A vallás kísérlet arra, hogy a hívők értelmet találjanak a világban

2020. február 02. 07:46 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Tim Crane: A hit jelentése

Tim Crane könyve pedig kísérlet arra, hogy a nem hívők értelmet találjanak a vallásban.

1_109.jpg

A ​szerző nem tudományos munkának szánta művét, nem nyújt új teológiai vagy empirikus felfedezéseket. Inkább gyakorlatias tanácsot ad ateisták számára, miként tudnák megérteni azokat, akik vallásos hittel élik a mindennapjaikat.
Amikor Ferenc pápa 2015 januárjában a Fülöp-szigetekre látogatott, utolsó manilai miséje hat-hét milliós hallgatóságot vonzott. Ugyanebben az évben kétmillió muszlim tette meg a kötelező éves háddzs zarándoklatot Mekkába, és ezalatt több mint nyolcmillió dollárt költött. 2015-ben huszonhatmillió síita muszlim utazott az iraki Kerbelába, hogy Mohamed próféta unokájának halálára emlékezzen. Két évvel korábban százhúszmillió ember vett részt a Kumbh Mela hindu fesztiválon Alláhábádban.
Jelenleg 2,2 milliárd keresztény, 1,6 milliárd muszlim és 1 milliárd hindu él a világon, valamint a zsidóság, a buddhizmus, a sintó, a dzsainizmus, a szikhizmus követői. Ezalatt körülbelül 1,1 milliárd ember vallja magát szekulárisnak, ateistának, agnosztikusnak vagy nem vallásosnak.

„Azért kell tolerálnunk másokat, mert a békés együttélésnek ez a kulcsa. Szerintem ez a könyv legfontosabb üzenete a mai magyar olvasók felé.”

Érdekesnek tartottam a könyvet, annak ellenére, hogy nálam Tim Crane egyrészt nyitott ajtókat döngetett, másrészt pedig nem mindennel értek egyet, amit leírt. Nekem, mint keményen egyházellenes ateistának soha nem az egyes emberek magánügyeivel, a hitével volt bajom. Az más kérdés, hogy nem egészen értem az okát - és ezt általában ők sem tudják megfogalmazni, azon túl, hogy le van írva, sokminden le van írva, ettől még nem lesz sem hihető, sem igaz, és nem győz meg mindenkit, de mindegy, erre visszatérek később -, de elfogadom a hitet. Amit nem fogadok el, az a hitre épülő és azt kihasználó szervezet, az egyház. Bármelyik. És mindegyik.

Nagyon tetszettek azonban a toleranciáról írt gondolatai: a toleranciához szükséges az is, hogy valami ne tetsszen, valamit elítéljünk, hiszen a tolerancia éppen azt jelenti, hogy bár nem értek vele egyet, és vitatkozom vele, de elfogadom, hogy van ilyen, és nem akarom korlátozni pl. a vallási szabadságában. 

2_51.jpg

Van most nálunk - hagyományos római katolikus település vagyunk, de azért akad egy református kisebbség -, egy fiatal pap, évtizedek óta a helyi pap "betanít" fiatal, kezdő papokat, aztán a legtöbb 1-2-3 év után saját plébániát kap valahol, bár András atya, az idősebb pap, aki most már jócskán 70 felett jár, egyre inkább szorgalmazza, hogy valamelyik fiatalabb pap most már maradjon itt. (Alapvetően három település négy templomát látják el, plusz 1-2 kápolna). Volt itt már nagyon sok "kispap", van, aki azóta Ausztráliában tevékenykedik az ottani magyar közösség papjaként, és van, aki azóta négygyerekes apa... (megjegyzem, ez utóbbit szerette mindenki a legjobban, annyira közvetlen, barátságos ember, szereti a gyerekeket, stb., de persze amikor kiderült, hogy már felszentelt papként találkozgat egy nővel, akkor botrány lett. Később ezt a nőt elvette, és az egyház nagyon sokáig nem volt hajlandó engedélyezni számukra sem az egyházi esküvőt, sem a gyerekek megkeresztelését, pedig ettől még a hitük megvolt, megmaradt... úgy tudom, hogy azóta bár egyházi esküvőjük nem lehetett, a gyerekeket végül megkeresztelték, de évekbe tellett ez is.) Na szóval a mostani kispap annyira népszerű (játékos, kedves, tud bánni a gyerekekkel... nem tudom, lehet, én egyetlen misén voltam családi okokból, amióta ő itt van, és nem voltam elragadtatva, jobbnak tartom az idősebb papot, aki értelmesebben prédikál, szerintem), hogy a tavalyi 6 bérmálásra váróból idén 42 lett, tart gyerekmisét, vonzóvá tette a gyerekek számára a templomba járást. Viszont azt mondta, hogy ne őt tiszteljék, hanem a papi ruháját.

Szerintem ennél nagyobb butaságot nem is mondhatott volna, és ez a felfogás melegágya a nálunk még mindig, és egyre jobban dívó tekintélyelvnek. Nem a ruhát kell tisztelni, hanem az embert. És ezt mondja Tim Crane is, és ezzel maradéktalanul egyetértek. 

Mindazonáltal én úgy vélem, és ezt a véleményt és az ahhoz való jogomat tartom, mivel alá is tudom támasztani, hogy a hit fontos. Nem csak és nem feltétlenül a természetfeletti dolgokban való hit, nem az istenben való hit, hanem az AKÁRMIBEN való hit. És végtelenül dühít, amikor emberek ezt a fajta természetes igényt kihasználják, legyen szó akár a központosított, vagyonos egyházakról, amelyek hatalmat akarnak és akartak mindig is, akár a végstádiumban lévő rákos betegek elkeseredettségét kihasználó kuruzslókról és csodaszerekről, akár az emberek általános jóba vetett hitét, bizalmát kihasználó alapvetően és hivatalosan gyerekeket, állatokat, szegényeket segítő, de valójában csaló, pénzt sikkasztó szervezetekről. Egy paraszthajszállal nem tartom jobbnak ezeknél az egyházakat, mindazzal együtt, hogy vitathatatlanul tesznek jót is a világban. 

3_33.jpg

Nagyon kíváncsi lennék, hogy a mai harcos keresztény ember ha mondjuk 1200 évvel korábban és 5000 km-rel keletebbre születik pl., akkor ugyanazt hiszi-e, mint ma. Kétlem. A kereszténység egy érdekes, és kétségkívül Európát és a történelmet, a mai kultúrát is meghatározó dolog, mint kultúrtörténeti egység, továbbra is érdekes, de se nem több, se nem jobb akármelyik másik vallásnál. Ahogy - szerintem - akármelyik vallás, vagy a tételeiben való hit se nem több, se nem jobb az ateizmusnál. Vallásosnak nem születik egy ember, azzá válik. Hogy mi teszi azzá, az egy nagyon bonyolult, az élete első éveit is meghatározó környezet, közeg, ahol felnő, vagy pedig egy személyes esemény, egy trauma, amit így magyaráz meg magának. Az, hogy elkerültünk pl. egy jó eséllyel halálos balesetet, egyesek az őrangyaluknak, más a nagyi szellemének, megint más a szerencsének vagy a véletlennel, a következő meg a jó reflexeknek tulajdonít, és egyiknek sem lesz objektív bizonyítéka egyik nézetre sem. Én alapvetően szeretem Occam borotváját alkalmazni, megspékelve azokkal a dolgokkal, amiket már tudunk - pl. fizikai törvények, az érzelmek irracionalitása, az agyunk működésének egyes aspektusai, amelyek bizonyítottan és megismételhetően létrehoztak már olyan érzetet, amelyet a vallásosok éreznek, amikor "közel érzik magukhoz Istent", stb. 

Tim Crane könyve egy érdekes kísérlet arra, hogy bemutassa, mi értelme van a hitnek, és közben pedig gondolkodásra késztesse a hívőket is. Egy értelmes párbeszéd kezdeményezésére tökéletes. 

Köszönöm a lehetőséget az Európa Kiadónak! A kötet elérhető a borítóra kattintva, kedvezményes áron. 

A szavak nem kerülnek semmibe

Mekkora hatalma van életünk felett a mítoszoknak?

Az iszlám

Kövess minket Facebookon!

 

Európa, Budapest, 2019
272 oldal
keménytáblás
ISBN: 9789635040933
Fordította: Dranka Anita

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr2015431344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

István Tamasi 2020.02.02. 11:56:52

Hiányos természettudományi ismerettel rendelkező őseink kitalálták maguknak az istent.

szárny 2020.02.03. 09:02:05

A felvilágosultak meg a majmot. És szerintetek ez a fejlődés...

István Tamasi 2020.02.06. 12:56:07

@szárny: A te esetedben biztos, hogy megállt a fejlődés - értelmi szinten legalábbis.
süti beállítások módosítása