Bűbáj, kamasz-panasz, varázsalmafa, gyötrődő szülők
és egy önálló életet élő ház: senkinek sem olcsó a tanulópénz.
Sarah Addison Allen Az első fagy című könyve méltó folytatása A csodálatos Waverley kert című műnek. Emlékeztek még a szeszélyes almafára? Aki lehetetlen időpontban virágzik, vannak emberek, akiket utál, és megdobálja almával őket? Nos, a történet innen hömpölyög tovább Az első fagyban.
Mert a Könyvmolyképző Kiadó Waverley család sorozatában kiadott legújabb könyvében minden folytatódik tovább, csak eltelt egy bő évtized. Claire, aki bárkinél bármit el tud érni a főztjével, férjhez ment az előző részben megismert remek férfihez. Kedves egyetértésben csorgatják napjaikat, született egy kislányuk, Mariah, aki mostanra 10 év körüli lehet. A másik Waverley lány, Sydney is révbe ért, kitűnő partnere van egy helyi férfi képében, egymás után csinálja a kiváló frizurákat, és... gyereket szeretne, de mindenáron, az általa hőn szeretett párjától. Ám nem sikerül teherbe esnie.
Sydney lánya, Bay is lassan kikerül a gyerekkorból, ami mindenféle bonyodalmakhoz vezet. És ott a ház is! Aki olvasta az első részt, az tudja, hogy mindig történik benne valami különleges. Először is nem mindenkinek hajlandó csak úgy kinyílni, még akkor sem, ha megfelelő kulccsal próbálkozik az ember. Egyértelmű, hogy a két kislány, Bay és Mariah is hat a házra. Ha Bay beteszi a lábát a verandára, a ház hirtelen összekapja magát, a homályos ablakok fényesebben kezdenek csillogni, az ágytakarók meg maguktól kisimulnak az ágyakon. Ha pedig Mariah megbetegszik, a ház egyszerűen elkezdi a kezét tördelni.
A szerző, Sarah Addison Allen
Ez a helyzet, amikor a cselekmény idején éppen a híres-nevezetes első fagy előtt vannak, a Waverley lányok pedig számolgatják a napokat: még nyolc nap, még öt nap... csak fogyna már! Ugyanis ezek a felnőtt asszonyok minden évben, az első fagy előtt rettenetesen ziláltak idegileg, s az almafa virágzására - amely mindig az első fagy idejére esik - kicsit nyugodtabbá válnak. Mindenkinek van valami fájdalmas rejtélye, amellyel küzd: Bay szerelmes Josh Mattesonba (aki miatt bolondot csinált magából), amely személy a Waverley család ősellenségének sarja, Claire túlhajtja magát, csak annyit érez, hogy valami vész közeleg, de hogy mi fogalma sincs, Sydney pedig gyereket szeretne, de nagyon nem jön össze. A helyzet a maga bájos módján bonyolódik, majd feltűnik egy ismeretlen idős férfi is, és senki sem tudja, ki ez a szürke zakós idegen, és főleg, mit akar.
Mire minden kibogozódik, sok hajcihőn lesz túl az olvasó. A történetfűzés mágiákat sejtet, elbűvöl, ábrándozásra késztet. Kuncogás érik a torkokban, miközben saját kamaszkorára gondol az ember, de akár első vállalkozás-kezdeményére, ahol ugyanúgy túlhajtotta magát az olvasó, mint Claire, naivan azt képzelve, hogy nyomot hagyni magunk után a világban csakis így lehet. Sok-sok apró igazságot rejt a történet: hogyan érdemes feldolgozni azt, ha nem akkor és nem úgy esik teherbe az ember, ahogy és amikor ő elképzelte, és hogy sokmindenkin lehet segíteni, de azt elkapni, aki nem is tudja, hogy zuhan: nem lehet. Látjuk a tönkrement sorsokat, és azt, hogyan lehetséges mínuszból sajátos igények és megoldások alkalmazásával élhető élet lehetőségének ígéretét megteremteni. Miközben egyre halad a cselekmény, úgy simul ki a homlok és száj környéke, s bár friss még a trauma élménye, öröm látni, hogy a végén jó irányba haladnak a főhősök. Ad ez némi reményt az olvasó saját sorsának megfordítására is, hiszen ha nincs is mágikus almafánk, varázslatos képességünk, attól még a józan paraszt ész se smafu. És istenigazából a Waverley lányok is erre alapozva élik mindennapjaikat, mert, szép, szép a plusz tudás, de realitásérzet nélkül bizony hiába a tehetség.
Köszönöm a lehetőséget a Könyvmolyképző csapatának! A kötet elérhető a borítóra kattintva, kedvezményes áron.
Nothing Left to Lose - Nincs vesztenivalóm
Kövess minket Facebookon!
Fordította: Tóth Enikő Mária
