"Csajok, öreglányok, vén csatalovak, kedveseim", kezdi Ljudmilla Ulickaja A lélek testéről című kötetét, amely a Magvető Kiadónál jelent meg pár hete. "Szeretlek titeket", folytatja, "Együtt éltük le az életet, viseltük a terheket, / ... / egymás mellén sírtuk ki minden keservünk, / megcsalást,…

Biztosan van a címadó idézetnél fontosabb mondanivaló is a műben, de számomra ez volt a  legeslegszívbemarkolóbb két mondat Marianna D. Birnbaum Láthatatlan történetek című elbeszéléskötetében. Mert igen, ez lesz vele. Ott hal meg abban az ágyban, jó sokára. 

Tíz elveszett, magányos álmodozó, tíz félig bolond, afféle szerelmes ufó történetei vannak ebben a novelláskötetben bezárva. Kisiklott, meghajlott, bolondos személyiségek, akik sosem akartak és sosem fognak beállni a sorba. 

Bán Zsófia elbeszéléskötetében felhangosított csendek, kihallgatott párbeszédek és belső monológok, éles vagy éppen elmosódott emlékek, szerelmi kirakójátékok követik egymást, akár a lélegzetvételek.

„Az az érzésem, hogy a nők csináljanak bármit, döntsenek bárhogy, romboljanak le bármit, borítsanak bármit, az élet akkor is az ő oldalukon áll.” 

"Az elhagyatott hétvégi házban családjával víkendező forgatókönyvíró különös dolgoknak lesz tanúja, az olvasó pedig az elbeszélő feljegyzéseiből vele együtt próbálhatja rekonstruálni a történteket." Az írói válságát élő forgatókönyvíró feleségével és…