Fasiszta hazugságok és alternatív igazságok

2021. január 24. 07:43 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Federico Finchelstein: Fasiszta hazugságok

Szeretjük azt gondolni, hogy a múlt század derekán a fasizmusnak leáldozott, és nem is jöhet el többé. Nagyobbat nem is tévedhetnénk.

1_30.png

A 21. század fasisztái persze tökéletesen alkalmazkodtak az új korhoz, az új rendszerhez, az új eszközökhöz, és a tömegkommunikáció, a közösségi média felületeit sokkal hatékonyabban használják, mint ahogyan elődeik manipuláltak. Az erőszak kultusza csökkent, ők is betagozódtak a társadalomba, nem visznek tömegesen embereket börtönökbe csupán egyetnemértés miatt, és alkalmazkodtak a vélemény- és szólásszabadság eszméjéhez is. Sőt mi több, ők maguk takaróznak ezzel.

A mai populista vezetők a 20. századi fasiszták szellemi örökösei, akik egyfajta demokráciával kevert, abból kinövő félfasiszta rendszert építenek, ahol a médiát egyre inkább bedarálják, a közszolgálati médiumokból propagandaszócsövet csinálnak, a választási rendszert úgy alakítják, hogy nekik megfelelőbb legyen, minden fontosabb pozícióra a saját embereiket ültetik, nem beszélhetünk a hatalmi ágak szétválasztásáról, és a személyi kultusz kiépítése is tökéletesen végbemegy a közösségi média felületein és a közszolgálati média segítségével, hogy egyes emberek, népcsoportok elleni uszítást és karaktergyilkosságokat hazugságokkal ne is említsük, ahogy az állandó küzdelmet és harcot vélt ellenségekkel szemben, akik eltiporni akarják nemzetüket, a mindig áldozat, mindenki által csak megtépázott országot. Ezzel a kommunikációval, az oktatás teljes "megreformálásával", az egyre fasisztább, kirekesztőbb kultúrpolitikával és közbeszéddel és a tömegek radikalizálásával, félelemben tartásával elérik a céljukat: hatalomban maradhatnak és továbbra is megszedhetik magukat korábban sosem látott mértékekben. Azt már Timothy Snyder is bizonyította A szabadság felszámolása c. könyv lapjain, hogy Oroszország fasiszta elveket vall, és tudnék még mondani néhány országot, amelynek a kormánya megszólalásig hasonló módon építette fel a saját hatalmát.

1_300.jpg

A fasizmusban a hit bensőségesen összekapcsolódott a vezetőbe vetett bizalommal.

Federico Finchelstein ebben a kicsi, 130 oldalas kis könyvében nem csupán bemutatja, hogy ezek a hazugságok hogyan vezetnek eredményre, hogy hogyan alakultak át és idomultak a mai korhoz a fasiszta nézetek, hanem azt is, hogy milyen kifacsart, irracionális logika mentén építik fel a világukat - ami láthatóan működik is. Bemutatja azokat a pszichológiai hatásokat és torzulásokat, amelyek révén az ember képes elhinni azt a hazugságot, amelyről tudja, hogy ő maga találta ki. A 21. század dolga lesz szembenézni ezekkel a populistákkal, és elválik, hogy vagy felébredünk, vagy a süllyesztőbe kerülünk. Tökéletesen leírja az olyan populisták rendszerének illogikus működését, mint pl. Trump, Duterte, Bolsonaro, Salvini vagy épp mint Orbán, akik egy lapra tesznek fel mindent, megjelölve egy ellenséget vagy egy ellenséges csoportot, aki ellen foggal-körömmel küzdeni kell. Teljesen lényegtelen, hogy a fenyegetés mennyire valós, és hogy mekkora károkat okoz a kulturális és szellemi térben a fenyegetéssel való fenyegetőzés, a lényeg a hatalom megtartása, az ellenfelek bemocskolása, a barátok helyzetbe hozása.

Rodrigo Duterte elsősorban a drogháborúval érte el ezt: 2016-os hatalomra kerülése óta zéró tolerancia van a drogokkal szemben, minden más bűnügy háttérbe szorult, sőt, kvótarendszer működik, sok esetben maguk a rendőrök rejtenek el drogokat, hogy meglegyen a kívánt esetszámuk. Az egyik manilai börtönben áldatlan állapotok uralkodnak: az 1200 férőhelyes intézménybe majdnem 5000 rabot zsúfoltak, egymás hegyén-hátán alszanak az emberek, ellátásuk alig van, és a legtöbben közülük csak előzetesben ülnek, mert a tárgyalásra éveket kell várni. Válogatás nélkül börtönbüntetést kap a termesztő, a terjesztő és a fogyasztó is, ha csak egy kis fűvel kaptak el, akkor is. Ugyanez a szélsőségesség figyelhető meg minden egyes populista vezető politikájában. Amikor kijelöl egy problémát, és hirtelen minden létező bajt annak a számlájára ír, és mindent ez határoz meg ezek után. 

Persze Finchelstein sem állítja, hogy hazugságokkal, ferdítésekkel csak a populisták operálnának - minden oldal, minden ideológia szeret szépíteni, elhallgatni dolgokat és kidomborítani más dolgokat. De az, amiben a fasizmus élenjár, az igazából nem a hazugság, hanem az igazság. Pontosabban az igazsághoz való hozzáállás és annak értelmezése. Így lesz a hazugságból "alternatív tény", így lesz az autokráciából "illiberális kormányzás", és így lesz a tényből "fake news". Egy ilyen rendszer pedig kizárólag személyi kultusszal egybenőve működik. Nem olyan látványosan, mint a múlt század elején-közepén, de létezik a személy kultusz. Ez is szépen belesimul a 21. század vívmányaiba, modernizálva, de létezik. Mert a Vezetőnek mindig igaza van. Akkor is, ha ma pont az ellenkezőjét mondja, mint amit tegnap mondott. Tegnap is igaza volt, de ma aztán főleg. Hogy holnap megint mást mond ugyanarról a témáról? Akkor is igaza lesz. Mert a Vezető felülemelkedik a tényeken, az igazságon, és ő maga határozza meg ebben a szép régi-új világban, hogy mi az igazság. Sosem láthatjuk át a Nagy Tervet. Azt csak A Vezető látja, és szeretett népét arrafelé irányítja. A jelenünkre és a jövőnkre ezek a Vezetők nagyobb veszéllyel vannak, mint sokminden más.

Persze a Bolsonaróhoz, Orbánhoz, Trumphoz vagy az olasz Matteo Salvinihez hasonló populisták diszkriminatív, erőszakos politikát folytatnak, amivel csak az egyenlőtlenségeket növelik. Egyelőre azonban nem szakítottak végleg a demokráciával.

Ha tudni akarjuk, hogyan is működik az agymosó gépezet, és hogy lehetséges, hogy manipulációval és pszichológiai torzításokkal, egyéb ügyes technológiai és pénzügyi trükkökkel elérjük, hogy mindig igazunk legyen, akkor is, sőt, főleg akkor, ha nincs; ha látni akarjuk, hogyan épül fel egy ilyen államgépezet, hogyan kommunikál és hogyan ferdíti a hatalmat, hogyan akar uralkodni az élet minden szegmensén - akkor tökéletes bevezető hozzá ez a rövid, velős könyvecske.

1_301.jpg

Federico Finchelstein 1975-ben született Buenos Airesben, iskoláit Argentína fővárosában és a Cordell Egyetemen végezte, jelenleg a Brown Egyetem tanára. Szakterülete főképp az ún. transzatlanti fasizmus, tehát elsősorban Európa és Amerika története a fasizmus tekintetében. Ez a kötete 2020-ban jelent meg, a fordítás Nagy Gergely munkája.

1_299.jpgKöszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

A szabadság felszámolása

Kövess minket Facebookon!

 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr116398184

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gmihaly621 2021.01.24. 10:04:17

Az egykori internáci hülyeelvtársak kis piros brosúráinak 2.0-ás változata a mai internáci hülyeelvtárs szellemi utód agitpropostól, amit ennyire fényeznek egyes drágalátos internáci hülyeelvtársak.

МАХVАL bircaman közíró · http://bircahang.org 2021.01.24. 10:04:20

Ugyanaz a liberális maszlag, hogy minden ellenvélemény fasizmus és legyen betiltva. Ásít a kisember.

AvéCézárVavan 2021.01.25. 15:41:01

@gmihaly621: Gerbner nertársnak ma se jött meg az esze!
süti beállítások módosítása