A nyolcvanéves és a tizenegyéves, meg a II. világháborús rejtély

2020. augusztus 28. 06:59 - Carbonari

Könyvajánló - Emma Donughue: A rokon

oldyoung.jpgHogy boldogul a nyolcvanéves a tizenegyévessel? Miként tudja hozzátenni egyik is, másik is a magáét egy rejtély kibogozásához? Kinek van nagyobb szüksége a másikra?

A 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg az a kesernyés humorral, öregkori zsémbességgel, kamaszokra jellemző pimaszsággal telített regény, amelyet Emma Donughue neve fémjelez, A rokon címmel.

Noah Selvaggio 80 éves nyugdíjazott vegyészprofesszor, New Yorkból Nizzába, születési helyére készül megünnepelni a jeles napot. Joan, a felesége régen meghalt, de a fejében még mindig beszélget vele. Mielőtt útnak indul, üres idejét úgynevezett halál előtti takarítással üti el, amelynek vezérfonala: kell ez valakinek? Jól jön ez valakinek? Sorra dobálja ki másoknak értelmetlen tárgyait, amikor...

...amikor egy régi újságban címzés nélküli borítékot talál, benne néhány trehány, semmitmondó munkával készült fotóval. "Például egy századfordulós épület a negyedik emeletnél félbevágva. Ügyetlen közeli felvétel egy téglatest alakú dobozról, rajta két vonal között egy kör. Egy közhelyes kép egy padon ülő középkorú párról, hátulról. Egy kontyos nő, megint hátulról – vajon ez lehetett akkoriban a divat, mint ma a csücsörítő szelfi? A szaladó gyereklábakról készült fénykép aranyos volt, de nem különösen eredeti. Gyökerek egy nem is kimondottan jól megszerkesztett képen. Senki sem nézett a fényképezőgépbe, leszámítva egy gondosan fésült, sötét hajú, mosolygó kisfiút, aki bizonyára a kis Noé lehetett, bár Noah nem igazán fedezte fel rajta a saját vonásait." Az anyja készítette ezeket a fotókat, de ez több, mint furcsa volt tőle: nagynevű apja fényképész segédjeként sokkal nagyobb szakértelemmel rendelkezett, mint ami a képek színvonalából kiderült, valamint a fotókra kezdőbetűk vannak skribálva, amely szerint a kisfiú tényleg nem is Noah lehet. Az anyja a negyvenes években Nizzában maradt, míg Noah és apja már New Yorkban lakott. Az alig sikerült fotók anyja olyan korszakáról meséltek, amelyekben Noah legfeljebb csak egy lábjegyzet lehetett. Mi az értelme a képeknek? Noah-t nem hagyja nyugodni a képek lehetséges története, úgy dönt, majd Nizzában, ha tud, utánaered a rejtélyeknek - mert abban bizonyos, hogy azok a képek abban a városban készültek. a_rokon_1.jpg

Utazása előtt azonban nem sokkal felhívják a gyámügytől: úgy néz ki, ő egy tizenegy éves fiú, Michael Young egyetlen élő és átmenetileg vigyázásra mozgósítható rokona. A fiú édesanyja börtönben, apja és nagymamája meghalt, rokkant nagybátyja ismerősöknél húzza meg magát egy vendégágyon, nagynénje telefonszáma nem él, és nem tudni, hol lakik egyáltalán.

Amber - a fiú anyja - csak kényszerűségből és átmenetileg akarja rábízni Michaelt, amíg a szociális munkás meg nem találja a húgát. Ez a felállás nagyon is tetszik Noah-nak, esze ágában sincs tartósan elköteleződni a fiú irányába: az isten szerelmére, végül is 80 éves! Sosem volt gyereke, akarattal nem volt, sajnálta volna idejét és karrierjét ilyesmivel megszakítani. A fiú apját semmire sem becsülte, és méginkább megrökönyödik, amikor kiderül, hogy Amber tulajdonképpen elhalt unokaöccse helyett ül kábítószer terjesztésért - és ez még csak a jéghegy csúcsa a rá váró felfedezések sorában.

Noah egy útlevélkészítő irodában találkozik a dühös 11 évessel, aki már elején megmutatja, hogy nem lesz könnyű vele. Elindulnak hát a hosszú repülőútra, majd az egy hetes nizzai tartózkodásra, ahol kiderül, hogy kölcsönösen képesek csiszolni egymás jellemén, gondolkodásmódján: hol kényszerűségből, hol akarattalanul. Ahogy folynak az események, Noah-nak rá kell döbbennie arra, hogy családjával, rokonaival, sőt, az anyja rejtélyével kapcsolatos felületes ítéletei semmiben sem biztos, hogy megállják a helyüket: amihez nem megy oda, vagy amit nem enged elég közel magához, arról csak sztereotípiái lehetnek, amelyeknek nem mindig van közük a valósághoz. Azt is tisztán látja, hogy igazi törődés nélkül nem létezik egység egy családban sem, aki nem hajlandó belemenni a konfliktusokba, sosem tudja meg, mi lehet a jó megoldás egy-egy problémás esetben. A történet végén pedig kiderül, hogy kinek van nagyobb szüksége a másikra: Michael-nek Noah-ra, vagy fordítva.

A szerző a szarkasztikus humor és az öregkori zsémbesség között egyensúlyozva viszi be a cselekménybe a tizenegyéves pimasz beszólásait, sértődötten elmorgott negyed és féligazságait, hogy a végén megérintse mind a szereplők, mind az olvasók kérges lelkét. Híven lefesti a túlhajszolt gyámügyi előadó és a hatósági tehetetlenség bugyrait, a rokoni kapcsolatok minőségének átláthatatlanságát, az egymásra előítélettel meredő rokonokat, hogy a végén akár a nyolcvanéves is tanuljon a történtekből.

fed1.jpg

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A kötet elérhető a borítóra kattintva, kedvezményes áron. 

Érdemes lejjebb görgetni, és megnézni a csodás KULT-csomagokat is, mert többféle összeállítás is van ezekből a könyvekből - megéri. :)

Fordította: Dudik Annamária Éva

Normális emberek

Baráti beszélgetések

Kövess minket Facebookon!

Cím: A rokon
Szerző: Emma Donoghue
Oldalak száma: 400
Megjelenés: 2020. február 10.
Kötés: Kartonált
ISBN: 9786155955822
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr3216167202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása