Ilyen az igazi élet?

2021. február 03. 07:42 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Adeline Dieudonné: Az igazi élet

Kőkemény regény a családon belüli erőszak legnagyobb áldozatairól: a gyerekekről.

1_309.jpg

Adott egy család, ahol az apa dönt mindenről, ahol ő szenvedélyes vadász, de nem csak állatokra vadászik: könyörtelen és kegyetlen a családjával is. Az anyának nincs szava, jóformán már nincs személyisége sem, mert a férfi mindent elvett tőle. Szó nélkül tűri a verbális és fizikai bántalmazásokat. Ebben a családban él, vegetál egy tízéves kislány, aki rajong a természettudományokért, és a hatéves öccse, egy kedves, jólelkű fiúcska, akiben azonban egy baleset hatására valami eltörik, és a nővére látja, hogy olyan trauma érte, aminek a végén felnővén épp olyan férfi válik belőle, mint az apja. Erőszakos, bántalmazó. És ő ezt nem fogja hagyni.

Szerettem volna, ha jön valaki, egy felnőtt, hogy kézen fogjon és befektessen az ágyba, hogy újrarajzolja a világom addigi határait. Jó lett volna, ha elmagyarázza, hogy a mai nap után jön a holnap, majd a holnapután, hogy az életem végül ismét visszanyeri a régi arcát, hogy a vér és a félelem el fog tűnni belőle.
Persze nem jött senki.

Adott egy család. Egy család, ami szent, sérthetetlen, egy család, ami egy férfiból, egy nőből, egy lánygyerekből és egy fiúgyerekből áll. Ideális család, ideális családkép. Csak éppen az egyikük bántalmazó. A többiek áldozatok. Természetesen a társadalom nagy része ezt magánügyként kezeli. Ez a család dolga. A család dolga mindaddig, amíg az apa férfi, az anya nő. Mert semmi nem rosszabb annál, ha nem ez a felállás. Az sem, ha egy életre traumatizálják a gyerekeket. Az sem, ha fizikai, verbális és lelki bántalmazás éri őket. (Természetesen ez csupán keserves irónia, nehogy bárki is szó szerint vegye az ebben a bekezdésben írtakat!)

1_308.jpg

Anyám az esküvő napján még nem félt. Egyszerűen csak olyan volt, mintha odaállították volna, mint egy vázát. Ahogy nagyobb lettem, azon is eltöprengtem, hogy ezek ketten miként voltak képesek összehozni két gyereket, az öcsémet és engem, de azután hamar elhessegettem a kérdést, mert valahányszor csak egy napvégi, whiskytől bűzlő aktus jelent meg előttem. Néhány, tulajdonképpen kérdés és beleegyezés nélküli gyors, vadállatias löket, és már meg is volt…

A könyv bár meglepően rövid, csak 220 oldal, mégis tökéletesen bemutatja egy bántalmazó kapcsolat dinamikáját, a hatást, amit elszenvednek, a folyamatot, ahogyan "amőbává" degradálódik egy emberi lény, ahogyan elveszíti a kapcsolatot a külvilággal, mindennel és mindenkivel. Bemutatja a bántalmazó és a bántalmazott pszichológiáját: az egyik narcisztikus, pszichopata, erőszakos énjét, aki nyilván nem magától lett ilyen, és a másik elszakadását a valóságtól, hogy miért közel lehetetlen kitörni egy ilyen kapcsolatból, hogy miért tűri el, hogy miért nem tud lépni, segítséget kérni. A semmibe süllyed az elméje, és már csak túlélni sem feltétlenül akar. Caládi, érzelmi kapcsolat nincs a családtagok között, egyedül a két testvér között, egészen addig a bizonyos napig. A lány pedig mindent megtesz az öccséért, bármire hajlandó, hogy megvédje, megmentse. Akár az időutazásra is.

Nem voltam zsákmány, és nem voltam ragadozó sem. Önmagam voltam, és elpusztíthatatlan.

Némi fantasztikus elemmel vegyített kőkemény, komor, sötét világot fest elénk a könyv, ahol a mesélő, a narrátor a tízéves lány, és minden, amit lát és elmond, az ő gyermeki elméjén át szűrve érkezik hozzánk. Éppen ezért hihetetlenül erős a regény "képi világa", mindent látunk magunk előtt, a leírások pontosak - és brutálisak. Nagyon fontos az egésznek a jelentése, a jelképek. Nem véletlenül szenvedélyes vadász az apa, a fegyverek, a vér, a kitömött állatok, és ehhez hozzájön az öcs folyamatos sodródása a rossz felé. Hatásos írói eszközökkel és ügyesen felépített történettel az utóbbi idők egyik legemlékezetesebb olvasmányává vált nálam. De talán túl rövid is volt, a lezárást egy kissé kapkodónak éreztem. 

Adeline Dieudonné 1982-ben született Brüsszelben, és ez a debütáló regénye, amire máris díjeső hullott. Igen erős kezdés, nagyon kíváncsi leszek a többi művére. A könyv Bíró Péter tolmácsolásában jutott el a magyar olvasókhoz.

1_307.jpgKöszönöm a lehetőséget az Európa Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr7016412292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása