Boldog baba-szindróma boldog befejezéssel?

2020. november 21. 00:41 - Carbonari

Könyvajánló - Dina Rubina: Petruska-szindróma

petruska.jpgKi a bábu? A bábu a bábu vagy az ember is bábu? Ha nem, miért igen? Ha igen, kinek van ereje elvágni a zsinórokat? És milyen áron lehet ezt megtenni? 

Az Európa Kiadó igazi gyöngyszemet tett le az olvasók elé Dina Rubina Petruska-szindrómá-jával, amely az orosz nyelven író izraeli szerző egyik legnagyobb sikere. Számomra nem ismerős Dina Rubina neve, nem találkoztam műveivel. Most itt az alkalom, hogy többi, magyarul megjelent kötetét is célkeresztbe rakjam: megítélésem szerint bízvást egy szintben van más jelentős orosz nyelven írókkal, mint például Ljudmila Ulickajával vagy legutóbbi olvasásélményem szerzőjével, Guzel Jahinával. Ki gondolta volna, hogy ilyen erős az orosz nyelvű irodalom női vonala?

Igazán bajban vagyok, amikor a regényről kell írnom, mert nagyon sok minden jár a fejemben. Mindenekelőtt leszögezem: szenzációs regény, amit bárkinek bátran javaslok figyelmébe. Ha láttad volna az arcomon az első néhány tucat oldal olvasása közben a diszkrét unalmat, amivel lapozgattam a vontatottan kezdődő művet, el sem hinnéd, hogy végül a fenti konklúzióra jutottam. Az elején azt mondogattam magamban, hogy ja, aha, és? - hogy aztán leszakadjon az orcám, ahogy egyre beljebb haladtam a cselekményben, majd pedig eljutottam odáig a bő harmadára, hogy kimarom a szemét, aki ki akarja venni kezemből a könyvet.

dina.jpgA Petruska-szindróma az egyik legszélesebb körben ismert és legkeresettebb oroszul író izraeli szerző, Dina Rubina remeke - akinek lett légyen szó bármelyik könyvéről, több, mint 200 000 példányban kelt el, és népszerűsége egyre nő. A Petruska-szindrómá-ra csak Oroszországban már több mint félmillióan voltak kíváncsiak az eladott példányszámok alapján, a könyvtárakból pedig csak várólista alapján lehet kikölcsönözni. A mű gyönyörűen megírt szimbolikus regény az önazonosságról. a teremtő alkotásról, a vágyakozásról és a veszteségekről - és nem utolsó sorban: a szerelemről.

Rubina szövegalkotó "festészete" - mely Iván Ildikó érzékeny és pontos fordításában a maga teljességében megcsodálható -, mint mindig, most is kiemelkedő: szinte harapni tudnánk, élvezettel nyeljük a könyv illatos, jóízű levegőjét.

Forrás: Európa Kiadó

Mi okozta az első harmad nemszeretemségét? Ambivalens érzéseim voltak: egy nemzetközi hírű bábjátékos, egy bábdinasztia legfiatalabb tagja, Peter Ukszuszov (Petruska), aki kiváló hasbeszélő is egyben, elmegy Izraelbe, ahol egy klinikán fekszik a nem felesége, aki mellesleg élete másik fele, szóval, a felesége, de papíron mégis valaki máshoz tartozik, és az a valaki, aki hivatalosan Liza férje (Liza Wilkovsky), egyben kezelő orvosa is (Gorelik doktor), de ez a személy a mindennapokban egyérteműen el van azzal, hogy a nő élete jelentős részében a másik férfival létezik jóban-rosszban, neki pedig marad a jó barátnak, kezelő orvosnak járó érzelem. Ühüm... merengtem, ki a hülye, én vagy ő, netán mindenki? Mi ez az egész? Szokványos szerelmi háromszög vagy bohém paródia?

Az a szerző és még inkább az én nagy szerencsém, hogy Dina Rubina már az elejébe elrejtett az olvasónak apró kis célzásokat, amelyek egyre mélyebbre taszítanak a cselekményben. Mint amikor megfogsz egy olyan növényt, amelynek pici kis tüskéi vannak, nem is látod őket, sőt, eleinte nem is észleled, hogy a bőrödbe fúródott egy-kettő, csak bizonyos idő elteltével egyre kényelmetlenebb lesz a viszketés, amit okoznak, ergo, törődni kell velük. Akarod tudni, hogy mi történik a műben, és főleg miért. Hogy mi van? - hüledeztem: Petruska már gyerekkorában ellopta egyszer Lizát, csecsemőként? Mi az a boldog baba-szindróma? Mit kerestek a világvégi Szahalinban? Hogy kerültek Lvovba? És  most miért Prágában laknak? Három lábú kutya famankóval? Lizához megszólalásig hasonló bábu, akit a nő legnagyobb ellenfelének gondol? És akkor ki a bábu, ki az élő, ki irányít kit és  miért? Na, ugye, hogy érted már, miért nem lehetett abbahagyni az olvasást.

boldogbaba.jpgAz Angelman-szindrómások folyton mosolyognak, és hiányos szóbeli kommunikációs készségük, sete-suta mozgásuk ellenére rendkívül nyitottak és társaságkedvelők. Csecsemőkorban nehezebb őket etetni, később ülnek fel (mozgáskoordináció), később kezdenek el beszélni (beszédfejlődés), ennek a két területnek a legnagyobb a zavartsága. A gyerekekre jellemző széles, mosolygó száj, előreugró áll, vékony felső ajak miatt úgy tűnik, mintha mindig mosolyognának, ezért boldog baba tünetegyüttesnek is nevezik ezt a betegséget, illetve, egyes országokban Petruska-szindrómaként is ismeretes a tünetegyüttes. Felnőttkorban gyakori közöttük az elhízás, az epilepszia és a gerincferdülés.

Több nézőpontból is kifejtésre kerül ennek a két különleges személynek, Liza Wilkovskynak és Peter Ukszuszovnak sorsa, a legfontosabb történéseket persze e két embertől tudja meg az olvasó, de ugyanolyan jelentős Gorelik doktor elbeszélése, emlékei is erről a két emberről, illetve a véletlen adta felfedezéseinek megosztása is új fénybe helyezhet régebbi eseményeket. Mindkét fél családi háttere kibomlik, hogy ki, mit, miértmarionett.jpg tett vagy éppen nem tett adott helyzetben, én pedig egyre mélyebbre süllyedtem a kombinálásban: ha ez így történt, akkor arra reális válasz lehetett a... és akkor pedig nyilvánvalóan élni kellett valamiből, és egyértelmű, hogy Petruska nem cselekedhetett másképpen... de akkor Liza reakciója sem lehett más, mint... jól elvoltam magammal - pedig én még egy kriminél sem mindenesetben igyekszem előre gondolkodni, nemhogy egy szépirodalmi műnél. Érzed a kontrasztot, ugye? Hogy mennyire lekötött és elgondolkodtatott a cselekmény?

A regény nem nélkülöz élénk fordulatokat és némi misztikumot sem (lásd például: Kocsmáros figurája). Petruska erőfeszítései a minél magasabb szintű bábjátéktudásért, családi öröksége, Lizához fűződő érzelmei megmutatják személyiségének mély rétegeit, ahová csak ritka ember tud elérni, hát még megérinteni vagy nyomást gyakorolni rá. Teszi a dolgát nehéz időkben is, hűségénél csak gondoskodási ösztöne nagyobb, a mindennapi megélhetés érdekében pedig nem kíméli sem magát, sem bábujait. Nagy kérdés, hogy Lizát minek tekinti - bábunak, aki tőle függ, vagy önálló embernek? Vagy mindkettőnek? Liza sorsát kibontva sorra dőlnek ki a szekrényből a csontvázak, s betegsége (az Angelman-szindróma) is különleges bánásmódot igényel. Labilis személyisége gyakran romba dönti saját és mások életét, amelyet egyre hosszabb és hosszabb gyógykezelések követnek Gorelik doktor izraeli klinikáján. Képes-e Liza elvágni azokat a képzeletbeli zsinórokat, amelyekkel megítélése szerint Petruska idomítja, alakítja közös sorsukat? Mi lesz, ha elvágja, és mi, ha nem? Mit bír ki a kapcsolatuk? 

"Petyka továbbra is szigorú nevelő volt, aki hátán cipeli a lányt - >>Ó, hiszen könnyű,  mint a pehely!<< -, pedig Liza már régen nem volt könnyű, nehéz volt, a testsúlyához képest aránytalanul, elviselhetetlenül nehéz, és Petyka csak hurcolta őt rendületlenül.

Olyanok voltak, mint a himlőn átesett gyerekek - túlélték, de az arcukon örökre ott maradtak a hegek. Ők ketten egy különösen kegyetlen szerelem áldozatai voltak: egy szenvedélyes, magányos, kizárólagos szerelemé - megmaradtak, de végleg megbélyegezte őket ez a kérlelhetetlen szerelem..."

Mindeközben pedig végigszáguld az olvasó Közép és Kelet-Európa számos helyszínén, jár Távol-Keleten is, érzi orrában nagyvárosok csípős bűzét, lebujok, klubok dohányfüstös izzadtságát, bábuk boltjainak csibész és szinte levegőből megélő különleges árusait, előadások felejthetetlen mozzanatait. Az ördög hazudik, jutottam döntésre a regénnyel kapcsolatban: nagyrészt tragédia ez kérem szépen, igazi sorstragédia, amelyben senki sem képes más tenni, mint amit tesz. Hiába tudja, hogy netán eleve bukásra ítéltetett a cselekedet, amit végrehajt, nem mehet más irányba, semmi mást nem művelhet, mint amit csinál. Kötelezi őt hite, elgondolása, a másik személy, a környezet történései, és reménykedik egy boldogabb végben, egy reménytelibb folytatásban: hát erősen akarva kitart, legyen a dolgok eredménye akármi is. Végül is a szerelem, a másikhoz fűződő vele vagyok végtelen érzése megér egy misét, nem? És az is lehet, hogy sikerül valami jót elérni - de honnan tudhatnánk meg, hogy elérjük-e, ha nem megyünk el a végsőkig, és közben  nem változunk annyira, amennyire szükséges két ember harmóniában éléséhez? (Hogy mennyi a szükséges mértéke? Mindenkinél más és más, és ez így van jól.)

Érdemes volt-e elolvasni a művet? Feltétlenül. Még sokáig bennem fog élni és gondolkodtatni ennek a furcsa párnak még furcsább, öntörvényű sorsa. Végül is: mi az, hogy normális? Az emberi lélek mélységéhez képest mi a Mariana-árok?

petruska1.jpeg

 

Köszönöm a lehetőséget az Európa Kiadónak! A kötet elérhet kedvezményes áron a borítóra kattintva.

Kövess minket Facebookon!

Rémember

Asperger gyermekei

Cím: Petruska-szindróma
Szerző: RUBINA, DINA
Fordító: Iván Ildikó
Kiadó: Európa Kiadó
Oldalak száma: 488
Megjelenés: 2020. szeptember 02.
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789635041701
Méret: 197 mm x 142 mm

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr3816292560

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása