Polipkompatibilis űrhajók kontra pókok

2020. február 15. 06:39 - Carbonari

Könyvajánló - Adrian Tchaikovsky: A pusztulás gyermekei

octopus.jpgPolipkompatibilis űrhajók kontra pókok, és ember már nem is kell. 
Na jó, kellenek az emberek, de amit Adrian Tchaikovsky A pusztulás gyermekeiben megálmodott... vagy inkább továbbálmodott... az nem semmi. Az idő gyermekeiből emlékszünk még  Avrana Kernre? Igen? Na, a tudata még mindig él, pókjai dettó, együttműködnek az emberekkel, éppen a kommunikációjuk tökéletesítésével vannak elfoglalva, amikor...

A Fumax Kiadó olvasók elé tette Adrian Tchaikovsky A pusztulás gyermekei című művét, amely Az idő gyermekei sorozat második darabja. Ahogy szokta, nincs üres járat, alaphangon Föld nyomokban sem létezik, az emberiség kirajzott az űrbe, mindenféle terraformálók működnek, Avrana Kern tudata még mindig működik. A pókok és az emberek éppen egymás nyelvét tanulják, kommunikációjukat tökéletesítik, amikor egy űrhajó lép be légkörükbe és különleges módon kezdeményezi a kapcsolatfelvételt: különbőző színekkel és formákkal igyekszenek mondanivalójukat mások tudomására hozni. Amikor feltűnnek a pók-ember társadalom peremén, eleinte nem értik egymást, de amikor átküldenek egy ember fotót, támadásba lendülnek! Aztaaa!

Gyorsan ki kell találni, hogy a kommunikáción túl mire tudnak alapozni, mert hogy hamar kiderül, polipok vannak a másik űrhajón. Egyáltalán hogyan jutott el idáig a poliptársadalom, hogy képesek értelmes lényként játszadozni a világűrben?

Az egyik terreformáló űrhajó csapatában volt egy enyhén háborodott zseni, Disra Senkovi. A szakember pimasz, önálló utakat kereső technikai csodapók, aki utálja az uniformizálást. Az állatokkal remekül kijön, az emberekkel ellentétben. Ő az, aki pátyolgatni kezdi a polipokat, egyre több dologra tanítja őket, figyelembe véve sajátosságaikat: színek és formák nyelvén képesek megértetni magukat - így kezdődött a polipok felemelkedése.adrian_2.jpg

A szerző, Adrian Tcaikovsky

Avrana Kern tudata által ellenőrzött ember-pók társadalom ebben az időben két jelentős csoport vetélkedik egymás nyelvének elsajátítása ügyében. Az egyikben egy nősténypók és egy emberhölgy, Helena Holsten Lain alkot csoportot és egyféle elgondolás mentén haladnak, míg a másikban egy pókhím (Fabian) próbálkozik radikális megoldásokkal egy férfin, Meshneren. A két csapat a megértés különböző formáit próbálgatja, amikor a polipok által megvalósult kihívás borzolja a pók-ember társadalom idegeit. Van-e a kommunikáción túl más pillér, amire alapozni lehet? Mondjuk: empátia? mit gondoltok?

Hogyan fognak közös nevezőre jutni a pókok-polipok-emberek? Már önmagában megér egy misét. Sőt, hogy egyáltalán hogyan lesznek értelmes lények a polipok, az is. Őszintén szólva, helyenként erősen belassul a történet, filozófikus magasságokba ível, amivel egyidőben kissé unalomba is fordul, szerencsére kevés helyen, és nem sokáig. Ilyeneken elmélkedik, hogy mitől ember az ember? (Oké, ezen már sokan rugóztak eddig is.) Mi az empátia? Tudnánk-e kommunikálni egy idegen fajjal, ha véletlenül beléjük botlunk? A teljes kontroll vajon tényleg unalomhoz vezet egy idő után? Adrian Tcaikovsky eddigi regényei közül ez a leggyengébb, amellett, hogy érdekes volt, újszerű volt, de... de nincs azonos szintben a Hadállathoz, a Pókfényhez vagy akár ennek első részéhez, Az idő gyermekeihez képest. Azért ne hagyd ki, valamikor jön majd a harmadik rész, és hiányozni fog a cselekmény tudása.

pusztulas.jpg

 

A kötetet a Fumax Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

 A pusztulás gyermekei

Eredeti cím: Children of Ruin
 
Sorozat: SF Extra
 
Írta: Adrian Tchaikovsky
műfaj:  sci-fi
fordító: Habony Gábor
 
méret: 142x198 mm
formátum: keménytáblás
terjedelem: 592 oldal

ISBN 978-963-470-120-0

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr6715464012

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tralfamador75 2020.02.16. 20:35:10

Az előző rész kapcsán, de az ajánló alapján is elgondolkodtat egy dolog: az emberek beszéde és a pókok "rezgő beszéde" szerintem tökre kompatibilis, szóval ott maximum nyelvi problémák lehetnek (oké, nehezebb megérteni a másikat, mint mondjuk a busman-angol esetében): az elv nagyon hasonló, az egyik a levegő rezgésével működik, a másik szilárd tárgyak és a talaj (meg a háló) segítségével. Mindkettő hallás a maga módján (akár még konkrétan is). A polipokkal tényleg más a helyzet, bár az emberek esetében a hólyagszem segítséget jelent.
Amúgy nekem felemás élmény volt Az idő gyermekei, a legjobban a pókok evolúciója tetszett benne. De őszintén szólva nem több egy jó kis ponyvánál.
Azt meg nem tudom, van-e értelme folytatásokat írni. Ha jól tudom, maga Tchaikovsky mondta valami interjúban, hogy Az idő gyermekei teljes, mert nem tervezett hozzá folytatást.
Nem tudom, manapság valahogy minden író trilógiát meg univerzumot csinál, ha valakit az egész érdekel, akkor mindent el kell olvasson, és ebbe beletartoznak a gyengébb részek is, amik garantáltan elkerülhetetlenek (mondjuk erre jó példa Joe Haldeman Örök háborúja: szerintem észbontóan jó könyv, az egyik legjobb háborús regény, amit olvastam, simán A 22-es csapdája mellett a helye, ehhez képest az Örök béke nagyon-nagyon harmatos lett - a harmadik résznek eddig nem is mertem nekiesni). No meg, ha valamiért nem jönnek az eladások, akkor szemrebbenés nélkül abbamarad a sorozat fordítása (mint mondjuk A felfedező esetében [James Smythe]).
Én még várok kicsit, hogy beszerzem-e.