer miatt azok. :) Szóval anyukák, ne feszüljetek rá a tökéletes menüsorra, nincs olyan, apukák, ha ferde is, nyamvadt is az a fa, attól a gyereknek még a legszebb lehet! Arra szakítsatok inkább időt, hogy leüljetek, hogy beszélgessetek, hogy játsszatok! És nem kell rohanni, nem kell bejárni az egész országot, az se nem pihentető, se nem ünnepi, ha ti nem akarjátok. Én tuti meghülyülnék, és 2 ilyen év után, amikor esetleg elvált nagyszülők, rokonok, unokatestvérek miatt több száz km-t kéne utazni két nap alatt, azt mondanám, hogy elég. Nagyon szívesen vendégül látok bármikor bárkit, én mindig is az voltam, aki szívesebben vártam másokat, minthogy én menjek, jöhet az egész család, de ez a körbejárósdi nem nekem való. Szerencsére minden fontos rokon közel él - itt, vagy a szomszédos városban, mindhárom testvérem 5-10 perc alatt itt van autóval. A többiek meg nem számítanak.

Teljesen mindegy, hogy december elején már áll a fa és díszben van minden (egyébként nagyon sok országban szokás advent első vasárnapjára vagy december 1-jére fát díszíteni), teljesen mindegy, hogy inkább tárgyat vagy inkább élményt vagy inkább semmit nem ajándékozol - csak ne legyen felesleges -, teljesen mindegy, hogy mész vagy vársz, ilyenkor mindenki a pihenést várja a legjobban. Ezért koronázzátok meg az ünnepet azzal, hogy egy kicsit visszavesztek - nem, nem kell feltétlenül tízféle sütemény, nem kell négyféle főétel -, és együtt pihentek. Azokkal, akik fontosak. Szülőkkel, gyerekekkel, testvérekkel, nagyszülőkkel, unokatestvérekkel, nagybácsikkal és nagynénikkel - bárkivel, akit szerettek.

Ezúton kívánok mindenkinek tényleg békés, boldog, pihentető karácsonyi ünnepeket, és sikerekben gazdag új évet!

Hány forint a karácsony?

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr8415363580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.