A német Downton Abbey folytatódik! - A villa lányai

2020. augusztus 19. 07:08 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Anne Jacobs: A villa lányai

Augsburg, 1916. Az első világháború javában zajlik, és ez bizony alaposan felborítja a Melzer család életét. Hogyan vészelik át?

2_22.png

Marie immár a Melzer család teljes jogú tagja, Paul felesége, aki a történet kezdetén éppel vajúdik. Meglepetésre két gyereket hoz világra: egy lányt és egy fiút. Ám a boldogság hamar szertefoszlik: Paul behívót kap, és ott kell hagynia szeretett feleségét kétnapos gyerekeikkel és a szüleivel. A házhoz és a családhoz tartozó fiatal férfiak nagy része már bevonult korábban, a korabeli német hadsereg által informált sajtó szerint pedig küszöbön áll a győzelem. Ami küszöbön állt szerintük két évvel korábban is... 

Johann Melzer, a szélütésen átesett textilgyáros pedig menyével, Marie-val az oldalán küzd a gyár fennmaradásáért és a családjukért. Nem mindenben értenek egyet - sőt, a legtöbb dologban nem, de Marie ötletei és önállósága sokat segít. A házban sokszor megfordul Paul két testvére, Katharina és Elisabeth, vagyis Kitty és Lisa. Kitty várandós a történet elején, férje pedig a fronton szolgál, Lisa azonban eddig még nem tudott teherbe esni szintén tiszt férjétől.  Végül pedig az idősebb Melzer beadja a derekát, és tiszti kórházat rendeznek be a ház előcsarnokában. Ám a háború egyiküket sem kíméli: halál, hadifogság, eltűnések, élelmiszerhiány...

Eleinte minden folyik a maga útján, megismerjük jobban a cég felépítését és a háború hatásait a német hátországra, miközben váltott helyszínen a frontot is megjárjuk, legyen az a francia vagy az orosz oldal. Épp olyan sodró, lendületes regény, mint az első kötet, és nagyon sok szempontból hasonlít a nagy sikerű Downton Abbey-re: gazdag család (bár itt nem nemesi), első világháború, katonai szolgálat, veszteségek, tiszti kórház berendezése, az urak és a szolgálók közötti viszony és mindkét oldal megismerése, naiv, ügyetlen, fiatal szolgálólány, sőt, még a szakácsnő alakja is nagyon hasonlít, bár itt kissé karótnyeltebb, mint a Downton Abbey-ben.

1_191.jpg

Andrew Averkin ukrán származású grafikus munkája

Ennek ellenére nem éreztem sem koppintásnak, bár elképzelhető, hogy az ötletet és az ihletet a sikeres sorozat adta. Csak Anne Jacobs - német szerző lévén - német oldalról mutatta be a háborút, a nehézségeket, egy gazdag, de a világégés miatt a csőd szélén lavírozó nagypolgári családon keresztül. Az eredeti, német nyelvű első kötet 2014-ben látott napvilágot, azóta pedig három rész követte: ez, a nálunk nemrégiben megjelent második kötet 1916-ban, a harmadik kötet 1920-ban, az idén megjelenő negyedik pedig 1930-ban játszódik, ugyanezen családdal a középpontban.

Jól adja vissza a korabeli közhangulatot, a különféle nézetek találkozását, és a lassú átmenetet a modernebb kor vívmányainak világába. A karakterek mind szerethetőek és egyediek, sőt, fejlődőképesek is: a két testvér immár nem marja egymást, inkább segítik egymást most, hogy mindkettő elköltözött otthonról a saját férjeikkel. Kitty, a fecsegő, bőbeszédű testvér úgy marad szerethető, hogy közben végtelenül idegesítő az állandó, vég nélküli fecsegése, de a helyén van a szíve és az esze is. Lisa kissé irigy és büszke, de kiáll magáért és a családjáért - jót tesz neki az ápolónői szolgálat is. Alicia és Johann az idősödő, de azért még a boldogságot néha-néha megtaláló, kissé régimódi, de a fiatalok érdekeit szem előtt tartó házaspár - és ebbe az is beletartozik, hogy morogva-mogorván bár, de elfogadják a döntéseiket is. 

1_190.jpg

Korabeli augsburgi utcakép (1916)

Eközben a szolgálók közötti viszony is mélyebb feltárásra kerül, az irigység, a kivagyiság mellett azért segítik is egymást, és kedvelik egymás társaságát. Hanna, a Marie kegyéből szolgáló fiatal lány zavaróan naiv, és persze az idősebb szolgálók kedvelt célpontja is - a szakácsnőt kivéve. Alapvetően mégis egy olyan idilli családot mutat be - és ebbe most a szolgálók sora is beletartozik -, amilyen szerintem a valóságban sosem létezett. Leírások és visszaemlékezések szerint persze igen - de ezek mindig kihagyják a különféle kisebb-nagyobb foltokat. Éppen ezért még az első világháború nélkülözésekkel és szenvedéssel teli idejébe visszaröpítő mű is képes boldogsággal eltölteni, sőt, még a régi korokba vágyakozó, nosztalgiával kevert érzéseket is feléleszt. De ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy ez csupán egy szép mese. A valóság nem ilyen volt... Mesének viszont elsőrangú!

A kötetet Almássy Ágnes fordította, aki az első részét is, és itt is kitűnő munkát végzett: tetszett a stílusa, és külön plusz pontot érdemel egy-egy frappáns, odaillő, de ritkábban használt, illetve könyvekben ritkán látott szófordulatért.

Köszönöm a lehetőséget a Central Könyvek csapatának! A kötet elérhető kedvezményes áron a borítóra kattintva.

A villa - Az első kötet ajánlójáért kattints ide!

Kövess minket Facebookon

 

Central Könyvek, Budapest, 2020
584 oldal
puhatáblás
ISBN: 9789633247679
Fordította: Almássy Ágnes

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr6216166650

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.