"...a jelen minden pillanatát az teszi fontossá, ami nincs meg benne"...? Mi a felnőtté válás ára, ha alkalmatlanok a nevelőid? Azt mondják Marilynne Robinson Háztartás című művéről, hogy minden idők egyik legjobb regénye. Ha engem kérdeznek: nem tudom, hogy az-e tényleg. Még az is lehet, hogy igen. A kötet a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg.
A helyszín egy isten háta mögötti fiktív kisváros az USA Idaho államában, Fingerbone. Erre a településre kerül állandó lakónak Ruth és Lucille, akiket anyjuk akkor hagyott szigorú nagyanyjukkal, amikor az éppen nem tartózkodott otthon, hogy elejét vegye nem kívánatos kérdéseknek és esetleges ellenkezésnek. A nagyanya azonban meghal, onnantól a két lány nevelési feladatokra alkalmatlan rokonok felügyelete alá tartozik, míg végül különc nagynénjükhöz, Sylvie-hez kerülnek. Van tehát elegendő gyász, amit a lányoknak fel kell dolgoznia: anyjuk elhagyja őket és egy szikláról a kisváros melletti tóba kormányozva autóját, öngyilkosságot követ el. Arról a tóról van szó, amelybe az apja is belefulladt egy vonatszerencsétlenség alkalmával.
Az első két kép forrása: Magvető Kiadó Facebook fala
A Foster család három generációjának sorsát feldolgozó mű főleg a két lány életét teszi kirakatba az olvasó elé, ahol a magányos és érzékeny Ruth szavain keresztül ismerhető meg bizonytalan, elszigetelt életük, amely veszteségekből, szeretethiányból, nevelési hibákból áll. Az emberi kapcsolatok törékenysége kiszolgáltatottá tette őket. Kinek mi a normális? Ruth és Lucille nemcsak a gyászt, de Sylvie sajátos gyereknevelési módszereit és csavargó életmódját is másképp dolgozza fel: míg az előbbi a kalandot látja benne, az utóbbi számára egyre kínosabbá válik a nő jelenléte, és mindent megtesz, hogy a családi köteléket elszakítva normális életet kezdjen. Amíg az érzékenyebb Ruthnak az alkalmazkodás marad, addig Lucille sokkal életrevalóbb és kitörni szándékozik a rossz nevelési elvek, alkalmatlan rokonok felügyelete alól.
"Időnként van munkám, pincérként, eladóként dolgozom, és egy darabig rendben is van így. Minden filmet megnézünk Sylvie-vel. De a csalás végül egyre terhesebb és nyilvánvalóbb lesz. A vevők úgy reagálnak a mosolyomra, mintha fintorognék, és valami a viselkedésemben hirtelen arra készteti őket, hogy megszámolják a visszajárót. Ha választhatnék, legszívesebben egy kamionos pihenőben dolgoznék. Szeretem hallani a történeteket, amelyeket ismeretlen emberek mesélnek egymásnak, szeretem azt az örömöt, amelyet a magányos emberek találnak a kényelmük legapróbb részletekig történő kielégítésében. Esőben vagy rossz időben a pultra könyökölnek, megkérdezik, milyen piténk van, csakhogy újra hallják a jól ismert litániát. De egy idő után, amikor már a vendégek, a pincérnők, a mosogató és a szakács is annyi mindent elmondtak nekem magukról, vagy legalábbis úgy, hogy én is hallottam, hogy a hallgatásom hirtelen feltűnő lesz, akkor gyanakodni kezdenek rám, mintha attól hűlt volna ki a kávé, hogy én szolgáltam fel. Mi közöm van nekem a létfenntartásnak, a táplálkozásnak ezekhez a ceremóniáihoz? Elkezdenek kérdezgetni, hogy miért nem eszem semmit. Legalább lenne egy kis hús a csontjaidon, mondják. És amikor így kezdenek rám nézni, legjobb, ha odébbállok.
Mikor lettem annyira más, mint a többi ember? Vagy akkor történt, amikor átmentem a hídon Sylvie után, és a tó magának követelt bennünket, vagy amikor anyám otthagyott, hogy várjak rá, és ezzel belém táplálta a várakozás és a reménykedés szokását, amely szerint a jelen minden pillanatát az teszi fontossá, ami nincs meg benne."
A mű jócskán tartalmaz bibliai utalásokat, szimbólumokat. Ilyen szimbólum például a kitalált városka mellett terpeszkedő nagy, sötét tó is, amely évente kiöntve keseríti meg a környék lakóit, de azontúl is nem mindig csak visszatükrözi a valóságot, hanem el is torzítja. Ugyanilyen szimbólum a tó körüli erdő is, amely áthatolhatatlanságával erős fenyegetést hordoz magában. A háztartás bír ilyen szempontból a legfontosabb szimbolikával, mert nem csak a mindennapok taposómalmát, a folyamatosan ismétlődő rendrakási, élelmszerzési-készítési, stb. feladatokat öleli magába, hanem a családot, annak összetartását, otthont, a helyet, ahol szabad másnak lenni, különbözni attól, amit a külvilág vár el az egyéntől. A kibeszéletlen családi drámák könyve ez, ahol a generációkon keresztül elfojtott traumák folyton kitörni készülnek a felszín alól, miközben a nők képtelenek megfelelni bizonyos várakozásoknak, és így be sem töltik azokat a helyeket, amelyeket pedig elfoglalhattak volna.
A Háztartás Marilynne Robinson minden érzékre ható, felejthetetlen regénye: pillanatkép két árva lányról, akiknek a felnőttkor küszöbén meg kell tanulniuk, milyen ára van annak, ha a saját útjukat akarják járni. A regény 1980-ban született, a Magvető Kiadó jelenlegi kiadása az első magyar fordítás a hazai könyvpiacon.
Marilynne Robinson Pulitzer-díjas író, esszéista 1943-ban született Idaho államban.
Elismerések a művel kapcsolatban:
Hemingway-díj a legjobb első kötetért
Minden idők legjobb 100 könyvének egyike (Guardian)
A karakterek részletesen kidolgozottak, a mélyérzések ábrázolta próza elegánsan hömpölyög, a szerző erős a leírásokban, szimbolikák, allúziók elrejtésében. A fordításban Szabadkai Bernadett vissza tudta adni a választékos nyelvezetet és a letisztult stílust. A kötet külcsínre szemnek tetszetős, igényes megjelenéssel, kemény fedéllel, védőborítóval bír.
A kötet tartalma erősen megosztó: sokan vannak, akik szeretik minden sorát, míg másoknak unalomba és értetlenségbe fulladt próbálkozás volt a mű abszolválása. Egyikkel sincs semmi baj sem, mindazonáltal a könyv rendkívül pallérozott mondatait elsősorban a leírások kedvelőinek ajánlom.
Köszönet a Magvető Kiadónak ezért a kiváló kötetért, melyet a borítóképre kattintva kedvezményes áron megvásárolhattok a kiadótól!
Kövess minket Facebookon!
Cím: Háztartás
Eredeti cím: Housekeeping
Szerző: Marilynne Robinson
Fordító: Szabadkai Bernadett
Kiadó: Magvető Kiadó
Oldalak száma: 248
Megjelenés: 2020. október 05.
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789631439892
Méret: 184 mm x 123 mm
