A legutóbbi Dredd bíró képregénynél írtam, hogy nálunk nem nagyon van kultusza a mufurc sisakos igazságosztónak. Belecsaptunk a közepe-végébe, pedig vannak jó történetek a múltjából. Na, most megkaptuk a genezist.
John Wagner 1976-ban kitalált egy újfajta képregényhőst, amolyan posztapokaliptikus Piszkos Harryt. Kőkemény, mogorva, kérlelhetetlen, a törvény nevében szitává lő bárkit, aki megszegi azt. A figura a 2000AD magazin lapjain kelt életre, Carlos Ezquerra tervei alapján. A terv az volt, hogy egy erőszakos, sötét tónusú és humorú világot alkossanak bizarr figurákkal, és némi társadalomkritikával. A fogadtatás jó volt, a figura viszonylag népszerűvé vált. A DC bevezette a szürke zónában mozgó, nem "utimate jó" Amerika kapitány szerű hősöket. (Supermant hagyjuk, mert ő már akkor is egy túltolt, irreális karakter volt). Az emberek pedig szerették a nagyon is földhözragadt hősöket, akik gyarlók, esendők, hibáznak és véreznek is, ha kell. Dreddel azonosulni azért nem volt könnyű, ez a vaskalapos, törvényt betartató figura nem mindenkinek szimpatikus.
A kötet szerzői közt olyan neveket találunk, akik azóta nem ismeretlenek a szakmában: John Wagner, Malcolm Shaw, Joe Collins, Pat Mills, Peter Harris, Kelvin Gosnell, Gerry Finley-Day; a képeket pedig Carlos Ezquerra, Ian Gibson, Brian Bolland, Mike McMahon, Brendan McCarthy, Brett Ewins, Garry Leach, Ron Smith, John Cooper, Ron Turner készítette. Némelyiknek a munkásságát ismerem, szeretem, némelyiknek meg kevésbé.
– Halálra ítéllek, törvényszegő!
– Gyorshajtásért? K-kérem, főbíró, irgalmazzon! Ez a kéz még hasznára lehet!
– A szerencse rád mosolygott! Teljesítem a kérésedet. A kéz marad – a többi kuka!
A képregények stílusán (értem ezalatt a rajzokat és a szöveget is) érződik a kor és a kezdetlegesség. Maguk a rajzok nem rosszak, hangulatosak, de azért eléggé átláthatatlanok sokszor, a történetek pedig... nos, elég bugyutácskák. Valami groteszk alak elkövet valamit, Dredd odamegy, és szétrúgja a seggét. A végén meg valami tanulságos egysoros a törvényről. Aztán megint egy 2-3 oldalas gonoszkodás, Dredd odamegy, szétcsapja, tanulság. Sem a bűnesetek, sem az elkövetők nem túl eredetiek, Persze a humor ott van, alpáriság, erőszak kipipálva, valahogy nekem mégsem jött át annyira, mint szerettem volna. Oké, tudom, hogy az első próbálgatások, meg régies, nem a mai embereknek készült, akiknek a gyorskajáldában 2 perc alatt elkészült ételt is kínszenvedés kivárniuk.
Én nem vagyok az a tipikus "mai srác", szívesen nézek régi filmeket, sorozatokat, egyáltalán nem találom avíttasnak azt, ami nem ad intenzív élményt. De ezek a történetek mégsem kötöttek le túlságosan
Az utolsó sztori, A nap, amikor meghalt a törvény már jobb volt, azon érződött a koncepció, a nagyobb ívű történet. Az már tetszett.
A régi képregények vagyonokat érnek. Kölyköknek árusítani aljas bűncselekmény. Egy két példány után rákattanak. Aztán az ára feljebb megy… még feljebb…
Minden morgásom ellenére egy nem kihagyhatatlan, de fontos művet tartottam a kezemben, egy kultikus figura születése mindig érdekes és tanulságos folyamat, főleg nekem, aki szintén képregényekben (is) utazom. Tehát én egy ilyen szűrőn át is néztem a művet. A karakterépítés, ábrázolás, a világ megformálása mind-mind fontos feladat, és ismerve a végeredményt, mindenképp érdekes látni a folyamat első lépéseit.
Ajánlani azoknak tudom, akik kíváncsiak Dredd születsésére, a kezdetekre, és egy teljesebb képet akarnak kapni a mogorva hősről. Gyűjtőknek szintén, mert szokásosan jó minőségű, igényes, keménytáblás kiadás.
Köszönöm a lehetőséget a Fumax Kiadónak! A képregény elérhető a borítóra kattintva, kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon!
Fumax, Budapest, 2020
312 oldal
keménytáblás
ISBN: 9789634701682
Fordította: Lunczer Gábor
Illusztrálta: Carlos Ezquerra, Ian Gibson, Brian Bolland, Mike McMahon, Brendan McCarthy, Brett Ewins, Garry Leach, Ron Smith, John Cooper, Ron Turner
