Honnan erednek a mai karácsonyi hagyományaink?

2020. december 26. 07:42 - Arthur Arthurus

Karácsonyfa, bejgli, szaloncukor, fényfüzér, hal. Honnan erednek ezek a szokások, és mennyit változtak az elmúlt időben?

1_275.jpg

Tagja vagyok néhány csoportnak, ahol karácsonyi és téli kreatív, saját készítésű dolgokat osztanak meg. Tavaly és tavalyelőtt nagyon szerettem ezeket, nagyon szuper ötletek, szép, mutatós, de mégis egyszerű díszek, ajándékok születtek. Akkor is voltak folyamatosan károgók, idén azonban sajnos szinte csak erről szól az egyik csoport. Miért nem 24-én állítasz fát??? Miért így néz ki??? Miért nem állítasz fát??? Szerencsére a szokások folyamatosan változnak, illetve eltérőek is egyes országokban - van, ahol december 1-jére, máshol december közepére szinte mindenhol, ahol díszítenek fát, áll is az a fa, az ünnepi készülődés részeként. Magyarországon még mindig a 24. a faállítás napja leginkább, de egyre többen állítják fel korábban. Én tavaly pl. előbb díszítettem, mert úgy volt kedvem, időm, és rájöttem, hogy igazából semmi és senki nem kötelez, hogy 24-be sűrítsek mindent. Idén pedig nincs is karácsonyfánk, egy könyvekből állót készítettem, egészen pontosan 284 kötetből (számoltam), és egy alternatív, gömbdíszekből álló "karácsonyfánk" van. Rájöttem arra is, hogy nekem sosem hiányzott a fa, nem köt hozzá semmi, díszíteni sem szerettem, leszedni még kevésbé. Véleményem szerint nincs semmi baj egyikkel sem - mindenki csinálja úgy, ahogy neki jó. De mikor is állították fel az első karácsonyfát?

1_276.jpg

Viszonylag ismert történet, hogy az első, nagyjából a mai értelemben vett karácsonyfát Viktória királynő és Albert herceg díszítette 1848-ban, ám az örökzöldek tisztelete egész az ókorig nyúlik vissza, a téli napfordulós ünnepségek egyik fontos kelléke volt. Az első feljegyzés egy almával, ostyával és dióval feldíszített karácsonyfáról az 1500-as évekből való, német területről - innen is terjedt el a szokás, ami azonban a családokban nem volt megszokott. A 19. század közepétől Németországban már az alma, dió, mézeskalács helyett a csillogó, fényes díszek váltak a karácsonyfa tartozékaivá, már 1848-tól nagyüzemben gyártották a karácsonyi üveggömböket. Magyarországon minden bizonnyal Brunszvik Teréz volt az első, aki 1824-ben karácsonyfát díszített, ekkor is még az alma, dió, és hasonló díszek voltak leginkább használatban. A következő évtizedekben fokozatosan terjedt a szokás, de az 1900-as évek elejéig kizárólag a gazdag/nemesi családok és az intézmények, iskolák állítottak karácsonyfát, mégpedig a legutolsó tanítási napon, ami ekkor december 24. volt. Nagyjából 120-130 évvel ezelőtt az egyszerű családoknál egyáltalán nem volt szokás a karácsonyfa állítása és díszítése, később terjedt el. Mivel az intézmények mind az utolsó napon, december 24-én állítottak fát, innen ered ez a szokás a családoknál is - más országokban egészen másképp alakultak a hasonló szokások. Ma egyre többen vannak, akik a hangulat miatt, vagy mert úgy van idejük, kedvük, december elején-közepén vagy 1-2 nappal 24. előtt felállítják a fát, amivel semmi baj nincs. Azzal sem, ha valaki ragaszkodik a 24-hez - ezen igazán nem múlik semmi, mindenki csinálja úgy, ahogy neki jó.

A szaloncukor eredetije francia eredetű, és fondantból készül, az 1400-as évektől kezdve készítik. Magyarországra ez az édesség a 19. század elején-közepén került, nagyjából egyidőben a karácsonyfaállítás terjedésével, így gyorsan az ünnep egyik legfontosabb kellékévé vált. Az első magyar szaloncukor-készítő üzemet Stühmer Frigyes nyitotta (és véleményem szerint Magyarországon még mindig a Stühmer szaloncukor az egyik legminőségibb választás - noha ma már persze más, mint az eredeti fondant-cukrok). A szaloncukor ennyire nagyon karácsonyra való összpontosítása kifejezetten magyar hagyomány.

1_274.jpg

A fán lévő csillogó, ezerszínű gömbdíszek mind az almát jelképezik, a szó keresztényi (a tiltott gyümölcs) és hagyományos értelmében is, az alma, mind ilyenkor elérhető, őszi termésű gyümölcs, mindig is fontos része volt már a kereszténység előtt is a téli napforduló ünnepségeinek. Akárcsak a fény, szinte minden nép körében a téli napforduló legfontosabb kelléke a tűz, a fény, elvégre ebből akkor van a legkevesebb. Innen ered a karácsonyfa fénnyel való kivilágítása, először gyertyákkal (nem is értem, ma miért gyújt bárki is valódi gyertyát egy köztudottan nagyon is éghető növényen...), amelyet mára felváltott a különféle színű, villogó égősor. A csúcsdísz eredetileg csillag alakú, ami a betlehemi csillagot jelképezi, de ugyanilyen elterjedt volt az angyal, ma pedig a jellegzetes, hegyes csúcsdísz és a masni szokás leginkább.

December 24-nek különös kelléke az étkezés, ami ilyenkor hagyományosan hal, illetve bejgli. A hal jellemzően böjti étel, hiszen a keresztény értelmezés szerint nem számít húsnak, és 24-én hagyományosan böjtöltek (az esti vacsoráig, egyes területeket az éjféli miséig, sokszor csak a mise után kezdődött hajnalban az ünnepi lakoma). A hal jelképezi a megtérést is, és a babonában is van szerepe, hiszen az izgága, gyors állat fogyasztása segít, hogy a család is tevékeny maradjon, a sok pikkely pedig a gazdagsághoz köthető. Ugyanezt jelképezi a mák, a lencse, a bab, a borsó, és minden apró szemű étel. A dió rontás ellen jó a "népi bölcsesség" szerint. A bejgli a 14. század óta ismert, német területről származik szintén, a szó is német eredetű, és az eredeti alakjára, a hajlított, patkó alakra utal. (Beugen - hajlít). Ez is a 19. század közepétől ismert Magyarországon, és fokozatosan terjedt el. Másik változata a pozsonyi kifli, ami ugyanez a tészta, ugyanez a töltelék, de kicsi, tényleg patkó alakú sütemény, szemben a nagyobb, töltött, tekercselt változattal. 

1_273.jpg

A töltött káposzta egyszerűen azért vált karácsonyi étellé, mert karácsony télen van. Nagyjából ennyi az ok. Évszázadok óta ismert és fogyasztott étel, persze az idők során némiképp változott a készítési mód, azonban az megmaradt, hogy könnyen, kevesebb munkával lehet nagyon sokat készíteni belőle, nagyon jó melegítve is, napokig fogyasztható, ám hűtést igényel. Télen pedig általában van annyira hideg, hogy megoldható a nagyobb fazekak, lábosok hűtése is. Laktató, és emellett marad idő a macerásabb ételek, sütemények készítésére is. 

Nálunk pl. káposzta szokott lenni - nem szabolcsi, én pl. azt nem annyira szeretem -, és igazából a töltött káposzta elnevezés sántít is mert kizárólag savanyú káposzta van benne, a gombócok pedig káposztaköpeny nélkül. Egyszerúen azért, mert szeretjük. Hal is szokott lenni, mert a családban van, aki szereti. Bejgli mindig készül, idén négy diós és két mákos készült - jelentem, mára maradt egy mákos és egy diós. Továbbá a családi karácsonyi ebédhez a megszokott rántott hús, sült hús, krumpli, dinsztelt káposzta, annyival megspékelve, hogy narancsos sült alma is szokott készülni a sült kacsa mellé (idén viszont lehet, hogy nem csinálok, csak a sütőtökcsatni lesz hozzá és a lilakáposzta).

Szerintem ez a család, a szeretet ünnepe, egyébként is nagyon szeretem a telet, a karácsonyt, mindent, ami ehhez kapcsolódik (a vallásos dolgokon kívül). Szeretem a karácsonyi bugyuta filmeket, szeretek ajándékokat készíteni, karácsonyi zenét hallgatni, szeretem a díszeket, díszítéseket, ez az egyetlen ünnep az évben, amikor díszítek is, és az egyetlen ünnep, ami érdekel is. Viszont fontosnak tartom, hogy mindenki alakítsa ki azokat a saját családi és egyéni hagyományokat, amiket tényleg szeret, ami az övé. Nem feltétlenül kell ragaszkodni a "régi" szokásokhoz, főleg, mert azok nem is annyira régiek, és 130 évvel ezelőtt egész mást mondtak volna a most hőbörgők. De ha valaki ezeket szereti, és a gyerekkori szokásokhoz ragaszkodik, akkor csinálja úgy. Ha pedig valaki egyáltalán nem akarja tartani az ünnepet, mert számára nem jelent semmit, vagy mert éppen traumák, tragédiák kapcsolódnak hozzá, akkor ne tegye. Egyikkel sincs semmiféle probléma véleményem szerint. Nehéz, a szokásosnál nehezebb év áll mögöttünk, sok szempontból rendhagyó, de talán előnyünkre is válhat. Egy kicsit legyünk türelmesebbek, békésebbek. Többet ér. Remélem, jól telik/telt a pihenés, az ünnep mindenkinek, és hasonló hét áll a legtöbbünk előtt is, tele családi beszélgetésekkel, játékokkal, olvasással, közös filmezéssel, vagy bármivel, amit szeretünk csinálni. :)

Nektek milyen karácsonyi szokásaitok, hagyományaitok vannak? 

Kövess minket Facebookon!

 

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr5216356954

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

apro_marosan_petergabor 2020.12.27. 14:11:33

Karácsony.
Christmas.
Ezt azért ne feledjük, a ha a posztoló direkt ki is kerülte ezt a dolgot.
Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, már aki ünnepli - tehát ez egy keresztény ünnep, ha mindent el is követnek annak érdekében - a posztoló is, hogy ezt a dolgot lehántsák róla.
Szentesetére állítják az emberek a karácsonyfát.
A többi ebből következik.

gigabursch 2020.12.27. 14:11:40

A néprajzosok elég sokmindent tudnának mondani a fenyők és egyéb örökzöldek vonatkozásában. Csak Magyarországról...
Nem beszélve a többi népről.
Szóval, ezt a brit marhaságot nyugodtan törölhetjük is a megtartó emlékezetből, mert tényleg marhaság.

Hajlított bejglit én még nem láttam.

Töltött káposzta: egyes vidédékek emberei képesek szinte ölre menni, hogy hogyan kell csinálni. Én inkább mindegyiket szeretem.
:-)
Zseniális étel.

Hal meg minden mennyiségben és formában jöhet.

élhetetlen 2020.12.27. 14:11:41

Csak pár mondat. „nem is értem, ma miért gyújt bárki is valódi gyertyát egy köztudottan nagyon is éghető növényen...”. Egészen más a hangulata, mint egy égősoré. Míg a szüleim éltek, náluk karácsonyoztam, igen, gyertyákkal, csillagszórókkal, aztán egy Mennyből az angyal, ajándékosztás, és, mikor mentünk vacsorázni, elfújtuk a gyertyákat. Így nem veszélyes. Gyermekkoromban, (55-60 éve) még mi is festettünk diót valami aranyfestékkel, gyufaszál bele, fel lehetett kötni. (A műsorhoz tartozott, hogy éjszakánként rájártunk apával a szaloncukrokra, és a papírt gondosan visszazártuk. Pár nap múlva már az ment, hogy tenyérrel megemelni, ez is üres, ez is üres, hiába rakott anyu a fa alá is, az nem volt olyan jó).
Amiről viszont elég régen nem hallottam, nálunk szokás volt, amíg volt széna, szalma egy falusi háznál. Szakajtóba (gyékényből vagy szalmából készült tál), egy marék szalma fekhelynek Jézuskának, egy marék széna az állatoknak került még a karácsonyfa alá.
A bejegyzésed nagyon jó hangulatú!
A kaják. „igazából a töltött káposzta elnevezés sántít is mert kizárólag savanyú káposzta van benne, a gombócok pedig káposztaköpeny nélkül.”. Mi egyszerűen gombócos káposztának hívtuk. Már kifejlesztettem a minimál változatot. Fél fej vöröshagyma, teáskanál őrölt paprika, másfél kiló káposzta, fél kiló darált hús, egy marék rizs. Slussz. De hogy ez jó legyen, ahhoz nem főzni kell tudni, hanem jó káposzta kell. Mikor Zuglóból Újbudára költöztem, volt pár rossz kísérlet. A barátnőm a Lehelről hozott vecsésit, több eladótól. Volt íztelen, volt rossz ízű, de volt keserű is. Nézzük a Fehérvári útit. Mozgólépcső, első stand, hosszú sor, biztosan azért, mert az a legközelebbi. Hát nem azért, legközelebb beálltam a sorba, 18 éve tőlük veszem, és finom. A barátnőmnél más a helyzet, beéri a Lehellel, de ő főz bele füstölt csülköt, oldalast, stb., az már lehet, hogy ehetővé teszi a nem jó káposztát is, de ezt én már nem bírnám.
És, ha még belefér, egy sztori. Karácsonykor jött fel az öcsém, a felesége, és a két gyerek. Készültem, csak a főételek, harcsapaprikás, túrós csusza, és hat liter gombócos káposzta. Pakoltak ki, és a sógornőm megkérdezte, hogy főznék-e egy finomfőzeléket. Hát hogy (b…meg). Két napig a főzeléket ették, és az egész karácsonyi menü a nyakamon maradt.
Bocs, ennyi lett a pár mondatból. Boldog új évet!

Behajtó70 2020.12.27. 15:51:36

Sajnálom azt, akinek a Karácsony nem jelent semmit. Jó cikk.

Richard Xenos 2020.12.27. 22:09:30

@apro_marosan_petergabor: Egyáltalán nem keresztény ünnep. A karácsonyfa a Jule-fa "elkeresztényiesitése", maga az ünnep pedig azért van éppen akkor, hogy a keresztények el tudjanak fedni "ellopni" egy másik pogány ünnepet is, a téli napforduló ősi ünnepét a maguk Jézusuk ekkorra átrakott "születésnapjával".
süti beállítások módosítása