"... az ima nem több, mint egy kibaszott spam.”

2017. április 18. 00:05 - Carbonari

Könyvajánló - Neil Gaiman: Amerikai Istenek

amerikai.jpgOké, második mondatnál megvett magának a regény: Árnyék három évet húzott le a börtönben. Kellően nagydarab volt, és eléggé „ne baszakodjatok velem” arccal nézett a világba ahhoz, hogy a legnagyobb problémája az legyen, mihez kezdjen rengeteg szabad idejével.”

Érted: ne baszakodj velem arccal. Nagyon tudom, miről ír, én szoktam rá újabban erre az arckifejezésre. Mostanában életmódváltás kellős közepén járok, és ilyen fejeket vágok, amikor a saját készítésű túrós buktáról senki sem tud meggyőzni, hogy egészségtelen, de a pörkölteket már kerülöm és egyre több súlyzó és egyéb sporteszköznek látszó cucc kerül be a szobámba olvasás mellett. Mert olvasni muszáj. Arról nem lehet lemondani.

Hát így került kezembe ez a kötet. Egy csomón azt mondják: ez Gaiman legjobb könyve. Ha az első mondat után több hasonlót is lelek a műben, meg fogja kapni a jeles osztályzatot (nem mintha Gaiman valaha is tudna erről, vagy fontos lenne számára, hogy én, innen mit gondolok az írásáról, na de: és?).

„Egyet korán megtanult, a börtönben egyedül töltöd le a büntetésedet. Senkinek sem segíthetsz benne. Húzd meg magad. Csináld végig egyedül.”

amerikai2.jpg

Április 30-án debütál a könyvből készült filmsorozat!
„A nyelv egy vírus, a vallás egy operációs rendszer, és az ima nem több, mint egy kibaszott spam.”
Árnyék felesége meghal, ő pedig hozzácsapódik egy Szerda nevű istenhez (?), aki nagy dobásra készül, és azt tartja: egy férfi szerencséje nem tartozik senki másra. Aztán egy körhinta, A Világ Legnagyobb Körhintája, és láthatóvá válnak az ... istenek.
Yeah.
Vajon mire készülnek?
Én bizony el nem mondom neked.

 

amerikai3.jpg

A szerző, Neil Gaiman
A lényeg: hogy az óvilágból az emberek áthozták az isteneiket, de napjainkra megfeledkeztek róluk. Odin (Szerda) úgy dönt hogy már pedig ez tarthatatlan. Hát cselekedni kezd. 
És az sem mellékes, hogy ebben a világban sem megy semmi pénz nélkül.
Még az isteneknek sem.
Vajon mindenkinek tetszik az ötlet: újra naggyá lenni? Vagy egyesek már-már így is pofátlanul nagyok, és eszük ágában sincs mindent veszni hagyni pár kórságos régi vágású isten miatt?
Mi lesz Árnyékkal? Ezentúl mindig a halott felesége, Laura fogja – igaz, szégyellős mosollyal – kihúzni a csávából?
Vajon miért követik Árnyékot, valahányszor ismeretlen terepre téved, varjak mindenfelé? Esetleg nem is követik, hanem vezetik? Kik, és miért vetélkednek a szolgálataiért? Miért, miért, miért?
A vihar pedig közeledik.
Akármit is jelentsen ez a mondat, amely olyan rohadt gyakorisággal hangzik el a műben, mintha napi rendszerességgel mosogatni kéne valamit, tisztára, tisztábbra és a nagyon tiszta se lenne elég jó valaki(k)nek.
De.. ki(k)nek?
A tét pedig.. Amerika lelke.
WOW.
Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints! Most 25% kedvezménnyel beszerezheted az Agave Könyvek Kiadó Kft-től!

amerikai4.jpg

Tetszik, amit olvastál?

Akkor kövess minket a Facebookon is!

És ki Szerda? „Én vagyok az, Aki Örvend a Háborúnak, a Komor, a Rabló és a Harmadik. A Félszemű. A Legnagyobb. Az Igazságok Tudója. Én vagyok Grimnnir és a Csuklyás Férfi. Én vagyok a Mindenek Atyja és a Pálcát Hordó Gondlir. Annyi nevem van, mint amennyi szél van a világban, és annyi rangom, mint ahány módozata a halálnak. Két hollóm neve Huginn és Muninn, Gondolat és Emlékezet; két farkasom Freki és Geri; hátasom az akasztófa.” Ő Odin. Mindenek Atyja. Meg Cargó is, esetleg Grimm, vagy simán csak Atya.
„– Hosszabb ideje itt vagyok, mint közületek a legtöbben. Hozzátok hasonlóan én is úgy hittem, elboldogulhatunk azzal, amink van. A boldogsághoz ugyan nem elegendő, de fenn tudjuk tartani magunkat. – Úgy fest, hogy mindez megváltozott. Vihar közeleg, és ez a vihar nem a mi kezünk munkája.”
„– Ez a föld mérhetetlenül nagy. A népünk hamarosan elfeledkezett rólunk, úgy maradtunk meg az emlékeikben, mint az óvilág teremtményei, akik nem jöttek el velük. Igazi híveink meghaltak vagy nem hittek bennünk többé, és mi elveszetten, riadtan és kisemmizve, a megmaradt kevéske imádaton vagy hiten tengődtünk tovább. És úgy éltünk, ahogyan csak tudtunk.
– Ezt tettük hát, folytattuk, minden dolgok legszélére szorulva, ahol senki sem figyelt ránk túlságosan.
– Nézzünk szembe a tényekkel és ismerjük el, kevés befolyással rendelkezünk. Ragadozók vagyunk, lopunk az emberektől, és ebből tartjuk fenn magunkat; vetkőzünk és kurválkodunk és túl sokat iszunk; benzinkúton dolgozunk, lopunk, csalunk és a társadalom repedéseiben húzzuk meg magunkat. Öreg istenek vagyunk ebben az istenek nélküli, fiatal világban.”
„A szabadság egy ringyó, akit holttestekből rakott ágyon teszel magadévá.”
1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr6412398183

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tibitron79 2017.04.20. 16:39:41

Olvastam, nekem tetszett. A munkahelyemen, az egyik angol tanárnő a angol verziót adta ajándékba egy másiknak, aki egy finom lelkű, vallásos erősen konzervatív ember. tőlem kérdezte jó lesz-e a regény neki. Bajba voltam, mert a regény nem rossz, de van benne bőven olyan dolog ami kiverheti a biztosítékot egy vallásos embernél. Ilyen pl a dzsinnes taxis dolog, a perzselő spermával. A főszereplő semmitmondó karaktere bántó volt, ismét a mellékszereplők voltak jobban megírva. De a Magyarok Istene miatt megérte azért elolvasni:) ( na jó, nem csak amiatt)