Mindörökké Balaton

2020. augusztus 12. 06:32 - Carbonari

Könyvajánló - Tóth Gábor Ákos: Mindörökké Balaton

balaton_1.jpgBalaton, nyár, jó kis könyv, nagyfröccs... megvan az életérzés?
„Az emberi kapcsolatok, az együttélés buktatói és a problémákon átsegítő, közös gasztronómiai tréningek ihlette történet." 

Tovább
Szólj hozzá!

Egy brazil utcagyerek útkeresése a favelláktól Svédországig

2020. augusztus 10. 07:22 - GReni

Könyvajánló - Christina Rickardsson: Soha ne add fel!

Egy megrendítő életút egy tragikus gyerekkorról,
egy fiatal lányról, akinek újra meg kellett tanulnia
bízni az emberekben és szeretni.

christinacave.jpg

Christina Rickardsson, születési nevén Christiana Mara Coelho ebben a kötetben meséli el, hogy milyen volt Brazília nyomornegyedeiben felnőni, majd miként került nyolcéves korában kisöccsével együtt Svédországba örökbefogadó szüleihez. Egy különleges önéletrajzi kötet, egy megrendítő életút egy tragikus gyerekkorról, egy fiatal lányról, akinek újra meg kellett tanulnia bízni az emberekben és szeretni.

A kötetben fejezetenként váltakozva visz el a szerző gyermekkorába és napjainkba (2015-be, a kötet Svédországban 2016-ban jelent meg - szerk.), amikor úgy döntött huszonnégy év után eljött az ideje, hogy visszatérjen szülőhazájába és felkutassa gyökereit. Számos megrendítő eseményt olvashatunk a kötet lapjain.

Olyan rémségeket kellett átélnie gyerekként, amelyeket sosem tudott feldolgozni. Aztán 2012-ben, amikor 29 éves volt úgy érezte összecsapnak felette a hullámok. Folyton rémálmok gyötörték, melyek gyerekkora óta üldözték. Életében először segítséget kért. Aztán arra jutott, hogy a félelmei legyőzéséhez vissza kell térnie a múltba, különben sosem tudja lezárni életének azt a szakaszát, melyből a sebeit hordozza. És reménykedik, hogy újra láthatja az édesanyját.

Most először nézte meg az örökbefogadási papírokat, melyek róla és öccséről szóltak. Átnézett minden iratot és egy Brazíliából származó barátnője segítségével úgy dönt, hogy beleveti magát a kutatásba. Sokan azt gondolhatják, hogy az anyja nem akart gondoskodni róluk, pedig rengeteg szeretetet kaptak tőle, de sajnos egy olyan világban éltek a '80-as években, amikor források híján nem volt lehetősége gondoskodni róluk.

Christina 1983. tavaszán született és anyjával élt egy város határán egy erdő mélyén egy barlangjában. Bejártak a városba, koldultak, az anyja próbált munkával pénzt szerezni vagy a vadonban gyűjtött növények eladásából igyekezett élelmet venni kettejüknek. Közben tanította a lányt, azt akarta, hogy jó ember legyen, aki kedves és illemtudó, aki ismeri az erdő veszélyes teremtményeit és növényeit. Megtanulta milyen tűrni az éhséget, milyen mezítláb hosszú kilométereket gyalogolni és elviselni a fájdalmat. Sosem szabadna ilyesmit megtapasztalnia egy gyereknek. Ő mégis úgy emlékszik ezekre a barlangban töltött évekre, hogy biztonságban volt, boldog volt Mamãe társaságában. Csak ezt az életet ismerte és anyja igyekezett nevetést vinni a mindennapokba és rengeteg szeretet adott a kislánynak.

Miért választja vajon egy szülő, hogy egy barlangban éljen egy gyerekkel? Erre a kérdésre is hamar választ kapunk, amikor öt-hatéves korában kénytelenek elmenekülni a meghitt barlangjukból és kikötnek São Paolóban. A favellákban, nyomornegyedekben az utcán élnek, lépcsők alatt húzzák meg magukat, kartondobozokon alszanak.  Aztán anyja talál egy munkát. Végre kicsit helyrerázódhattak volna. Takarítóként dolgozott egy gyárban, ahova magával vihette Christinát is. Ám innen szinte menekülnek, amikor abúzus áldozata lesz a kicsi lány. Az anyja főnöke ocsmány módon kihasználta, így megint koldulásra kényszerülnek. Aztán megszületik az öccse, az anyja pedig szörnyű dolgokat kénytelen tenni, hogy megóvja a gyermekeit.

Az ezt követő időkből kevesebbet mesél az anyjáról, helyette előtérbe kerül számos történet Christina első barátjáról, Camile-ről, akit testvéreként szeretett, akitől rengeteget tanult, akivel megvédték egymást, együtt szórakoztak, de együtt is mentek lopni, hogy legyen mit enniük. Utcagyerekként az ember szinte láthatatlan. Az emberek úgy tesznek, mintha nem is látnák őket, de olyan is akadt, aki leköpte őket. Ezekben az időkben alig hallunk testvéréről és anyjáról. Csupán egy-egy pillanatra bukkannak fel a történetek során.

Már egy éves az öccse, amikor anyjuk úgy dönt jobb lenne nekik egy biztonságos helyen az utca helyett. Elintézi, hogy bekerüljenek egy árvaházba. Végre van fedél a fejük felett, étel az asztalon, tiszta ruha, de sajnos az élet nem fenékig tejfel. Kétszáz problémás gyerek, aki elég gyakran keverednek komoly verekedésekbe, majd a nevelők úgy raknak rendet, hogy szíjjal megverik őket. Az anyjuk minden vasárnap elment, hogy meglátogassa őket. Nem volt könnyű, de ismét talált magának egy barátot és minden nap várta, hogy az anyjuk meglátogassa őt és öccsét, Patrique-ot, közben remélve, hogy az anyja egy nap otthont talál nekik és együtt elmehetnek az árvaházból.

Olvashatunk néhány történetet az árvaházból, barátságról, ellenségeskedésekről, verekedésekről, majd arról a napról, amely darabokra törte egy kislány szívét. A napról, amikor megtiltották, hogy találkozzon édesanyjával, aki kétségbeesetten kiáltotta a nevét az árvaház kapujában, majd megismerjük annak a napnak is a történetét, amikor megjelent egy kedves svéd házaspár, hogy hazavigye kettejüket Svédországba, ahol egy új élet várt rájuk. De ő akkor csak a mérhetetlen fájdalmat érezte, mert elszakították attól, aki mindig szerette.

"Kezdtem úgy érezni, hogy nekem nem jár a boldogság. Különös érzés volt nyolcévesen, hogy nem érek semmit. Nem mutathattam meg, ki vagyok, és nem érezhettem azt, amit éreztem. És már anyám szeretetét sem élhettem meg. [...] Nyolcévesen hoztam meg azt a döntést, hogy többé senkit nem engedek az életembe, senkit nem fogok őszintén szeretni. Túl nagy fájdalmat okozott, amikor elhagytak, vagy amikor elvették őket tőlem."

Felnőttként megtudta miként zajlott az örökbefogadás, hogy az édesanyja nem akarta elveszíteni őket, hogy még csak választása sem volt, amikor elragadták tőle örökre a gyermekeit. Komoly harcot vívott önmagával, hogy ne futamodjon meg ettől az úttól. Tudta, hogy rendkívül hálásnak kell lennie azért, mert életet kapott nevelőszüleitől, de még emlékszik a fájdalomra is, amely azóta is végigkísérte az életét. Igazi sokként érte az út Brazíliában és nem várt emlékeket hozott elő belőle a látogatás az árvaházban, az egyik nevelőnő, aki kedves mosollyal, egy régi fotót szorongatva és ajándékkal fogadta, mert sejtette, hogy egyszer visszatér.

Beszélt az árvaházi gyerekekkel, akik azóta sokkal jobb körülmények között élnek, ráadásul ma már nem az örökbefogadás az elsődleges opció, mint az ő idejében, hanem törekednek rá, hogy a gyerekek a családjaik közelében maradjanak. Aztán találkoztak Briannel, akit megbízott a vér szerinti családja felkutatásával. Sikerrel járt és megtudjuk milyen volt ennyi idő után újra találkozni velük. S bár az öccsének nincsenek emlékei az anyjukról, amikor megtudta, hogy Christina találkozik vele, ő is Brazíliába repült, hogy együtt menjenek tovább ezen az úton. Amit nagyon sajnálok, hogy ennél több nem is jutott az öccsének a kötetben, mert Christina egy szóval nem említi, hogy mi történt, amikor ő is megérkezett.

Emellett arról is mesél milyen volt gyerekként egy teljesen új világba cseppenni. Először teljesen összetört, de apránként elkezdte értékelni a változásokat, amelyek a Svédországba költözéssel jártak. Sokszor nem értette azt az idegen világot, de apránként megtanulta hogyan illeszkedjen be, mégha ez azzal is járt, hogy másnak mutatta magát. Hamar megtanult svédül és a portugált el is felejtette teljesen mára. Egy dühös gyerek volt, aki sokszor került bajba, nehezen találta meg a közös hangot a lányokkal, a fiúkkal azonban könnyen barátkozott. Meglepte a kultúra, az ételek, a vallás, a hó. Rengeteg dologgal kellett megküzdenie. A sors nem kímélte, mert még tinédzser korában második anyját is elveszítette.

Christina nyolcéves volt, az öccse pedig huszonkét hónapos, amikor Svédországba költöztek. Brutális, hogy mennyi rettenetes dolgot kellett átélniük, de valahogy mégsem érintett meg a könyv. Az éhezés, a menekülés, a bántalmazás, ahogy a rendszer szétszakította a családot, ezek mind olyan események, amelyek szívfájdítóak és rémesek és felháborítóak. Christina majdnem velem egyidős, borzasztó belegondolni, hogy amikor én békésen mentem be az iskolába, a világ másik felén ő megölt egy vele egyidős kisfiút, mert az el akarta venni tőle az élelmet, amit összekukázott magának. Ez olyan seb, amit élete végéig cipel és húsz év kellett hozzá, hogy egyáltalán képes legyen beszélni róla. Végignézte, ahogy fejbe lövik a legjobb barátját vagy azok a rendőrök terrorizálták őket, akiknek az lenne a dolga, hogy megvédjék az embereket. Izgalmas és ijesztő volt újra találkozni a brazil családjával, ennek is szentelt egy fejezetet.

Viszont nem tudom, hogy Christina szándékosan tartja a két lépés távolságot a múltjától és ettől lett olyan tényszerű, ahelyett, hogy megindító lenne a kötet, vagy pedig a fordítás fordításában vesztek el az érzelmek. Ugyanis a szerző svéd nyelven írta a könyvet, a magyar fordítást pedig Szilágyi Zsófia az angol kiadásról készítette. Ezen felül még egy hiányérzetem volt: két évet töltött a favellákban, sokat ír arról, hogy hol volt és mit csinált, kivel aludt, de szinte meg sem említi az anyját és az öccsét. Hol voltak vajon ők akkor? Miért a barátaival töltötte a napjait? Ettől függetlenül érdekes, szomorú, ijesztő a történet, amely egy számunkra rettentő távoli világot mutat be, ahol sajnos azóta sem sokat javult a helyzet. A kötet végén pedig mesél az alapítványról pár szót, amelyet azért hozott létre, hogy a világon a sebezhető gyerekek és kamaszok segítséget kapjanak, majd találunk egy kis fotómellékletet Christináról, családjáról, barátairól és az útjáról Brazíliában.

"Azt szokták mondani, hogy a legerősebb marad életben, de szerintem inkább a legelkeseredettebben küzdő."

1742345.jpgSzeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel be is szerezheted!

Fordította: Szilágyi Zsófia

Köszönjük, HVG Könyvek!

Főkép: Christina Diamantinában, a barlangban, ahol anyjával éltek a favellák előtt

Érdekelnek a könyvújdonságok?

Kövess bennünket Facebookon!

Bölcsek, balgák, bolondok - egy pszichiáter útja

Elon Musk és a fantasztikus jövő feltalálása

Lehetünk őszinték egymással?

Simon Sinek elárulja az inspiráló vezetés titkát

Szólj hozzá!

Túlélés a svéd hegyekben Bear Grylls tippjeivel

2020. augusztus 08. 07:30 - GReni

Könyvajánló - Bear Grylls: A raptor küldetés - Beck Granger kalandjai

A kietlen észak, hófedte táj, egy veszélyes hegy és két fiatal kölyök, akik egy bűnbanda elől menekülnek keresztül a vadonon dacolva az elemekkel és az állatvilággal. Izgalmas ifjúsági kaland tele hasznos túlélési tippekkel a világ egyik legképzettebb túlélőjétől, Bear Grylls-től.

cropped-b84a6c33-85cc-4cc4-8086-865109bb2c98-beargryllsescapefromhell-1310x737.jpg

Bear Grylls vagány tizennégy éves hőse, Beck Granger legújabb kalandja A raptor küldetés címet viseli. A sorozat minden epizódjában a srác kalandjain keresztül ismerhetünk meg izgalmas helyszíneket, állatokat, túlélési trükköket, technikákat. Egy jó kis ifjúsági regény, amely számos pozitív ismeretet ad a 12-14 éves korosztály számára.

A cím ne tévesszen meg senkit, nem dinoszauruszok közötti valóságtól elszakadó regényről van szó, a raptor ragadozó madarat jelent és erre is utal a cím. A történet során Svédországba kalandozunk, ahol Beck a Green Force nevű környezetvédelemmel foglalkozó csoportnál gyakornokoskodik egy vele egyidős sráccal, Jonas-szal együtt. Beck szüleivel beutazta a világot és rengeteget megtanult a vadonban való túlélésről.

Rögtön az elején egy röpke erdei eltévedés során kapunk egy kis ízelítőt Beck tudásából, aki a szél, az eső és a fagy segítségével állapítja meg, hogy merre is van észak. Jonas "különleges képessége" pedig, hogy akár egyetlen füttyszóból képes felismerni a ragadozó madarakat. Munkájuk során minden nap járják az erdőt, hogy környezeti adatokat mentsenek le a kihelyezett állomásokról.

Kétszáz kilométerrel az északi sarkkörön túl az ember nem számít rá, hogy ismerősbe botlik, ám Becknek sikerül. Ekkor még nem is sejti milyen veszély leselkedik rá és barátjára, Jonasra. Egyszer csak azon kapják magukat, hogy egy bűnbanda elől kell menekülniük a fagyos északon. Megküzdve az időjárás szeszélyeivel, hóval, szakadékokkal, mocsárral, sőt még a vadon állatai sem hagyják őket nyugton. De kik és miért üldözik a két fiút? És milyen rettenetes titok kerül elő a múltból, amiért valakik még ölni is képesek lennének?

Szeretem a Beck Granger könyveket. Bear Grylls mindent tud a túlélésről és megtalálta a módját, hogy elérje a fiatalokat, lehetőséget teremt, hogy szórakozva tanuljanak. Könnyed, fiatalos nyelvezet, izgalmas kalandok, eszes szereplők, szuper szórakozás. Közben pedig fontos üzeneteket tartalmaz a környezetvédelemről, a kitartásról, túlélési praktikákról. Nyilván mind reméljük, hogy semmilyen túlélő tippre nem lesz szüksége a tizenéves gyerekünknek, de lássuk be: lesz bármi kára belőle, ha mégis ismer hasznos trükköket?

6112617_5.jpgSzeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel vásárolhatod meg!

Fordította: Rézműves László

Köszönjük, Jaffa Kiadó!

Kövess minket Facebookon!

Túlélési tippek egy lakatlan szigetre Bear Grylls-től egy kalandregénybe oltva

Túlélés a dzsungelben Bear Grylls-szel

 

Szólj hozzá!

A fényfestő

2020. augusztus 07. 06:22 - Carbonari

Könyvajánló - Bauer Barbara: A fényfestő

fenyfesto.jpgÉrdekes szituációt regényesített meg Bauer Barbara: mi történik az emlékezettel, ha súlyos trauma éri az embert? Meddig terjed az elfojtás és hogyan lehet rávenni a memóriát arra, hogy emlékezzen az elmúlt idők történéseire? Ezekre a kérdésekre keres választ a szerző A fényfestő című regényében, amely a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg.

Tovább
Szólj hozzá!

"Törvényre törve" történetek - Judge Dredd

2020. augusztus 06. 07:45 - Tibitron79

Könyvajánló - Judge ​Dredd - Dredd bíró aktái 01

A legutóbbi Dredd bíró képregénynél írtam, hogy nálunk nem nagyon van kultusza a mufurc sisakos igazságosztónak. Belecsaptunk a közepe-végébe, pedig vannak jó történetek a múltjából. Na, most megkaptuk a genezist. 

1_21.png

Tovább
Szólj hozzá!

Egy elrabolt kislány és brutális gyilkosságok egy izgalmas krimiben

2020. augusztus 05. 07:53 - GReni

Könyvajánló - Linda Castillo: Szégyen

Egy békés amish közösség,
brutális gyilkosságok,
egy elrabolt gyermek és
egy rég elfeledett titok
egy fordulatos, izgalmas krimiben.

szegyen_fokep.jpg

Végre egy újabb Linda Castillo kötet! Nagyon örültem neki, amikor megláttam a General Press Kiadó újdonságai között, mert legutóbb megjelent könyve teljesen levett a lábamról. Fordulatos, izgalmas történet, nagyon jó írói stílus.  Kell ennél több egy jó könyvhöz? Az Égető titkok című regényről írt ajánlómat az alábbi linkre kattintva olvashatjátok:

Egy elsuttogott félelem, amely halálos bosszúvá érik

És akkor most nézzük miről is szól a szerző Szégyen című regénye, melyben ismét Kate Burkholder ered a gonosztevők nyomába. A kötet egy nagyon idilli képpel indul: bájos amish nagymama két unokájával diót szedni indul a szomszédos elhagyatott tanyára, miközben Mary felidéz számos boldog gyerekkori emléket az egykor itt élő családról. Ám az idillnek hamar vége szakad, amikor motoszkálásra lesz figyelmes a romos házban. A lányokat a diófánál hagyta és bement a házba megnézni, hogy ki jár odabenn. És ezután elindul a vérlavina...

Nem túlzás, ugyanis szegény nőt véresre marcangolták egy késsel, ráadásul itt még nem ér véget a rémálom, ugyanis az elkövető magával vitte az egyik kislányt, a hétéves Elsie-t. Mi már a támadásnál megtudjuk, hogy Mary ismerte a támadóját, de a nyomozók számára is egyértelmű, hogy nem egy betörőt sikerült fülön csípni. Több mint húsz késszúrás rengeteg dühről árulkodik. Ez nem ígér sok jót az eltűnt gyereknek. De miért ölte meg a nőt? Ő volt a célpont, a gyerek pedig csak rosszkor volt rossz helyen? Vagy a gyereket akarta és Mary csak a kislányokat védte?

Kate Burkholder nyomozó mindent megtesz, hogy felgöngyölítse az ügyet, de a zárkózott amish közösségben sosincs könnyű dolga. Egyre több minden sántít az ügyben, Kate számos furcsaságra figyel fel. Ahogy telnek az órák, a napok sorra újabb holttestek kerülnek elő és mindegyikük valahogyan kötődik az eltűnt gyerek családjához. De mi a titok? És milyen titok az, amit még akkor is érdemes megőrizni, ha egy ártatlan hétéves élete forog kockán? 

A regény csupán öt napot ölel fel, de brutális, hogy mennyi minden történt ebben a pár napban. A szerző feszültségkeltésben parádés, ahogy peregnek az órát folyamatosan izgultam, hogy vajon élve találják-e meg a lányt. És kicsit sem segített, hogy közben megtalálják a vérét, később pedig az összetört szintén véres szemüvegét is. Kapunk egy komoly szeletet abból, hogy hány követ képesek megmozdítani a rendfenntartó szervek, hogy egy eltűnt kislány nyomára bukkanjanak. Eközben sorra jönnek az új emberek és új helyszínek a sztoriba. Kate versenyt fut az idővel, miközben többször is veszélybe kerül az élete. Vajon sikerül megtalálni élve Elsie-t?

A szerző még mindig nagyon jól ír. Filmszerűen peregnek az események, nincsenek üresjáratok, unalmas percek. Izgalmas, fordulatos, elgondolkodtató regény, amely magában foglal egy érdekes erkölcsi dilemmát is ebben a számunkra oly távoli kultúrában. Bár a Kate Burkholder sorozat legújabb kötete a könyv, önálló regényként is megállja a helyét. Az egyetlen problémám a kötettel a borítója. Valahogy sehogy nem illik nekem a képbe a fiatal nő a réten. Ha nem ismerném a szerző nevét, félek le sem vettem volna a polcról, mert semmi nem árulkodik arról, hogy egy jó kis krimi vár rám. Akik szeretik a fordulatos, izgalmas krimiket nem fognak csalódni a kötetben.

139482694.jpgA kötetet a General Press Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Fordította: Beke Cz. Zsolt

A kiadó honlapján kedvezményes áron megrendelhető a borítóképre kattintva!

Érdekelnek a könyvújdonságok?

Kövess bennünket Facebookon!

Szólj hozzá!