Mit tegyünk a zsarnokság ellen?

2017. június 08. 00:03 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Timothy Snyder: A zsarnokságról

Ma, a 88. Ünnepi Könyvhét első napján jelenik meg az egész rendezvény talán legfontosabb és legaktuálisabb műve a 21. Század Kiadó gondozásában. A zsarnokságról szól. A zsarnokság felé vezető útról, amelyről a 20. század történelme rengeteg példát mutat. És azt a veszélyt mutatja be húsz pontban, ami azt jelzi, hogy Amerika és a világ egy része most, a 21. században ismét erre az útra lépett.

A szerző neves történész, szakterülete Közép- és Kelet-Európa története elsősorban a 20. században, és azon kevés szakemberek egyike, aki nem fél kimondani: sok szempontból aggasztó, amerre ma Amerika és a világ tart. A történelem ismerete utat mutathat, mintát rakhat elénk, és láthatjuk, hogy egy-egy dolog hová vezethet. Nem gondolhatjuk, hogy világunk rendje megbonthatatlan. Nem gondolhatjuk, hogy az intézményeink, az iskoláink, az újságjaink megvédik magukat egy totalitárius rendszer ellen: nélkülünk nem tudják. Ma még választhatunk, ma még válaszolhatunk. Holnap már lehet, hogy késő. 
Timothy Snyder húsz pontban foglalta össze, mire kell odafigyelni az amerikai állampolgároknak. Ez a könyv egyetlen nap alatt íródott, Donald Trump győzelmének napján. Természetesen az amerikai helyzettel foglalkozik, ami már csak törvényeiben, alapjaiban is sok esetben más, mint a magyar rendszer. De sajnos a szavaiban kísértetiesen felrémlett a mai magyar politika képe. Merre vezet ez az út? Nem tudjuk. De tehetünk azért, hogy olyan irányba vezessen, amilyet szeretnénk. Sőt: tennünk kell ezért.

"A politikában nem mentség, hogy félrevezettek."

Leszek Kołakowski

Az egyik, amit tehetünk, hogy nem engedelmeskedünk feltétel nélkül. Hajlamosak vagyunk kisebbíteni a bűnöket, elintézni annyival az egyes katonák, rendőrök, és egyéb, egyébként hivatalos és állami szervek fegyveres képviselőinek tetteit, hisz csak parancsot követtek. Az emberben igen erős a parancskövetési hajlam, és lehet, hogy ma nagyon nehéz ezt elképzelni, de a 19. század végén is az volt, később mégis megtörtént: egyszerű emberek egyszer csak egy tömegsír felett találták magukat, kezükben fegyverrel. De ők persze csak parancsot teljesítettek.

Stanley Milgram pszichológiaprofesszor végzett egy kísérletet: a Yale diákjainak egy részét arra kérte, hogy különböző mértékű és erősségű áramütésnek tegye ki az üvegfal túloldalán lévő embereket. Természetesen ezek az emberek be voltak avatva, és valójában nem szenvedtek áramütést, csak eljátszották azt. A többiek viszont ezt nem tudták. Annak ellenére, hogy már az első áramütés is látható kínokat okozott a számukra, kiabáltak, vergődtek, csapkodtak, a legtöbben a professzor utasítására tovább folytatták, és egyre erősebb "áramütéssel" sokkolták az "áldozatot", egészen addig, amíg azok "belehaltak". Voltak olyanok is, akik nem mentek el eddig a pontig, de ők is úgy távoztak, hogy nem érdeklődtek a többi ember hogyléte felől. Mi ebből a tanulság? Egyrészt az, hogy nem kell szélsőségesen kegyetlennek vagy elmebetegnek lenni a szándékos kegyetlenkedéshez - aki az, azok a sorozatgyilkosok meg állatkínzók. A többség, az egyszerű, hétköznapi emberek is képesek rá, ha a helyzet úgy hozza. Másrészt az, hogy az emberek vakon mennek egy tekintély után, és nagyon gyorsan képesek alkalmazkodni az új szabályokhoz, amelyeket korábban lehetetlennek tartottak. 

A zsarnokság egyik címere: az NKVD jelvénye

Mi jellemzi a totalitárius rendszerre törekvőket? Például az, ha a "nép" nevében, a "nemzet" nevében beszélnek, azt állítják magukról, hogy ők a nép hangja. Ezáltal a velük egyet nem értőket gyakorlatilag hazaárulónak minősítik. Meg az is, ha belülről szétvernek intézményeket, szüntetnek meg jogokat, vagy teszik saját maguk paródiájává ezeket. És az is, ha egymásnak tökéletesen ellentmondó dolgokat ígérnek meg a kampányukban, csodálatos dolgokat, aztán a megválasztásuk után ezek a csodák csak nem jönnek. Vagy csak a ferdített statisztikákban mutatkoznak meg, a való életben nem. Ezután jön a misztifikálás, a bölcs vezető mindenki fölé emelése, a szinte vallásos áhítat: nem megérteni kell, hanem hinni benne! Láttunk már erre példát a 20. század során, láttuk, hová vezet. Ne akarjuk átélni ismét!

Érdekes dolog, hogy hivatalosan, törvényesen csak az állami szervek alkalmazhatnak erőszakot, és az ő kezüket megköti a törvény. Az erőszak mindig az állam monopóliuma, mert a rendet ezzel tarthatja fenn. Viszont sok esetben ezeket a jogokat már privatizálták sokfelé, gondoljunk csak a különféle magán biztonsági szervezetekre, cégekre, és Amerikában pl. a börtönőri tevékenységet is sokszor nem állami, hanem egy külsős megbízott cég csinálja. Viszont olyan helyzet még sosem volt, hogy az elnök a beiktatása után is megtartotta a saját, privát "biztonsági szervezetét", akik a kampánya alatt nem egyszer alkalmaztak erőszakot. Ilyenre is volt már példa a történelemben: SS volt a kis személyes biztonsági szervezet neve. 

De a legfontosabb dolog, amit megtehetsz: szeresd a hazád, szeresd a nyelved. Ez nem azt jelenti, hogy légy vak a hibáira. Sőt, épp ellenkezőleg! Tegyél ellenük! Vedd észre őket, és tedd jobbá! Ez nem egyenlő a nacionalizmussal, ami alapvetően mások elutasításán alapszik. A hazafiság nem azt jelenti, hogy gyűlölve skandálsz és utálsz mindent, ami más mint te. Nem azt jelenti, hogy óvod mindentől, ami külföldi, ami "idegen". Nem azt jelenti, hogy görcsösen ragaszkodsz a rossz szokásokhoz és beidegződésekhez. Azt jelenti, hogy segítesz azon, akinek szüksége van rá. Azt jelenti, hogy nem hagyod, hogy emberek az egész nép nevében álljanak ki a porondra, és szorítsák ki azokat, akik mást gondolnak. Azt jelenti, hogy felháborodsz, amikor kihasználják a vezetők a meglévő társadalmi problémákat, hogy megszilárdítsák a maguk hatalmát. Azt jelenti, hogy nem hagyod, hogy hazaárulónak minősítsenek csak azért, mert neked más a véleményed. Azt jelenti, hogy egy olyan országot hagysz az utódokra, amelyre büszke lehetsz. Hogy nem engeded, hogy kihasználják a félelmet, és ezáltal gátolják az alapvető szabadságot, hirtelen olyan szükségállapotot hirdetve, amiben elfogadható az ellenzék lebontása, a szólásszabadság megszüntetése, a hatalmi ágak csoportosítása. 

Timothy Snyder, a szerző. Azon szakemberek egyike, akikre véleményem szerint oda kell figyelni.

Ma Magyarországon minden érettségiző megkapja szép kötésben az alaptörvényt. Mellé ezt a könyvet is be kéne csomagolni. Nem nagy, alig 170 oldal, bő másfél óra alatt simán elolvasható. De ami benne van, az igen aggasztó és gondolatébresztő. 

"Akkor adod át magad a zsarnoki hatalomnak, amikor már nem különbözteted meg azt, amit hallani szeretnél, attól, ami a valóság. A valóságról való lemondás természetesnek és kellemesnek tűnhet, de a következmény az egyénként való létezésed vége."

Ez igen nyomasztó, főleg, hogy az amerikai elnök által a kampánya során a tényként beállított dolgok 78%-ában nem tényeket közölt. Csak úgy nevezett alternatív igazságot. Kíváncsi lennék, hogy a világ és országunk egyéb vezetőinél milyen lenne ez az arány. 

Köszönöm szépen a 21. Század Kiadónak a kötetet, melyet mától, a 88. Ünnepi Könyvhéten megvásárolhattok a Vörösmarty téren a kiadó standjánál, vagy a képre kattintva kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapján.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr3112575715

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása