A képregények aranykora

2020. április 11. 07:05 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Michael Chabon: Kavalier és Clay bámulatos kalandjai

Magával ragadó történet a klasszikus amerikai képregények születéséről és egy különleges korszakról.

1_16.png

1939, Európa. Hitler Németországa annektálja Csehországot, és megkezdődik a zsidók összegyűjtése. Ebből menekül meg a szép reményű és tehetsége Joe Kavalier, aki az unokatestvéréhez, Sammy Clayhez érkezik New Yorkba. Amerika ekkor még nem foglalkozott Hitlerrel és az egyre szélesedő háborúba sodródó öreg kontinenssel, épp a képregénykorszak hajnalát és aranykorát élik. A két rokon pedig meg is találja a számítását egymásban és a piacon: egyikük rajzol, a másik pedig a történeteket találja ki. Hősük a Szabadulóművész, aki sok klasszikus képregényhőshöz hasonlóan a képregények lapjain veszi fel a harcot a náci eszmékkel és a fasizmussal. Joe és Sammy története pedig sikerre van ítélve, hősük, és ezáltal ők maguk is halhatatlanná válnak.

Amikor Sam Clay hajlott korában újságírók előtt, vagy a comic-rajongók évi közgyűlésén a koros tisztelők körében szónokolt, a maga és Joe Kavalier legnagyszerűbb műve ürügyén előszeretettel mesélte, hogy annak idején, kölyökkorában, miközben ott kucorgott gúzsba kötve, lelakatolva abban a légmentesen zárt ládában, amit úgy neveznek: New York Brooklyn negyede, egy visszatérő álom üldözte: Harry Houdini.

A regény nem csak ezek körül forog: tökéletes leírása a korabeli Amerikának, a háborúba való belépésük előtti korszakról, a menekültek befogadásáról, a szerencsésebbek harcáról, hogy megmentsék a szeretteiket is. Chabon zseniális író, aki ügyesen alkotta meg két főszereplőjét, és rajtuk keresztül hitelesen és szívszorítóan mutatja be az akkori világ bizonytalanságát, a lét küzdelmeit, a hatalom embertelenségét - és ezzel együtt az érzékeny humort. Egy egész nemzedék, egy kataklizmát átélt és túlélt embertömeg közös története ez, belecsomagolva a képregényes háttértörténetbe. Nagyon ügyesen játszott a hangulatokkal, érzésekkel - a miénkkel is.

3_42.jpg

A kötet 2000-ben jelent meg, és Michael Chabon egyik fő műveként tartják számon, el is nyerte érte a Pulitzer-díjat. Hazánkban a 21. Század Kiadó adta ki tavaly, 19 évvel az eredeti megjelenés után.
Engem a képregényes világ abszolút nem foglalkoztat. A filmeket megnézem, ha olyan, hogy érdekel, de a képregényeket, legalábbis a klasszikusokat semmiképp nem kedvelem. Egyáltalán nem tetszik a rajzok stílusa, egy kaptafa az összes. Ma már persze jelennek meg gyönyörű, festett, művészi kivitelezésű képregények is szép számmal, amikbe szívesen bele-belelapozgatok, de ott meg a történet nem érdekel, csak pár szebb kép inkább. Ez a regény noha annak a generációnak állít emléket, akik megteremtették a klasszikus amerikai képregényeket anno, ez a generáció mégis sok minden mást is átélt, a migrációt, menekülést, a halál torkából, a kilátástalan helyzetből, a befogadást vagy épp az elutasítást és gyűlöletet, a háború borzalmait. És eközben egy hamisítatlan életút-regény is, miközben emléket állít az egész akkori világnak. Ez tetszett benne igazán, az érzékenysége, hitelessége, és az írótól érezhető rajongás a fő téma, a képregények iránt. 

De legfőképpen a bennük rejlő képeket és történeteket szerette, annak az ötszáz túlkoros gyermeknek az ihletét és verejtékét, akik tizenöt esztendőn keresztül minden erejüket latba vetve álmodtak, hogy bizonytalanságaikat és kiábrándulásaikat, vágyaikat és kételyeiket, műveltségüket és szexuális perverzióikat valami olyasmivé transzformálják, amitől csupán a legrövidlátóbb társadalmak képesek megtagadni a művészet rangját.

2_72.jpg

Monumentális mű, amely nem véletlenül két kötetben jelent meg, összesen majd' 850 oldal. Nincs benne üresjárat, alaposan körbejárjuk a szereplőket, a témát, de ez egyébként is egy hálás korszak, mint mindegyik, amikor hatalmas, világméretű dolgok történnek emberek tömegeivel. Ezek az események és élmények örök nyomot hagynak a gondolkodásunkban, a világszemléletünkben, az egész életünkben. Most is egy ilyen, nagy jelentőségű, gondolatformáló korszakban élünk. Remélem, jól jövünk ki belőle.

Ha valaki szereti a képregényeket, és olvasna egy jó regényt a születéséről, vagy ha épp 30-as, 40-es évekbeli Amerika érdekli, a sok európai menekült életútja, a várakozó feszültség a társadalom részéről, vagy a felszabadult rajongás valami iránt, akkor ajánlom ezt a regényt. Nem fogja megbánni. A fordítás gördülékeny, jó stílusú, Soproni András munkája, akinek már több fordításához is volt szerencsém, elsősorban nem regényben, hanem inkább történelmi tényirodalom műfajában. Az ő munkája többek között Timothy Snyder nagy hatású művének, a Fekete földnek a fordítása is. 

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A kötet elérhető kedvezményes áron, közvetlenül a kiadó oldaláról a borítóra kattintva.

Fekete föld

Kövess minket Facebookon!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr2915601830

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.